Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-553
268 558. országos ülés 1886. február 7-én, pénteken. buktak, a párt azonban mindig érintetlen maradt Nem törődött a bukott miniszterrel, de azt a minisztert támogatta, a melyik a hatalmat kezelte. A ki most szemben ül vele az ellenzék padjain, azt támogatták addig, míg miniszter volt, de nem addig, míg elveket képviselt. (Tetszés és derültség halfélől.) Ezért nálunk, t. ház. a kormányzati hatalmat mindig a hitbízományok természetéve] birt familiáris javaknak tekintették. Legfölebb a család egy-két megbízott barátjával kezeltették per procura addig, míg a majoreszko bele nem öregszik. (Derültség és tetszés halfélől) A magyar politikai közéletnek is ez volt évtizedek óta az egyetlen vezérgondolata: hogyan lehet megőrizni azt a kormányzati hitbizományi az őstől az utódra; hogy lehet megmenteni a papa örökségét a fiúnak és szerető barátainak. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) Hát ennek más módja nem volt, mint teremteni egy hatalmi rendszert, a melyből elhagyjuk a szabadság minden garancziáját, a melyet nem kötünk organizált biztosítékokhoz, szervezetekhez, hanem minden embert folyton a kezünkben tartunk. Magunkhoz kötjük, ha kell, az anyagi érdekek ezer különböző szálával, (Ügy van balfelöl.) a jogos ellentálláshoz azonban törvényes alapokat nem nyújtunk , hanem kezünkben tartjuk folyton az üstökét. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Az adroinisztráczió úgy szervezkedik a főispáni szervezet segélyével , hogy egy zsinórrántásra glédába álljon Magyarországon minden tisztviselő a legutolsó falusi körjegyzőig. (Igaz! a szélső baloldalon.) E hatalomnak szervezetét mint egy vérhálózatot borítottuk rá a nemzet egész testére, hogy ezután a fővénákon, a mellékereken keresztül az egész testre kiterjedjen annak a szívnek működése, és még azt is elnéztük, ha az az ér néha tisztátalan vért hömpölyget a testben, csak megtegye azt a szolgálatot, hogy a hatalomnak az anyagot rendelkezésére bocsássa. (Ügy van! Ügy van! a bal- és sxélsö baloldalon.) így szervezték, t. ház, a pártérdekek szempontja szerint magát a közigazgatást, s úgy látszik erre a mintára szeretnék nálunk megcsinálni a katbolikus autonómiát is. (Ügy van! balfelől.) A püspököket egyházi főispánoknak akarnák megtenni. (Nagy derültség és tetstés a balés szélső baloldalon.) Hiszen a múltban is csak a megbízható pártfogókra vetették a fősúlyt. Mikor azután közeledtek a választások, — mint a római ezézárok egykor a tartományokba, — kiküldték a fő-fő perzekutorokat és beszedték a választások előtt a püspöki adótributumot. (Élénk de rültség a bal- és siélső báloldalon.) De hogy azután meg is tartsák őket ebben a politikai függőségben, az autonómiát a kezükből ki nem bocsátották, azt véglegesen nem rendezték, és épen úgy nem kaptunk mi katholikusok autonómiát, mint a hogy a tisztviselői kar nem kapott fegyelmi törvényt és szolgálati pragmatikát. (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Szóval, t. ház, a politika paradicsomában felállították a kormányelnökség tilalomfáját és azt mondták Magyarországon minden embernek : »E kertnek pedig minden gyümölcséből ehetel, csak a kormány elnökség fájára ne gondolj, mert akkor halának halálával halsz.« (Nagy derültség.) Ennek a párturalmi rendszernek nem a mi autonómiának szúrta a szemét, hanem az ehhez kötött politikai^szabadság. A katholikus papságtól ezt a szabadságot kellett megtagadni, és elmerem, hogy elég ügyes volt a kormány, hogy épen az autonómia elodázásának vádját némi halvány vagy erősebb gyanú alakjában, de mindig ü f püspöki karra vetette. (Úgy van! a baloldalon.) így hárították át azután észrevétlenül a felelősséggel együtt az ódiumot is a püspöki karra, ég ha valaki e kérdésben azután kifakadt a püspöki kar ellen; ha a kormánypadokról eldobott szikra tüzet fogott és megvádolták a püspöki kart indolencziával; akkor rendesen előállott a kultuszminiszter vagy a kormányelnök úr és megtartotta a püspöki kar feletc azt a védőbeszédet, a mit Antóniusz is megirigyelhetett volna, mikor Julius Czézár holttesténél Brutuszt és Czézárt kellett védelmeznie. (Élénk tetszés balfelől.) így hárították azután, t. ház, évtizedeken át kölcsönösen egymásra a gyanúsítást; a kormány a püspöki kart, a püspöki kar a kormányt vádolta az autonómia halogatásával. Valóságos türelmi játékot űztek ezzel az egész dologgal, és mikor azután az érdeklődő közönség kezdte figyelemmel kutatni, hogy á bársonyszékek vagy, a sok papi reverenda közt hol is van az a rejtegetett macska, (Derültség.) nagyon hiába keresgélték; mert az az eljetett macska a miniszteri fiókban volt elrejtve. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez a rejtegetett macska a mi elaborátumunk volt. Végre, t. ház, a katholikus közönség is megunta már ezt a sok türelmi játékot és e házban emelkedtek hangok, melyek nyíltan kimondották: jogunk van nekünk, katholikusoknak megtudni, hogy mivel szolgáltattunk okot e bizonytalanságra; jogunk van megtudni, hogy az autonómia létesítése útjában ki az akadály : A püspöki kar-e, vagy a kormány ?! És mikor ezt a kérdési felvetettük . . . Lukáts Gyula; Mind a kettő!
