Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-543

£48. országos Mlé« 1*96. jamiirST-ón, hétfőn. 21 E nemzet fennállásának, e nemzet megmaradásának, e nemzet függetlenségének, e nemzet állami létének egyedüli megbízható alapja a magyar intelligeucziának szabadsága és önállósági érzete. (Helyeslés balfelol.) A hivatalnoki befolyásnak erősítése, a tisztviselői befolyás túlságainak eltűrése ideig-óráig, talán a mai helyzetben is hasznavehető szolgálatokat tehet az egyes vidékeken mutatkozó nemzet- és államellenes törekvések leküzdésére. De mi az a szolgálat, a melyet ilyen egyes esetekben a tisztviselői befolyás tehet, mi az a veszély, a melytől ezen az úton talán szabadulni lehet, ahhoz az óriási veszélyhez képest, a mely minket fenyeget, hogy ha a magyar intelügencziát el engedjük árasztani oly befolyásokkal, a melyeknek végszálai a központi hatalomnak kezeiben pontosainak össze; mi az ahhoz a veszedelemhez képest, hogy ha végre a politikai és törvényhatósági választásoknál uralkodóvá teszszük, kellő egyensúly nélkül, legyőzhetetlen erővel uralkodóvá teszszük a központi hatalomnak befolyását? (Élénk helyeslés balfelol) Ne feledjük el, t. képviselőház, hogy ez a nemzet a maga fennállását, a maga fenmaradását, a maga alkotmányát, a maga szabadságát nem az állami tevékenységnek köszönheti. Ez a nemzet több századon át oly helyzetben volt, hogy az állami hatalomnak összes eszközei a nemzeti czélok ellen küzdöttek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a nemzet abban a helyzetben volt, hogy neki az államnak, a központi hatalomnak ellenére kellett magát fentartania, nemzeti jellegét biztosítania. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a nemzet az állami hatalom ellenére, a társadalomnak önálló ereje, a társadalomnak szabadságszeretete, a társadalomnak önérzete által lett nemzetté, és ebből a társadalmi erőből kiindulva, hódította meg magának az államot. (Élénk helyeslés és tetszés. Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ha ebben a nemzetben megöljük vagy veszélyeztetjük azt az erőt, a melylyel magának meg tudta hódítani az államot, hát ennek az erőitek meggyengülésével ezt az államot el is fogja veszteni. (Élénk helyeslés. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es majd ha egyszer a központi államhatalom megint olyan kezekbe kerülne, melyek ast nem a magyar nemzet megerősödésére, nem ez ország nemzeti jellegének megóvására, nem Magyarország alkotmányos és önálló állami létének fentartására, hanem mindezeknek a nagy vívmányoknak, nemzeti létünk e nagy alapjának lerombolására vagy megingatására akarnák felhasználni: hát, t. uraim, akkor hogyan fog kinézni ez a magyar nemzet, melyet apró helyi veszélyekre való tekintettel akkép szervezünk, hogy a magyar társadalom önállóságát a központból dirigált tisztviselői befolyásnak áldozzuk fel ? És akkor ezt a Magyarországot oda vezettük, hogy Magyarországot legális úton lehet megfosztani nemzeti lététől, alkotmányosságától. (Élénk helyeslés és- éljenzés. Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az a nagy indok, és nem az a körülmény, hogy a tisztviselői befolyás túltengése esetleg nekünk, mert ellenzékiek vagyunk, kellemetlen.; nem ez a körülmény az, a miért én következetesen és oly elszánt akarattal küzdök a hatalmi befolyás kiküszöbölésére, hanem az a veszély, melyet látok hazánk jövőjére nézve; a biztosítékoknak az a hiánya, mely a mi közjogi helyzetünkből és nemzetközi viszonyainkból foly a tekintetben, hogy az a központi hatalom mindenkor a magyar nemzetnek és a magyar államnak érdekeit fogja szolgálni; annak a nagy igazságnak átérzése, hogy e nemzetet csak ugyanazok az eszközök tarthatják fenn az alkotmányosságnak és az önállóságnak élvezetében, a mely eszközökkel és erőkkel azt megszerezte: a társadalomnak független és szabad önérzete, a társadalomnak hajthatlan szabadiágérzete, a hatalom előtt meg nem hajlása, mely magát a hatalmat meghódította. Múljon el azután a társadalomnak az a jellege, legyen ez a társadalom szolgalelkíívé, alkalmazkodóvá, tanuljon ez a társadalom a központi hatalomnak a saját elhatározásaira is döntő befolyást engedni : no hát ezt az államot, mely ily erőkkel megszereztetett, ily erőknek hiánya miatt bármely perezben elveszthetjük. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ezekkel a fejtegetésekkel nem igen tértem el attól a tételtől, a melynek megvitatásával most foglalkozom. Mert a közhivatalnoki állás degenerálása, a közhivatali állásnak politikai függésbe hozatala a központi hatalomtól a főispáni csatornán megy keresztül. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A főispáni hatalom az az emeltyű, a melylyel már is sikerült az egész hivatali organizácziót és az egész önkormányzati életet a maga természetes kerékvágásából kiemelni, és a központi hatalom politikai uralnia alá terelni. A főispáni hatalom, mint a központi hatalomnak informátora az, mely a köztisztviselőt — dicséret és tisztelet a kivételeknek — nem az adminisztráczió terén tett szolgálataiért és kifogástalanságáért, de a politikai szolgálatokra való használhatóságáért osztályozza és ajánlja, A főispáni hatalom az, melynek retortáján át lehet a kormánytól minden előnyt elnyerni, melynek retortáján át kell a kormány rosszakaratának minden következményeitől tartani. A főispáni hatalom az, mely az egyes vármegyékben és városokban, a társadalomban azt a szerepet játszsza, hogy