Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-554
90 554. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. tása tekintetében a liberális és revizionárista papok tekintetében. T. ház! Én először is nem beszéltem másról, mint az úgynevezett összeírást munkálatokról, a hol a nagyobb javadalmasok és a lelkészkedő papság jövedelmeinek összeírásáról van szó. És azt mondtam, hogy e munkálatokból ő Felsége legfelsőbb kegyúri jogát, vagy mondjuk, a kormányhatalmat kirekeszteni nem akartam, hanem azt akartam, hogy a központi kongruabizottságtól is fellebezni lehessen a megállapítás, az'okmányok helyessége s a többi kérdésekben. Ez — gondolom — egészen mást jelent. Egyenesen megmondtam, hogy a fedezet kérdésébe nem is bocsátkozom; abba az én felelősségteljes állásomban belemenni korai volna ; egyúttal, ha nem is mondtam, de azt hiszem tudni kell mindenkinek, hogy ha egyszer a kongrua meg van állapítva, nem változtatható minden esztendőben úgy, hogy a revizionista ezt, a liberális azt kapja, mert ez fix dolog. Azt hiszem, ily állítások csak félreértésekből származnak. Kötelességem az ellen is tiltakozni, t. ház, mintha a püspöki kar ellenére eszközöltem volna ki ezt a rezolueziót., mint a hogy Hock János t. képviselőtársain odaállította a dolgot. Világosan megmondtam, hogy tudomásom szerint a püspöki kar e tárgyban 'ó Felségéhez feliratot nem intézett. Foglalkoztam igenis Schlauch nagyváradi bibomok-püspök külön véleményével, melyet ő az autonómia-bizottság többségi munkálata ellen terjesztett elő és melyet én a kardinális munkája iránt tanixsított tiszteletből ő Felsége elé terjesztettem. Ennek a munkálatnak a részleteiről sem szóltam, csak azt emlí tettem, hogy Schlauch bibomok-püspök a régi választási szabályzatot nem akarja akczeptálni, hanem újnak kidolgozását hozta javaslatba. Én egyáltalán nem mondtam, hogy ezt a rezolueziót a püspöki kar ellenére víytam ki, sőt tudom, hogy a püspöki kar szintén nagyon melegen óhajtja az autonómiát, és hogy ezt csak a püspöki karral karöltve lehet sikeresen megoldani. Ugron Gábor t. képviselőtársam néhány észrevételeire is meg akarom tenni megjegyzéseimet ez alkalommal, és nyilatkozom azonnal beadott határozati javaslata tekintetében. Először azt kérdezi a képviselő úr, miért késik ez a kongrua-rendelet, mikor ö Felsége azt már áprilisban helybenhagyta? A dolog úgy áll, t. ház, hogy az alapelvek fölterjesztettek ő Felségéhez jóváhagyás végett, ki azokat jóvá is hagyta, Leghatározottabban nyilatkoztam minapi beszédemben arra nézve, hogy miért késett ez a rendelet. Egyrészt azért, hogy míg az egyházpolitikai törvényekkel tisztában nem voltunk, egyáltalában nem akartam az ország közvéleményét egy újabb egyházpolitikai kérdéssel foglalkoztatni. De, tessék elhinni, nem ez volt a főokom, hanem a mint elmodtam, — csakhogy Ugron t. képviselő úr nem volt jelen — az, hogy a részletes utasítás kidolgozásáig hagytam az alaprendeletet közrebocsátani, mert gyakran csak a részletes kidolgozáskor veszi észre az ember az alaprendeletek esetleges hézagait. Továbbá két minisztériummal kell tárgyalnom véleményezés végett ezt a kérdést. Én egyúttal még más egyéb szakférfiakat is meg akartam hallgatni ezen kérdésben — értem a rendeletek végleges szövegezésének kérdését — mert az alapelvek tekintetében érintetlen marad a dolog, miután ez királyi jóváhagyást nem nyert. Hát ez az oka, hogy késedelmeskedem ; soha sem helyeztem előbb kilátásba, mint ezen év elejére; megvallom, 1 — 2 héttel elkéstem, azt hiszem ennek most már előadott okát a t. képviselő úr is méltányolja. Szememre veti a t. képviselő ár, hogy az autonómiára vonatkozó rezolueziót hatáskeresésből miért olvastam fel itt a képviselőházban, miért nem közöltem november 29-én? Hát, t. ház, ha a legfelsőbb rezoluezió már a kongresszus összehívása lett volna, fix időpont lett volna a kongresszus megtartására, akkor azt az előterjesztést tettem volna ő Felségének, hogy az természetesen azonnal publikáltassék, de mivel az időpont meghatározva nem volt, felhatalmazásom arra volt a legfelsőbb rezoluczióban, hogy az országgyűlés két házában tehetek erre vonatkozólag kijelentéseket; ennek folytán nem tehetem azt, hogy november 15-én... Ugron Gábor November 29-éu. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . november 29-én közzétehessem. T. ház ! Áz egyházaknak dotácziójára vonatkozólag Ugron képviselő úr szintén egy hosszú, mondhatom érdekes elmefuttatásba bocsátkozott, de, engedelmet kérek, Eem egészen méltóztatott az én álláspontomat figyelembe venni, mert úgy állítja oda a dolgot, mintha én mondtam volna, hogy az egyházak dotácziója évenkint, budgetszerűleg történjék csak. Én azt mondtam, t. ház, hogy addig is, míg törvényjavaslatalakjában lebet ezzel a kérdéssel foglalkozni, fokozatosan történjék a dotáczió emelése. Én ezt mondtam beszédemben, és azt Ugron képviselő úr nem vette figyelembe: (Olvassa.) »De kijelentem, és ezt kijelenthetem a kabinet nevében, hogy a kormány az egyházi dotácziók kérdésére nézve törvényjavaslatot szándékozik a ház asztalára letenni, hogy fokozatosan, — miután természeten az igények egyszerre való kielégítéséről nem lehet szó —• de fokozatosan az igények kielégíttessenek.*
