Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

158 549. országos ülés 1896. február 3-án, hétfőn. Berlinben 3'50 kr., — átszámítva osztrák pénzre — Pozsonyban 5'OQ kr., tehát ily iszonyatos drága város Pozsony Budapesthez viszonyítva, mert Bécs öli meg: minden rossznak Bécs a kútfeje. Berlinben az élelmi szerekkel való kereskedést maga a városi közigazgatás mozdítja elő, az gyakorolja az ellenőrzést, hogy túlságos zsarolás ne történjék. Minálunk efféle nincs. Pozsonyt még azzal is fel drágították, hoyg zárt várofsá nyilvánították, noha alig 60.000 a lakossága. Azért drágult oly iszonyúan, mert Bécs közelsége öli meg a város fejlődését; ez drágította fel, mert a tömeges szállítmányokat mind Bécsbe viszik. Tehát itt a magyar birodalomnak, s úgyszólván az egész kontinensnek egyik legdrág-ább városában egy egyetemi tanári qualifikáczióval biró kitűnő kórházi elsőd-orvosnak 800 forintból kell megélnie. Tudom, hogy erre azt mondják, hogy szerezzen praxist, szerez is, a mennyit szerezhet, mert kötelessége maga és családja iránt, de azt is meg kell jegyeznem, hogy egész délelőttjük el lévén foglalva a kórházban, kivált az operetör orvosoknak, máskor idejük nincs a betegek látogatására, csak a délutáni órákban. De van még egy hátrány : Pozsonyban legyen valaki a legjelesebb orvos is, komolyabb betegség esetén nem hozzá, hanem Bécsbe mennek konzultálni, s az ottani mágnás urak a magyar orvosra rá sem néznek, hanem ha nagyobb baj van, Bécsbe mennek, vagy onnan hozatnak orvost Pozsonyba. így tehát csak a hivatalnoki személyzet körében — a kik szövetkezetben vannak — és a szegényebb polgárok körében űzhetik gyakorlatukat. Hozzáteszem, hogy Pozsonyban nem egészen 60.000 lakosra 75 gyakorló-orvos esik. Épen az imént mondatott az, hogy az orvosok a városokba tódulnak, természetesen annyira összetódulnak az ily helyeken, hogy ugyancsak összeszedje minden erejét és hírnévre vergődött ember legyen, a ki meg akar élni magánpraxisából. Én tehát nagyon méltányosnak találnám, ha ily viszonyok közt — pedig, hogy ilyenek a viszonyok, azért én, a ki ismerem azokat, jót merek állani — a pozsonyi országos kórházbeli orvos uraknak fizetése megfelelően felemeltessék. Ha például a középiskolai tanárokkal hasonlítjuk össze ezeket az elsőd-orvosokat, legalább is van akkora vagy még nagyobb szakképzettségük, a mit bizonyítványaik alapján ki is mutathatnak. Vannak köztük az országos közegészségügyi tanács tagjai, vannak elismert jeles operatörök. A középiskolai tanárok fizetése akár Pozsonyban, akár másutt a IX. osztályban 1200—1300 forint és 280 forint lakbér, tehát 400—500 forinttal magasabb, mint az orvosoké; a VIII. osztályban 1400, 1600—-1800 forint, tehát kétakkoránál több, s hozzá még ötödéves korpót]ékül kapnak 100 forintot. Ez az aránytalanságot a legnagyobb mértékben kimutatja, s én azt gondolom, nem lennének túlkövetelők ezek az érdemes orvos urak, kik ily fontos ágban működnek, mint a közegészségügy, s ennyire el vannak foglalva, ha legalább azt az előnyt igényiének, a melyet a középtanodai tanárok élveznek. Megjegyzem még, hogy a pozsonyi orsz. kórház annyira túl van tömve betegekkel, mert egész északnyugati Magyarország betegeit odahordják, hogy a statisztikai kimutatás szerint, a budapesti Rókus-kórházat kivéve, legtöbb rendelési napja íz országban a pozsonyi orsz. kórháznak van. Ez a legdrágább város az országban és mégis itt működnek a legolcsóbban díjazott orvosok. Én ezen képzett, buzgó emberek fáradozásának méltó megjutalmazását, a botrányosan csekély fizetés megjavítását melegen ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe. Arra is kérem, hogy az új épületnek kiépítését, melynek telkét a t. miniszter úr megnézte, -^ tudom, hogy érdeklődik iránta — méltóztassék mielőbb megvalósítani, hogy ezt a fontos hivatást betöltő országos intézetünk minden tekintetben úgy fejlődhessék, a mint fekvésénél, helyzeténél, rendeltetésénél és az ott működő szakerőknél fogva arra hivatva van. A tételt különben elfogadom, sőt a mennyiben a közegészségügyre vonatkozólag nagyon sok javítandó lenne, megszavaznám nagyobb összegben is, mivel ezt az ügy^t nemzetünk, de kivált magyar fajunk fenntartására véghetetlenül fontosnak tartom. (Helyeslés a stsélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Bálás Antal! Balás Antal: T. ház ! Nem lévén szakértő, csupán mint laikus vagyok bátor kérni a t. ház figyelmét az előadásomra. (Halljuk!) Vonatkozni fog pedig ez két tárgyra: a körorvosi és magára az orvosi rendszerre. A felvidék egészségi állapota egészen a körorvosok kezeibe van letéve, és ha tekintjük ezen körorvosok fizetését, melyből családjukat alig képesek eltartani, akkor azon kell törekednünk, hogy ha ő tőlük megkívánjuk azt, hogy hivatásukat teljesen betöltsék, hogy helyzetükön is javítsunk. Tapasztalatból tudom, hogy az ő fizetésük maximuma 600 forint. Egy körorvosnak a területe a felvidéken 10—12 községre terjed ki, úgy, hogy képtelen ezen községeket gyakran meglátogatni. Az orvoslásnak két fo faktora van: hogy olcsó legyen és gyors legyen. Már most hogy követelhessük az orvosoktól azt, hogy kerületűkben az egészség fentartására gyorsan járjanak el, ha nem fogjuk őket abba a helyzetbe hozni, hogy ezt teljesíthessék is. Egy főhiba ott van, hogy az