Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

1 g4 5

*

9, országos ülés 1896. február 8-án, hétfőn. állampolgárok érdekeinek szem előtt tartásával az állam érdekeit nem lehet megóvni. (Igás! Úgy vem! a szélső halóidalon.) Különösen szükséges ez — szerintem •— nálunk, a hol, mint méltóztatik tudni, közigazgatási bíróság nem lévén, a hatalom, tehát a kormányzat százszoros aggódással kell, hogy figyeljen meg minden intézkedést, hogy vájjon nem lépi-e túl azon hatáskört, melyet számára a törvény, a jog vagy uaaga az alkotmány kijelöl, s másodszor figyelembe kell vennie azt, hogy a kormánynak ilyen intézkedésénél az általános igazsági és alkotmányelvek, tehát a jogegyenlőség, a törvényelőtti egyenlőség elvei szem előtt tartatnak-e, és a hatalomnak nem oly túlkapásával állunk-e szemben, a mely ösztönszerűleg szokott jelentkezni akkor, ha épen véletlenül, védtelen vagy oltalomban nem részesülökkel szemben történik oly intézkedés, a mely intézkedés ellensúlyozására és elhárítására semmi igyekezett nincsen. A t. belügyminiszter úr egy rendeletet bocsátott ki, mely itt van előttem, a mely azt mondja, hogy csontot és rongyot a szemétből kiszedni, azokat külön tenni nem szabad, és arra fekteti leginkább a súlyt, hogy azokat összegyűjteni, eladni nem lehet, azokat a szemétbe kell dobni; szóval a csonttal és rongygyal való házalást eltiltja. Igaz, hogy egy kivételt is konstituál, hogy nagyobb helyeken, illetőleg olyanokon, a hol ebből az anyagból több gyűlik össze, mint a katona- és tűzoltódaktanyáknál, inteinátusoknál, tápintézeteknél megengedi, hogy ezek az anyagok egy külön, bádogból készült edénybe tétessenek, és végül megállapítja a büntetéseket, a melyekkel ezen most már kihágássá minősített cselekmény sújtatik. A t. belügyminiszter úr, midőn a múltkor itt Horváth Géza t. képviselőtársam ezt szóvá tette, egy beszédben igyekezett eljárását menteni és kimagyarázni. Azt mondta, hosry a közegészségügyi követelmények kívánták meg ezt a radikális intézkedést. Én azonban úgy tudom, t. képviselőház, hogy a t, miniszter úr arra nézve, mintha elődje ebben az értelemben már intézkedett volna

4 vagy mintha a főváros éltben az irányban nem intézkedett volna, tévedésben méltóztatik lenni. Értesülésem szerint a főváros épen azon számtalan családnak érdekét szem előtt tartván, egy szabályrendeletet alkotott, a melyben a közgazdasági és ipari követelményeket a közegészségügyi követelményekkel igyekezett összeegyeztetni, és ebben először is épen a belügyi kormányzat intencziójával megegyezően megállapította azokat a telephelyeket, a hová ezen anyagok kiviendők, és a melyre nézve úgy tudom, hogy a főváros által egy egész kilön terület lett megállapítva. Szabályozta továbbá azt, hogy igenis, ezen tárgyakat meghatározott időn belül, tehát* 48 órán btlül — így mondja a szabályrendelet — igenis a fővárosból ki kell vinni, de megengedte egyszersmind, hogy ezen hulladékok, mint egyes emberek jövedelmét képező dolgok, a közegészségügyi követelményekké! összeegyeztetve értékesíthetők is legyenek. Maga a belügyminiszter úr is még múlt évi márcziusban nem gondolkozott oly ridegen e kérdésről, a mint azt két rendelete igen érdekesen megvilágítja. E két rendelet egy és ugyanazon a napon kelt, egy és ugyanazoii számmal van ellátva, de teljesen különböző irányú és tartalmú. Az egyik rendeletben, mely 1895. évi márczius 2-án 102.368—Ili/a. 894, szám alatt kelt, a t. belügyminiszter úr hivatkozik a fővárosi szemétszállító vállalkozónak nála beadott panaszára, — melyben ezen vállalkozó közegészségügyi szempontokból javaslatot tesz — és megállapítja a t. belügyminiszter úr, hogy ezen panasz háromrendtí, tudniillik a szemétnek kifuvarozására, a csont- és rougytelepek kitelepítésére, és harmadszor a csonttal és rongygyal való házalásra vonatkozik. Megjegyzem előre, t. képviselőház, hogy akármint szóialt fel ezen vállalkozó úr, ehhez nekem semmi közöm, én az ő intézkedéseit, óhajait a diszkusszióba nem szándékozom belevonni. O mint üzletember szólalt fel, nem tudom, megígértetett e neki, hogy a csontot és rongyot, mely a szakértők szerint 60—80 ezer forint értéket képvisel, be fogják-e dobni a szemétbe; ha keresi, hogy a vállalata jobban prosperáljon, és ilyen eredményt akar elérni a keresdelemilgyí és a belügyminiszter uraktól, ahhoz nekem semmi közöm, hisz van egy közmondás: »Handelscliaft ist kéme Freundschafu. Én üzletembernek ilyen intézkedését semmiféle más szempontból kritika tárgyává tenni nem kívánom, és — mondom — erről nem is beszélek; azonban tény az, hogy magának az érdekelt vállalkozónak felszólalása folytán kibocsátott márezius 2-ikán, 1894., egy rendeletet . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Nem én, az elődöm! Visontai Soma: . . . Perczel van aláírva, 1895. márezius 2-ikán kelt; a számról mondottam, hogy a szám 94-es szám. Ebben a rendeletben azt mondja, hogy kell valamit csinálni, és a kitelepítés dolgában tényleg a miniszter úr hivatkozik olyan körülményekre, melyek azóta be is következtek, hogy tudniillik külön telep lett arra létesítve. A csont és rongyra nézve azt mondja,