Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-545
545. országos ülés 1896. január 20-én, szerdán. 67 tonkint volt feltéve szavazásra, és az egyik pont határozottan épen a vasúti konczessziónak szabályozására vonatkozott, és ez a pont, mely lényegében teljesen ugyanegy a mai indítványnyal, akkor a kormánypártnak, mint többségnek és ezzel együtt Urányi képviselő úrnak szavazatával leszavaztatott. Egy ötletszerű botrányból kiindulva, parlamenti akcziót csinálni nem lehet. Teljesen igaza van Horváth Gyula képviselő urnak, hogy ez egy kissé szigorú és szokatlan, de akkor, mikor megelőzőleg lehetett volna megtenni, hogy senki stigmatizálva ne legyen, hanem az ország érdeke azon indítvány által biztosíttassák, akkor azt leszavazták és nem támogatták, mert akkor csak az állampolgárok ezreinek vagyonáról, és az ország közérdekeiről, nem pedig egy pártnak érdekérő! volt szó. (Zajos helyeslés balfelol) Most azonban, midőn látták, hogy a kornipezió gyanúja és vádja a pártot is érheti, attól meg nem szabadulhatnak, siettek az ellenzéket is túlliczitálni, és programmjukba vették a vasúti tisztaságot, (Helyeslés" és tetszés balfelol.) Hogy a vasúti konczessziók terén milyen visszaélések fordulnak elő, az élénken emlékeztet bennünket az egykori főhálózatok kiépítésénél tapasztalt visszaélésekre. Abban az időben, mikor a mi vasúti vonalaink főhálózatait építették, Frankfurtban megjelent egy szakmunka, mely abban az időben nagy feltűnést keltett. Ez összehasonlította a különböző államok vasútépítési politikáját, s azon következtetésre jutott, — ismétlem, külföldi szakmunka volt, — hogy Amerika vasútépítési rendszerét a nagyság jellemzi, Angliáét a magánvállalkozás, és a nagyipari tevékenység fellendülése, Belgiumét a részletekig alaposan kidolgozott rendszeresség, Magyarország vasútépítését pedig a szédelgés. (Úgy van! balfelol,) Ez a lesújtó kritika kemény felháborodást keltett nálunk abban az időben, míg azután a keleti vasutak botránya teljesen nem igazolta ezt az állítást. De mikor a Waring testvérek a 75 millióból elköltöttek 62 őt, a nélkül, hogy kiépítették volna a hálózatnak főbb részét, és eme tőke elköltése után felszedték szépen sátorfájukat, és tovább álltak az országból, és ürügyül azt hozták fel, hogy Erdélyben drága a föld, és nagyon rossz a kisajátítási törvény, . . . Ugron Zoltán : Bokross volt drága! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tessék folytatni a beszédet. Hoek János: . . . azt hittük, hogy a szomorú példákon okulni fog az ország, és mivel a főbb vonalak már ki vannak építve, legalább a viczinális vonalak építésénél kellő óvatossággal járnak el. Hoztunk is mi ily irányban törvényeket, hogy úgyszólván a magánvállalkozásnak a rizikójára bízzuk rá a helyi érdekű vasutak építését; de bizony e törvények szellemét eléggé nem tartottuk meg, és legalább is alkalmat adtunk néha-néha arra, — nem a miniszter urat vádolom, ez a kormányzati szellem bűne volt, — alkalmat adtunk arra, hogy egyesek a közérdeket a magánérdek tanával annyira összekeverjék, hogy a magánérdek tana a közérdeket rendesen elnyomja. (Zajos helyeslés balról.) Mert hogyan épültek nálunk ezek a vieginális vasutak 1 Egy befolyásos képviselő nyakába vette a kerületet, megnyerte ott a főszolgabírót vagy azt a főtisztviselőt, a ki e kerületre befő lyást gyakorolt, s a mikor megnyerte a föispánés a szolgabíró jóakaratát, lement az érdekeltség körébe, lement az egyes községekbe, hogy biztosítsa a vasút kiépítését. Lefestette rózsás színekben a vasút előnyeit, azon 30—40 ezer forintnyi potom árral szemben, a mit a községnek érette azután fizetni kell. Hiába tiltakozott a gyűlés többsége ez ellen a modern adókivetés ellen, hiába tiltakozott az egész község, a főszolgabírónak mindig volt egy-két befolyásos elöljárója, a kivel megfelebbeztette ezt az ügyet, az a képviselő pedig befolyásánál és összeköttetéseinél fogva, mikor a felebbezés, mint végső fórumra idekerült, rendesen kijárta a dolgot a minisztereknél. (Zajos helyeslés balról.) Ki hallgatott annak a 10 — 15 községnek a jajvesz éklésére? Ki hallgatott volna arra, hogy 30,000 — 40.000 forinttal megterhelt községek tönkremennek, ha egy befolyásos szavazat a pártpolitika részére biztosítva van. (Igán / Úgy van! balfelol.) E visszaélésekre már rámutatott egyszer Péchy Tamás képviselőtársam is, a ki kimutatta a különbséget és a fokozatos emelkedést, a mely a viczinális vasutak költségeiben tapasztalható. A mikor ő közlekedésügyi miniszter volt, akkor a mértföldenként 400.000 forintos építést leszorította mértföldenként 200.000 forintra, és így átlag 25.000 forint esett kilométerenként a vasutak építési költségeire. Az arad-borosjenői vasút építése kilométerenként csak 17.000 forintba került, sőt mikor e vasútat teljesen kiépítették, körülbelül 25.000 forintba került e vasútvonal építése, pedig itt ÍO hold erdei birtokot kellett kisajátítani, 300 kilométeres pályát, a pályatesten át két nagy hidat kellett építtetni,egy 250.000 forintos palotát kellett a központi hivatal részére emelni, és ezenkívül benne van még a 25.000 forintos átlagban a vaggon- és mozdonyjavító műhely felállítása. De az a 25.000 forintos pálya azután jövedelmező is, mert 6°/o hasznot hajt, ez reális alapon van építve. De az újabb időben a vasutak építési költsége 25.000 forintról a maximális tételre, a mi viczinális vasútépítésnél csak 9*