Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

345. országos ülés 1896. január 29-én, szerdán. 61 jogokat, a melyeket a törvény adott. Ha itt oly eset merül föl, s a ház arról tudomást szerzett, mely a gyanúnak tápot és alapot nyújtott, s a bajt valaki orvosolni akarta, a következés nem az lett volna, hogy bizonyos jogok vagy törvény adta állapotok mellőzésével kimondassák, hogy a képviselők inkompatibilisek jövőben konczesszió kérésére; hanem a következés az lett volna, hogy miután itt a gyanú felmerült, akkor a Bartha indítványának megfelelőleg e gyanú eloszlatására hozassék be egy indítvány, mely azt mondja, hogy járjunk végére a dolognak, derítsük ki, történtek-e hibák, és melyek ? Gr. Csáky t. képviselőtársam indítványának meg lehet a maga jogosultsága, de nem itt, egy inczidens alkalmából, mert már a múltban volt egy inczidens, mely meggyőződésem szerint nagy eredményt szült, mert ép egy ily inczidensből került elő az egyházpolitikai kérdés, s a végén egy erős reformot szült. De azon inczidens és a mostani között óriási különbség van. Az akkori inczidens egy reform szülője volt; a mostani pedig egy gyanút helyez el, mely alól nem tud menekülni senki. Mert, t. ház, ha követtek el hibákat a konczesszionáriusok, nem követhették el egyedül, hanem el kellett hogy kövessék azok a kormányok, kik a konczeszsziókat kiadták; hibát követett el a ház, midőn az illető viczinális vasútakra vonatkozó törvényjavaslatokat megszavazta, még pedig rendesen egyhangúlag, kivételesen nem egyhangúlag. S ezen cselekmény áltai, mely évtizedeken át folyt, mi történt? A kimar gyanúsítani akar, esek alapján gyanúsíthatja nemcsak a kormányt, az egyes konczesszionáriusokat, hanem az egész házat, mert nagyon természetes, hogy egyik képviselő a másik képviselő konczessziója ellen nem fog szavazni; a házat a pajtáskodás gyanúja alá helyezheti. Arra, t. ház, nekünk szükségünk nem volt, hogy előre egy indítvány által, — elismerem készségesen,hogy az indokokban nem rejlik, de az indítvány kikerülhetetlen hatása által — melyben annyi riadalom, ijedség és megrémítés mutatkozik, egy előfordult inczidens alkalmával szükségesnek tartsa a többség egy tekintélyes képviselője a kormány hozzájárulásával egy indítványt behozni, mely azt mondja, hogy az a gyanú, mely már pusztulással fenyeget bennünket, alapos ne legyen, ennélfogva jövőre a képviselőház tagjai a konczessziókérés Jogából stigmatizáltatnak. --" Én soha sem fogtam úgy fel a képviselői állást, hogy az több vagy kevesebb jogot adna, mint bármely polgárnak. A mi nem tisztességes dolog a képviselőnek, az nem szabad, hogy tisztességes dolog legyen az ország többi polgárainak. Ha kimondatik, hogy viczinális vasút építésére konczessziót kérni nem tisztességes dolog egy képviselőnek, az önérzetes polgárok közül sem fogja tisztességesnek tartani egyetlen egy sem; mert a kérdés másik oldalát elismerem, azt lehet mondani, hogy a képviselő érvényesítheti befolyását, a polgár nem, nehogy tehát a képviselő jogtalan befolyás gyakorlásával legyen vádolható, ennélfogva kell a képviselőt ebből kizárni. Ha ez így van, és ha igaz, és ha csak ezt akarta gróf Csáky képviselő úr elérni, akkor ennek megvolt és meglesz a maga helye, megvolt akkor, mikor Holló képviselőtársam egy egészen önálló, teljesen jogos indítványt terjesztett be, a mely a képviselői inkompatibilitásra vonatkozott. Akkor mint önálló indítványra rá lehetett volna erre szavazni, a nélkül, hogy ezáltal a gyanú bármely irányban felkeltessék, de nem akkor, mikor egy inczidens áll elő, és mikor a tárgyilagos argumentumok nem voltak elégségesek arra, hogy akár gróf Csáky képviselő urat, akár a többséget, akár engemet rábírtak volna annak elfogadására, mert a többség is ellene szavazott, én pedig bátor voltam egész nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy Holló képviselő úv indítványának ezen része ellen vagyok. Tehnt ezen inezidenssel most egyszerre előállani, és nem azt mondani, hogy a képviselői inkompatibilitás kérdésénél a legközelebbi időben ez is vétessék föl, hanem egy indítványt tenni, a mely nemcsak az egyes képviselőket, hanem nézetem szerint a parlamentet is, nemcsak ezt a kormányt, hanem az összes előző kormányokat is gyanú alá helyezi, hogy ily sürgős intézkedésre volt szükség, mert a visszaélésnek mértéke betelt, és most már addig is, míg ez a dolog kiderül, vagy elfelejtik, vagy elsimul, addig is erélyes intézkedést kell tenni, — ez nem helyes dolog, mert ez lehet, hogy egyes képviselőknek presztízst ad, de az országnak nemcsak hogy nem ad presztízst, hanem azt nagy mértékben csökkenti. És azért veszedelmesnek tartom, ha e kérdés megvilágítását bizalmi kérdésnek tartják a túloldalon, vagy a bizalmi kérdés szempontjából vetik fel az ellenzéken. Ez nem bizalmi kérdés. Jogosan vagy jogtalanul feltámadt egy gyanú, a mely mind-hova-tovább harapódzik, a mely ellen, hogy az nem jogos, hiába tiltakozik gróf Csáky képviselő űr, mert ha személyekre megyünk, minden ember Magyarországon e gyanúval szemben ki fogja venni az ő személyét, de más képviselők is vannak e házban; az egyes képviselőket mindenki kiveszi, sőt azokat is hajlandó kivenni, kiket méltán érhet a gyanú. De nem arra van szükségünk, hogy az egyes képviselők álljanak gyanútlanul és presztizszsel, hanem az országnak arra van szüksége, hogy