Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-553
270 558. országos Blés 1896. február 7-én, pénteken. (Bálijuk! Halljuk!) ezt igen fontos dolognak tartom — az autonómia szervezésétől; sőt kijelenti továbbá, hogy az összeírások után a kormány bizonyos revizionális jogkört tartott fenn magának, s csak azután tér át az autonómiára, a melynek szervező kongresszusát bizonytalan időre kitolja, elhalasztja. (Halljuk! Halljuk! halfélék) Nem kifogásolom én a miniszter úr azon eljárását, hogy az. autonómiai kongresszust, a millenáris évre való tekintettel, nem hívja össze most rögtön. Abba is belemegyek, ha teljes garancziát nyerek, hogy a legközelebbi választások után mindjárt össze fogják hívni. De nem fogadhatom el e felelősségteljes helyről, mert ez is felelősséggel jár, azt a bizonytalan határidőt, melyre utal, s melyre nézve teljes diszkréczionális jogot tart fenn magának a kormány. Mert csakugyan ki biztosít arról, hogy nincs igazuk azoknak, kik azt hiszik, hogy az a legközelebbi választás a t. miniszter urat többé nem fogja helyén találni, és ígérete többé nem köti? Talán köti a pártot? (Derültség balról) A pártot csak a miniszterek személyei és neca ígéretei szokták lekötni. És végre tán nekünk, ellenzéknek is Nagy Frigyessel fel lehet tenni azt a kérdést: Hunde, wollt ihr ewig lében? (Hosszantartó, élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell : tudom én, hogy minden sértő intenczió nélkül volt ez mondva, és maga a ház is úgy fogadta; mégis, félreértések elkerülése végett igen tanácsos lesz az ily idézetektől tartózkodni. (Derültség balfelől.) Hock János; Ismétlem, a miniszter űr külön választja a kongnia rendezését az autonómiai kongresszustól. Mit jelent ez, a pártrendszer régi terminológiájával magyarra fordítva ? Először is kiragadom a legfontosabb anyagi kérdést az autonómia hatásköréből; fentartom magamnak a katholikus papok dotácziójánál a revízió jogát; azaz a legközelebbi vátasztásokon fogják megszerezni a qualifikácziót a kongruára. (Derültség balfelől.) Hát a ki e tervet kifundálta, pátenst érdemel. A katholikus papok értenek diákul, s tudják, hogy a liberalizmus magyarul azt is jelenti, hogy bőkezű adakozó. A miniszter úr terve tehát annyit jelent: a ki a papok közül liberális, azzal szemben a miniszter is liberális; a ki revizionálista, azzal szemben a miniszter úr is revizionálista. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Aztán — hogy tovább fűzzem gondolkozását — így folytatja vélekedését: Ha már aztán én a dotáezió beosztásával és a kongrnával kellőleg megpuhítottam a katholikus papságot, azért tolom ki bizonytalan időre a kongresszust, hogy a megpuhított papság segélyével a kongresszuson is megcsináljam az én többségemet, és így az autonómiából nem a hitélet fejlesztésére való intézményt, hanem egyszerű kortesmasinát fogok csinálni. Nohát nekem ily autonómia nem kell; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) valamint nem kell egy oly autonómia sem, a melynek hátterében azt a gondolatot látom, hogy az hatalmi eszköz legyen más felekezetek elnyomására. Én bennem a magyar nemzeti szempont s a hazafias kötelességek az egyházi szempontokat nem alterálják; s én mindig megemlékezem arról a kötelességről, hogy mint pap, egyházamnak hű fia, s egyúttal hazámnak is híí szolgája maradjak. (Zajos éljenzés balröl.) Épen azért, hogy az egyházi autonómiánkban erőteljes egyházi szellem és nemzeti erő lüktessen, azt akarom, hogy az ne lehessen hatalmi eszköz a többi felekezetek elnyomására; de ne legyen korteseszköz sem egyetlenegy párt szolgálatára, mert én nem akarom, hogy az én egyházamat szervezetileg s testületileg meghurezolják a kortéziának sarában. (Élénk helyeslés és tetsjsés a baloldalon.) Tessék a kongrua összeírását befejezni, és ha az megtörtént, tessék a kongruät megállapítani s annak dotáczióját az autonómiára magára bízni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a revizionista jogkört pedig ne méltóztassék a t. kormánynak fentartani... Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Csak azösszeírási munkálatra! Hock János: Csak az összeírásra? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Arról beszéltem folyton, másról nem! Hock János: Kérem, ha a kongrua összeírására vonatkozik csupán a miniszter úr megjegyzése, akkor én nem értem, miért méltóztatott e két kérdést különválasztani, és határozottan nem tisztázni, hogy a kongrua rendezésének ügye, mint legfontosabb anyagi kérdés, és mint vitális egyházi dolog, az autonómia ügykörébe lesz utalva. De erről épúgy hallgatni méltóztatott, mint az alapok, az egyházi javak kérdéséről, a melyeknek jogi természete már teljesen tisztázva van, vagy csupán részben van tisztázva. Évtizedek óta sürgetjük e kérdések tisztázását, azonban a kormány erre nem vállalkozik, hanem struczmadár gyanánt fejét a homokba dugja, mert nem akarja sem a protestantizmust, sem a katholiczizmust ellenségévé tenni, hanem paktál, ha kell, a rabbinussal, ha kell, a püspökkel, vagy a református prédikátorral, hogy mindenkit félrevezessen, csak a jogrendnek ne tegyen eleget s azt ki ne elégítse. Korainak tartom arról beszélni, hogy mi legyen az autonómia hatásköre, csak általános
