Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

W. február 8-án, hétfőn. |f'g 549. országos ülés 18! egy alap, a melyből a kártalanítás a reáljogos gyógyszerészekkel szemben eszközöltethetnék, én egyáltalában barátja nem vagyok, mert az államnak nem lehet hivatása, nem lehet czélja, s egyáltalában az állam semmi körülmények közt nem konkludálhat oda az ő intézkedéseiben, hogy a gyógyszer drágíttassék, hanem igenis az államnak magának a legszegényebb osztály érdekében lehetőleg módot és alkalmat kell nyújtania, — a mit a szabad konkurrencziával látok ismét teljesen elérhetőnek — hogy a szegényebb lakosság mentül olcsóbban juthasson a gyógys erekhez. Teh'st ahhoz a magam részéről semmi körülmények között nem járulhatok, a mit Issekutz Győző t. képviselőtársam e tekintetben ajánlt, hogy a reáljogú gyógyszertárak megváltása akként történjék, hogy a gyógyszerek ára emeltessék és ebből keletkezzék egy alap, a melyből azután a reáljogú gyógyszertárak megváltassanak. T. ház! Ha a kormány nem a gyógyszertári kérdést, hanem tisztán ősi úri juson birt bármely jogokat konfiskálhatott majdnem fél és egyharmadrész áron, akkor a gyógyszertári jognak, a mi ősi alapon adatott ki, eltörlése, annak, hogy úgy mondjam, szukczessziv módon való megszüntetése, abszolúte senkinek semmiféle anyagi és személyes sérelmét nem képezi. Ha törvényhozásilag kimondatnék például, hogy a kik ma reáljogú gyógyszertárral bírnak, az ő reáljoguk pusztán csak az ő közvetlen Örököseikre terjedhet ki, és azon túl ezen jog megszűnik; ezzel, t. ház, az illető reáljogú gyógyszerészszel szemben nagy megkárosítás az állam részéről nem követtetnék el, míg ellenben a közegészségügynek rendkívül nagy és fontos szolgálat tétetnék. De ezt tenni is kell, mert ha van az ősi korból fenmaradt intézmény, a melylyel az államnak a modern kor szellemének megfelelően számolnia kell, úgy ez a gyógyszertárak rendezése. (Ügy van! a sssélső baloldalon.) T. ház! Az idő előrehaladottságára való tekintetből rövidre fogom szorítani beszédemet. Azonban méltóztassanak megengedni, hogy mégis egy pár igen fontos momentumra, melyek közegészségügyi szempontból mindenesetre komoly megfontolásra érdemesek, és ezzel kapcsolatban komoly intézkedéseket kivannak, a t. háznak ós t. belügyminiszter úrnak figyelmét felhívjam. (Halljuk !) Fel lett említve a vitatkozás közben, t. ház, a mi ismeretes dolog a fővárosban, és a mi nagyon szoros kapcsolatban áll a szocziálizmus kérdésével, hogy a fővárosi munkáslakások rendezése tekintetéből abszolúte nincsen törvény, nincsen a városoknak semmiféle statútumuk, mely a lakáskérdés szempontjából közegészségileg a helyzetet rendesné, és egyáltalán a lakásadókat bizonyos kötelességek közé szorítaná. Én a főváros dolgaival nem kívánok foglalkozni, hanem mint az Alföldnek egyik polgára, felhívom a t. belügyminiszter úr figyelmét az Alföldön levő számos nagy uradalomra, a mely uradalmakban egy-egy szobában három-négy család lakik. No hát, t. ház, bármekkora legyen ez a szoba, méltóztassanak először közegészségügyi szempontból, de, a mi ennél sokkal fontosabb, a közmorál szempontjából elképzelni azt a rendkívüli deprimácziót, melyet előidéz az, hogy három-négy család összeszorítva lakik egy szobában. Hát állatokkal ekként lehet elbánni és szabad elbánni; de még állategészségügyi szempontból is az illető uradalomnak tulajdonosa, hogy ha lovairól és ökreiről van szó, azoknak kellő kényelmet, kellő helyet és levegőt biztosít; de cselédjei számára, munkásai számára sem közegészségügyileg, sem, a mit ennél fontosaimnak tartok, a közmorál szempontjából tisztességes lakás biztosítva nincs. Miért van ez így ? Azért, mert nincs abszolúte senki, az államkormányzatnak nincs egyetlen egy közege, a ki hivatva volna ezzel törődni, a kinek kötelessége volna ezzel foglalkozni, és a közegészségügy és közmorál érdekében oly állapotokat teremteni, a mi elvégre is úgy emberiségi, mint közegészségügyi szempontból feltétlenül fontos és szükséges. (Egy hang a szélsőbal felöl: Hát a szolgabírónak korteskedni kell!) Igaz, a köztisztviselők, a főszolgabírák alkalmasak arra, hogy a girálti meg a stomfai választásnál elég lelkesedéssel járjanak el; hanem még nem került olyan főszolgabíró, a ki egy főurat, a kinek uradalmában ilyen állapotok tenyésznek, akár a vármegyénél, akár a miniszternél bevádolt volna. Pedig sokkal fontosabb, sőt tisztességebb foglalkozás is a főszolgabíró részéről, hogy ha ilyen ügyekben igyekszik a nép javát szolgálni, mint a stomfai választásnál. (Helyeslés és felkiáltások a smélsöbal felől: Nem vagyunk negyvenen! Zaj.) T. ház! A következő tételnél, a mi szintén igen fontos, a betegápolási tételnél lesz mód és alkalom ezen irányban is ezen tétellel foglalkozni, itt pusztán a t. belügyminiszter úrnak figyelmét egy más kérdésre kivánom felhívni. (Halljuk!) Ez pedig a munkásosztálynak lehetőleg ingyen gyógyszerrel való ellátása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Méltóztassék a belügyminiszter úrnak a fővárosi orvosok, különösen a betegBegélyző-pénztárakból díjazott fővárosi orvosokat véleményezésre felhívni, azoktól tanácsot és felvilágosítást kérni arról az igazán siralmas és nyomorult helyzetről, hogy midőn egyes, szegény, nyomorult munkás abban a