Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

138 S48. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. hibás eljárást követték, a melyet Fenyvessy Ferencz t. képviselő úr felhozott, hogy nagyon sokszor forszíroztak ezen idegen igazgatók egyes darabokat, és ezen forszirozással elérték azt, hogy kiforszirozták ;i közönséget a színházból. (Derültség. Ügy van! jobbfelöl.) Bartók Lajos t. képviselő úr is (Halljuk! Halljuk!) épen azon állásponton van, hogy forszírozni akar egyes darabokat ós azt állítja, hogy mi a magyar drámákat a nemzeti színházban nem adjuk kellő mértékben elő. Ugyanaz áll tehát Bartók Lajos képviselő úrral szemben is, a mit Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársammal szemben kifejtettem, liogy ezen forszirozással nemhogy segítenénk a hazai művészeten nem hogy emelnök azt, hanem ezzel arra határozottan káros befolyást gyakorolnánk. De a t. képviselő úr ezenkivííl még hely telén adatokkal is állott elő. Nagyon sajnálom, hogy ma az adatokat otthon hagytam, mert különben kimutathattam volna, hogy a nemzeti színházban 189 előadás volt, és ebből 127-ben eredeti magyar darab adatott elő, Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy kevesebb eredeti magyar darab lett előadva. Bartók Lajos: Pedig ez áll, mert ez hiteles. B. Nopcsa Elek: 127 magyardarab van 184 idegen darabbal szemben. Ezzel, azt hiszem, bebizonyítottam azt, hogy a magyar darabok nem szorultak le nagy mérvben a műsorról. Mi történt azonban épen 1895-ben? Az, hogy míg azelőtt minden esztendőben egyszer adták Katona »Bánk bán«-ját halála napjának évfordulója alkalmával, addig 1895-ben négyszer adtuk. Ezek után csak nem lehet engem azzal vádolni, a mivel engem a t. képviselő úr vádolt. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr azt is mondja, hogy én becsmérlőleg nyilatkoztam a népszínházról. Én hivatkozom tegnapi felszólalásomra, a melyben a népszínházról abszolúte nem nyilatkoztam becsmérlőleg,hanem azt raondtam,hogy ez a dolog természeténél fogva van így és a példát épen arra vonatkozólag hoztam fel, hogy mennyivel nagyobb igényeket támaszt a nagyközönség, ha magasabb nivón álló szinházba megy. De legyen meggyőződve a t képviselő úr, hogy én a népszínház működéséről becsmérlőleg vagy akár csak kritikailag nyilatkozni nem akartam, nem is tettem, és nem is fogom tenni, mert ilyesmi nekem nem szokásom. (Helyeslés jobbfelöl.) A tételt egyébiránt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fenyvessy Ferencz képviselő úr! (Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a most tárgyalás alá került tételt megszavazom, mert ezt az összeget hazám nemzeti kultúrájára nézve szükségesnek és indokoltnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) De midőn ezt megszavazom, lehetetlen, hogy fel ne szólaljak részmt hogy egy kérést terjeszszek elő, részint hogy megfeleljek b. Nopesa Elek igen tisztelt képviselőtársam és kormánybiztos úrnak imént elhangzott érdekes és kedves beszédére. (Derültség.) Mindenekelőtt a t. miniszter úrnak az előbb elmondott beszédére van egy alázatos észrevételem. Én azt állítottam első beszédemben, hogy az intendánsnál az a baj, és ez minden botránynak oka, hogy az indentánsoknak szabad kéz van biztosítva. Erre azt felelte a miniszter úr, hogy ez nem áll, mert az intendánsoknak nincs szabad keze, a belügyminiszter ellenőrzi, ő felelős érette stb. Megengedem, hogy ez most így van. Megengedem, hogy a jelenlegi kormánybiztos úr már annyi képtelenséget kért a belügyminiszter úrtól, hogy muszáj volt neki kérelmét megtagadni. Meg is tagadott, tudom, sokat. De én, mint a pártnak tagja, tiltakozom azon felfogás ellen, a melynek b. Nopesa Elek t. képviselőtársam kifejezést adott; tiltakozom az ellen, hogy a miniszterek volnának okai azon igazán jellemezhetetlen tévedéseknek, hibáknak és vétkeknek, a melyeket az intendánsok eddig elkövettek. Ha áll az, hogy a belügyminiszter felelős — szellemi értelemben véve a felelősséget — az intendánsokért, akkor ha ezt tudtam volna, nem szavaztam volna meg a belügyminiszteri költségvetést a miniszter úr egy elődjének sem. Mert mi történik, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Szerződtett egy intendáns egy tisztességes direktort, ez volt Káldy Gyula. Jön egy másik intendáns ugyanazon belügyminiszter alatt, fegyelmi úton elküldik a direktort s 15.000 forinttal végkielégítik. Az egész világon, a hol parlament van, az a hivatalnok, a ki végkielégítést kapott, többé nem jön vissza, vagy ha visszajő, a végkielégítési összeget visszakell fizetni neki. (Igaz! Úgy van !) Ezen végkielégített direktort a t. kormánybiztos úr vissza szerződtette. (Felkiáltások: Jól tette!) Jól tette, — megengedem, — de nem kérte tőle a végkielégítési összeget. Ez hiba és tévedés volt. Menjünk tovább. Mikor az intendáns elküldi a különben tiszteletreméltó direktort, az intendáns utódja szerződtett egy másik direktort 25.000 forint végkielégíétsi joggal és 14.000 forint évi fizetéssel. Alig foglalja el helyét a direktor, jő egy új intendáns, elcsapja az új direktort, kifizetnek neki az állampénztárból 25.000 forintot, és az új intendáns ismét egy másik direktort szerződtet drágább fizetéssel és drágább előleggel. Mikor ez megvan, ugyanazon belügyminiszter alatt jön egy másik intendáns. Ez