Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos Ülés 1896. január 29-én, szerdán. 55 erejénél fogva az anyakönyvvezetőknek meghagyja, hogy senkit a jelentkező jegyesek közül el ne utasítsanak azért, mert a menyasszony fején koszorú nincsen, vagy mert násznéppel nem jelenik meg. Ennek daczára az anyakönyvvezetők egy jelentékeny része még mindig alkalmatlankodik ezen követelésekkel, még mindig elífzi a jelentkező jegyeseket, hogy ha koszorú nincs fa menyasszony fején, vagy násznéppel, lakodalmas néppel, zenével ott meg nem jelennek. Hát kérem a belügyminiszter urat, az annyiszor hangoztatott államkormányzati tekintély érdekében méltóztassék az iránt intézkedni, hogy ilyen túlkövetelések ne fordúljauak elő, és ne kisebbítsék a belügyminiszteri tekintélyt. De arra nézve, hogy a lelkek megújhodása, megtisztulása bekövetkezzék, szükséges az önmegtagadás szellemét terjeszteni az egész közéletben, az egész társadalomban, a közéletnek minden rétegében. Azonban az önmegtagadás SEellemét nem terjeszthetjük, az önmegtagadás isteni személyesítőjének megvetésével és annak eltűrésével, hogy az isteni megváltót képes ábrázolatban az oltárról egj nyíllal lelövő egyén gonosztettét az igazságügyminiszter, mint a törvény őre, meg ne torolja. Ebben az irányban már történt a törvényhozásban felszólalás; az igazságügyminiszter már vehetett volna erről tudomást: ha ő maga nem lett volna is jelen, lehettek volna, kik arra figyelmeztessék, hogy az államügyész nem teszi e tekintetben kötelességét. Kérnem kell tehát ax igazságügyminiszter urat, ki esküt tett az igazság őrizetére, tartsa feladatának az államügyészt kötelességének teljesítésére szorítani. T. képviselőház ! A belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása folyamán, azon szomorú incziden-5 alkalmából, a mely a múlt hét végén történt, itt különböző indítványok és határozati javaslatok terjesztettek be. Én ezen indítványokhoz és határozati j'avaslatokhoz hozzájárulok, mint olyan intézkedésekhez, a melyektől a visszaélések orvoslását részben várom. Azonban mégis különös figyelmet kell szentelnem Bartha Miklós t. képviselőtársam indítványának, és kérem, hogy ezen indítvány elfogadása vagy viászautasdtása tekintetében a t. ház ne helyezkedjék pártpolitikai tekintetek alapjára. Másként mindazok a csakugyan tisztességes férfiak, a kik egész képességűket, férfi életök munkáját Önzetlenül a közéletnek szentelték azért, hogy a közlekedési eszközök viczinálisok alakjában létesüljenek, csakugyan nem lesznek megkímélve attól a gyanútól, hogy oly elbírálás alá esik az az egyetlen eset, a hol tényleg a visszaélésnek kézzelfogható bizonyítékai fenforognak. Ezeknek előrebocsátása után van szerencsém kijelenteni, hogy a benyújtott határozati javaslatokat elfogadom, a tételt pedig visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Horánszky Nándor! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Tisztelt képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha én ezen, szerintem a kelleténél már hosszabbra nyúló vitának jelen végső perczeiben felszólalok, teszem ezt főképen azért, hogy azon határozati javaslatokra, melyek a ház különböző oldalairól benyújtattak, nézetemet magam is megmondjam; még pedig azért is, mert azóta, mióta a háznak ezen oldaláról, a melyen én is ülök, az utolsó felszólalás elhangzott, olyan javaslatok nyújtattak be, a melyekre vonatkozólag úgy a magam, mint t. elvbarátaimnak a véleményét kifejezésre kell juttatnom. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy rövid és nagy vonásokban magára a főispáni intézményre vonatkozólag is néhány észrevételt tegyek. Ezen intézménynek a természete ma, az én felfogásom szerint, legalább legálisan napirenden nincs. Meg fog ennek az ideje jönni akkor, a midőn a képviselőház a közigazgatási reformnak nagy kérdésével fog foglalkozni, akkor lesz ideje annak, hogy ezen intézménynek természetét és jelentőségét, különösen & mi viszonyainkra tekintettel, a képviselőház konsziderácziója alá vegye. Azonban, t, ház, a magam részéről ez alkalommal sem mulasztom el megmondani azt, a mit e házban már több alkalommal megmondtam: hogy én a főispáni intézményt azon szerkezetében és szervezetében, azon hatáskörben, melyet a törvény rá ruház, de főképen azon hivatás betöltéséhen, melyet a mai rendszer annek vállaira rak, nemesak az adminisztráczió, de a közélet egyik veszedelmének is tartom. (Helyeslés bal felől.) Egy monstruózus intézmény ez, t. ház, úgy, a mint ez nálunk kifejlődött. Felelőssége abszolúte nincsen; minden tettét, minden eljárását, minden intézkedését a kormány fedezi szakadatlanul, és még csak képzelhető korrektivum sincs, melylyel a főispáni eljárással és intézkedéssel szemben, ha az a törvénynek meg nem felel, a segítséget, az orvoslást megszerezni lehetne. A főispán, t. ház, ma csak két esetben ejtetik el. Vagy abban az esetben, ha nem képes betölteni azon hivatás teljesítését, melyet tőle a kormány megkíván, vagy arra alkalmatlanná válik, vagy pedig ha őt balsorsa összeköttetésbe hozza olyan inkorrektségekkel, a melyek következtében axután a törvényes megtorló intézkedések lépnek előtérbe. Innen van az, t. ház, hogy ehhez az intézményhez a visszaéléseknek és a korrupcziónak eszméi elválha-