Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-552

242 552. országos ülés 1896. február fi.&n, csütörtökön. a haloldalon.) Egy igen kedvező jelenség az, hogy a magyarul kifogástalanul beszélő tanítók száma 92, de még ma is van 245, azaz 2°/o, a ki egy szót sem tud magyarul. És még most is van 4 német és 4 román képezde, a melyben a tannyelv német és román. Legyen szabad, t. képviselőház, a tanfelügyelőkről is egy pár szót szólanom. Teljesen osztom azt a felfogást, melyet előttem szóló Kozma László úr hangoztatott, hogy a tanfelügyelőség meg nem felel annak a hivatásnak, a miért azt ezelőtt 28 évvel megalkotta az ország, s azt mondom, hogy az a 250.000 forint, a mely évenkint arra fordítatik, ha a szervezet így marad meg, kidobott pénz. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Csak egy pár adatot hozok fel, a melyeket szintén abból lehet kivonnom: 16.000 népiskola van s azonkívül más iskolák. Ezen 16.000 iskola közííl évenkint csak 6000 iskolát látogatnak meg a tanfelügyelők s így évenkint 10.000 iskola van Magyarországon minden felügyelet és vizsgálat nélkül, pedig az 1868: XXVIII. tez. 3. [§-a azt mondja, hogy a tanfelügyelőnek minden esztendőben legalább egyszer meg kell látogatni az iskolákat. Már most méltóztassék tekintetbe venni, hogy ez 28 év óta van így; tessék már most összeadni 28 év óta 10.000 iskola nem volt látogatva, ez tehát egy horrendus számot ad, s ugyanannyi esetben lett a törvény megszegve, mert a törvény azt parancsolja. Én azt tudom, hogy ezek a tanfelügyelők nem képesek ezt a rémítő munkát végezni, a mi reájok vár, de épen azért a rendszerben van a hiba, {Úgy van! balfelöl.) és azt minden áron meg kell változtatni. (Úgy van! balfelől.) Hogy minő szomorú állapotok ezek és minő következményei vannak ennek a rendszernek, arra nézve fel fogom olvasni a »Nemzeti Ujság« február í-ső számában megjelent, erre vonat kozó czikket. B. Nicolics Fedor: A »Nemzeti üjság« hiteles! Bánó József: En nem állítom, hogy okvetetlenül igaznak kell lennie, de igenis állítom azt, hogy az újságok már sok ilyen bajt fölfedeztek, és ha ennek esak fele igaz, a mi itt foglaltatik, az már maga megérdemli, hogy e fölött elmélkedjünk, (Úgy van balfelől.) s hogy azt a miniszter úr figyelmébe ajánljuk. (Úgy van! balfelől. Halljuk ! Ralijuk!) A czíme ez : »lskolamizérIák Liptómegyében«. Tehát méltóz tassék figyelembe venni, hogy Líptómegyéről van szó, a pánszlávok főfészkérő). Innen ez van jelentve : (Olvassa.) »Hihetetlenül elhanyagolt állapotban vannak a liptómegyei állami népiskolák,* —- irja a levelező. —- »Magán a kir. tanfelügyelő székhelyén, Benedekfalván, az állami iskola düledezőfélben van s évek óta bezárva tartják; a bessenyői iskola, melynek felépíttetése 12.000 forintba került, szintén rom, s az előadásokat mindenféle magánlakásokban végzik. Az utóbbi község tanítója nem is lakik a faluban, hanem az onnan három kilométernyire fekvő Tepla községben. A felsőszlécsi iskola kerítésének felállítására a gondnokság évente 100 forintot irányzott elő, de nincs, a ki az előirányzott pénzt kiutalványozza. Ezeknek az állapotoknak megfelelők az iskolákban elért eredmények is. Daczára a kizárólagos migyar tanításnak, a magyarosodásnak semmi nyoma sem tapasztalható, alakosság pedig valósággal ázsiai sötétségben él. Az írni és olvasni tudók száma folytonosan csökken. Megtörténik, hogy a királyi tanfelügyelő látogatásai alkalmával maga is azt tapasztalja, hogy a gyermekek hat évi iskoláztatás daczára sem ismerik a betűket.« Hát ez igen komoly dolog és illusztrálja azt, a mit én már évekkel ezelőtt mondtam, hogy a tanfelügyelőségeket át kell alakítani. Míg a minisztérium arra a, meggyőződésre nem jut, hogy a tanfelügyelőségeket kisebb körre kell szorítani, járási tanfelügyelőségeket kell felállítani, addig én bár mindent megszavaznék és mindent meg is szavazok e budgetben, de ezt a tételt nem volnék hajlandó megszavazni. Itt vannak még a budgetnek egyes részei, melyekről szükséges még megemlékezni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezek azon humanitárius intézetek, a melyek a t. belügyminiszter úr felügyelete alatt állanak. A mint tudjuk, a tébolydák, melyek nem a t. miniszter úr felügyelete alatt állanak, elég jól vannak dotálva ; hiszen láttuk e napokban is, milyen atyailag gondolkozik a t. belügyminiszter úr: mikor egy igazgatójának elmezavaráról értesült, azonnal pártfogása alá vette és a tébolydába vitette, rezekre tehát van gond és figyelem és az ország fél milliónál többet költ. Azonban itt vannak, t. ház, a siketnémák, vakok és hülyék; (Élénk derültség jobbfelöl. Félkiáltások a baloldalon: Odaát vannak!) ezek nagyon rosszul vannak ellátva. Méltóztassanak megbocsátani, de itt ismét kénytelen vagyok a t. miniszter úrnak figyelmét felhívni erre, mert a hülyék, siketek és némák az egész országban körűlbelől 60.000-re rúgnak. Azt mondja maga a jelentés is a hülyékről, hogy azok 20.000-en vannak. Igen jól emlékszem a múlt évi közleményekről, hogy a vakok is körülbelül ennyire tehetők, a siketnémák száma is körűlbelől ennyi lehet. Tehát 50—60ezer nyomorult emberről van szó, akik járnak, tébolyognak az egész országban és