Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

650. országos ülés 1896. február 4-én, kedden. 193 hívja a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék, ha kiutasítás szüksége az országban fenforog, erre nézve a törvényhozáshoz törvényjavaslatot benyújtani és törvényben megállapítani, melyek azon esetek, melyek egy közigazgatási tisztviselőt arra jogosíthatnak, hogy egyes munkásokat vagy másokat is kiutasíthatnak, de legyen meg a jogorvoslati rendszer is, és ne vindikálhassa a legkisebb tisztviselő is azt a jogot, hogy ő egyes polgárokat az országból jogorvoslat nélkül kiutasíthasson. T. képviselőház! Hogy történt a Jakobovszky - eset, azt elmondotta Ugron Gábor t. képviselő úr. De én még részletesebben is tudom, hogy őt hajnalban ragadták ki az ágyából. Tudniillik ő egy kávéházban a munkáskérdésről beszélt. Az idevaló szentesített alapszabályokkal biró lengyel egyesületnek a tagja. Azt mondják ezen lengyelek: mi kérem azért jöttünk ide és jönnek olyanok is ide, a kik Oroszországból ki vannak utasítva, mert mi azt hittük, hogy ez az ország szabad ország, úgy van elterjedve a külföldön, hogy Magyarország a szabadság hazája. Már most méltóztassék megengedni, hát hogy legyen ez a szabadság hazája, a hova eddig is mindenki, a szabadságharcz idejére faló tekintette], úgy jött, hogy itt oltalmat fog találni, hogy ha valakit itt azért, mert a kávéházban valamit beszél, egyes rendőrtisztviselőnek, tehát egy spiczlinek, egy detektivnek szubjektív felfogására és feljelentésére kiragadnak az ágyból, nem is engedik, hogy védhesse magát, hogy jogorvoslattal éljen, hanem azt mondják, hogy délután elviszik az ország határára és kiutasítják. És ezzel szemben nem is lehetett semmit védelmére megtenni. Megmondták, hogy kiutasítják, és annyi időt sem engedtek, hogy kimutathassa, hogy ártatlan. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Bálijuk! a szélsőbalon.) Itt van egy kis névsor, kiket csak néhány év alatt utasítottak ki: itt van Jakobovszky, valami Grolovszky, az olasz határig szállította a rendőrség, itt van Guyon János, a kinek az esetét méltóztatik tudni a belügyminiszter úrnak. Az egy magyar ember, a ki itten becsületes munkával foglalkozott, ki ellen semmi terhelő adatot felhozni nem tudtak. Kiragadták kenyérkeresetéből, becsületes munkájából, sőt annyira mentek, hogy midőn a bíróság meghívta mint tanút, nem adtak neki szalvusz konduktuszt, hanem elfogták megint, és a 'bíróság ítéletével szemben Torontálmegye egy falujába tolonczolták őt, egy előkelő munkást, a ki az ő iparában kiváló ember. Itt van Horvát János, magyar állampolgár, a ki a fővárosban élt és kiutasították. Itt van KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXIX. KÖTET. Fuchs János fazekas, Braun Lipót czipész, Heckmann István, Grundstein Jakab kalapossegéd, Greifenstein Fülöp, Aranyossy Lajos, Kiss Károly, kiutasították Czeglédről, Orenda János fazekas, Spiess Fülöp czipész. És ha tekintetbe veszszük azt, hogy most már a kiutasítások tömegesen mennek, hogy például Salgótarjánból csak azért, mert 1893ban egy szakegyletért folyamodtak, és mert egy küldöttséget felküldtek a belügyminiszter árhoz audieneziára, tizenegy munkást utasítottak ki: ez legjobban jellemzi azon szomorú helyzetet, a melynek ecseteíésére nekem most vállalkoznom kellett. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hát, t. képviselőház, én nem mondom azt, én elég igazságos és tárgyilagos vagyok arra nézve, hogy igenis, a közjogrendet minden támadással szemben meg kell védelmezni; én elégigazságos vagyok elismerni, hogy az a kiutasítás is egyes államokban a végső eszköz, a melyet az állam kell, hogy igénybe vegyen, de hogy egyes alantas tisztviselők gyakorolják ezt a nélkül, hogy törvényre hivatkozhatnának, és hogy a kiutasítást közigazgatási úton lehessen elrendelni a felebbvitelre való tekintet nélkül, erre példa nincsen. (Igaz! Ügy van! a $zélsébalon.) De különben is, hol veszi az államban egy társadalmi osztály azt a jogot, hogy mert például valaki azt mondja, hogy az ő nézete szerint egyik vagy másik infieziálja a közvéleményt, ez elég ok a vele nem egy társadalmi osztályhoz tartozó embernek a megrendszabályozására? Hogyan követelheti magának ezt egy társadalmi osztály, mely saját módja szerint a maga javát, haladását keresi, hogy a munkásosztálynak felfogása az ő saját javának előmozdítására szolgáló eszközök megválasztása tekintetében velünk egyet gondoljon ? Vájjon, t. képviselőház, Magyarországon megadtuk-e a munkásoknak azt, a mi őket megilleti? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, míg mi itt a rendőrségi tételnél tárgyaljuk a munkáskérdést, méltóztassék csak tekintetbe venni a szomszédos Ausztriát, a hol a választási reform az egymásután következő kormányoknak legbensőbb gondoskodása tárgyát képezi, míg nálunk épen a munkások egész rétege, az embereknek, és épen a legintelligensebb szegény emberek rétegei a közjogokból ki vannak zárva, míg az adó, különösen indirekt adófizetéssel legjobban vannak terhelve. Szükséges még felemlíteni, hogy minálunk a küzdés alatt, valamely irány ellen, nem a parlamenti és intézményekkel való küzdést értik, hogy közmegelégedést teremtsünk, hanem a rendőri erőszakot, mint például a néppárt elleni küzdelem ferde irányzatánál tapasztaljuk. 25