Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

134 atö, országos filé* 1896. február 1-én, szombaton. költségei a belügyminiszteri költségvetésből kivétetvén, a kultusz- és közoktatásügyi miniszter költségvetésébe tétessenek át. T. ház! Ez a kérdés e házban többször volt megbeszélés tárgya és többször lett indítványba hozva, és ha méltóztatnak visszaemlékezni, az előző kormányok foglalkoztak is ezzel, és legutóbb, ha nem csalódom, 1893 november 14-ikén, akkori elődöm, a belügyminisztérium akkori vezetője itt azt jelentette ki, hogy a kormány tüzetes megfontolás tárgyává tette a kérdést, de abban állapodott meg, hogy továbbra is a belügyminisztérium költségvetésében maradjanak ezen kiadások. Ezt mint az összkorrnány megállapodását jelentette ki. Én szintén foglalkozom e kérdéssel, és én is azt hiszen), hogy ez ügyek, melyek a művészettel vannak kapcsolatban és ama tárczához közelebb állanak, oda át is tétessenek. De ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ez iránt határozottan nyilatkozhassam, s főkép hogy hozzájárulhassak Bartók t. képviselő úr határozati javaslatához. Méltóztassék meggondolni, hogy e kéedégnek a művészeten kivííl egyéb oldalai is vannak, melyeket előzetes tárgyalás útján el kell dönteni. Hisz a mi színházi viszonyaink nem azonosak és nem is hasonlíthatók össze a művelt világ egyéb színügyi viszonyaival. Azt hiszem, ebben mindenki igazat fog nekem adni. Ott vannak a nemzeti színház nagymérvű alapítványai is. Ezeknek kérdését úgy az az osztály, a mely eddig foglalkozott vele, mint a kultuszminisztérium sem érlelte még odáig, hogy ez ügyben határozottan nyilatkózhatnám. Kérem a t. házat, méltóztassék e kijelentésemet tudomásul venni, s a határozati javaslat első részét ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbról.) A mi a határozati javaslat második részét, az intendánsi állás eltörlését illeti, ezt sem fogadhatom el, és pedig .nemcsak általános szempontokból, — mert én is osztozom abban, a mit Fenyvessy t. barátom ez állás szükségéről mondott, — hanem azért sem, mert már az az indokolás, melylyel a t. képviselő úr javaslatát úgy ma, mint tegnap kisérte, s melybe ő is hangsúlyozta, hogy az idén, a milleniumra való tekintette], nagyobb előkészületekre van szükség, egyenesen kizárja azt, hogy ma, midőn ez ünnepektől alig két-három hónap választ el bennünket, akár rendszer, akár személy változtatást léptessünk életbe. Hisz maga t. képviselőtársam sem mindig így gondolkodott e dologról.Előttem van az az 1895. november 22-én tartott beszéde, melyben nemcsak szükségesnek tartotta,hanem egyenesen sürgette az intendáns kinevezését. Sőt tovább ment és azt mondta, hogy cgak egy mentséget lát, hogy a kinevezés eddig meg nem történt, azt tudniillik, hogy a miniszter nem akarta az intendánst közvetlen a budgettárgyaíás előtt kinevezni, vagy — a mint ő mondta — (olvassa): »nem találta ezélszerűnek, hogy mindjárt ujoncz intendáns vitessék a parlamenti harez tüzébe*. Ha ez elég ok volt — pedig a mostanihoz hasonló erősebb parlamenti vita színügyi kérdésekben még egy évben sem vívatott — akkor az a szempont, hogy az intendáns vezetése alatt két színház méltóan vegyen részt a milleniutuban, sokkal alaposabb ok arra, hogy most tartózkodjunk a veszélyes experimentácziótól. Én tehát a határozati javaslat e részét sem fogadom el. Hátra van még, hogy Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam beszédére néhány észrevételt tegyek. A képviselő úr azt állította, hogy a budgetnek a színházakra vonatkozó czíme nincs oly részletes indokolással ellátva, mint például a rendőri és közigazgatási egyéb czímek. Azt hiszem, nagy különbség van a kettő között. E tételnél a kiadások legnagyobb része oly magánjogi szerződéseken alapúi, melyeknek itt az indokolásban való nyilvánosságra hozatala sem nem kívánatos, sem nem méltányos s a mely szerződések egyes pontozatainak közlését az illetők maguk sem tarthatják kívánatosnak. Egyébiránt e szerződések is a zárszámadások alkalmával bizonyos kontrol alá jönnek, de azt hiszem, hogy úgy tűntetni fel a művészi erőknek alku és magánmegáílapodás útján való alkalmazását, mint a hivatalosan alkalmazott, kinevezett, állandó tisztviselőket, mégsem lehet, mert az talán mégsem egészen analóg. És e tekintetben teljesen helyes és konkrét volt az az eljárás, a melyet, mióta budgetjoggal bírunk, mindig követtünk. (Helyeslés jobbfelöl.) A második, a mit a képviselő úr felszólalásában kifogásolnom kell, az azon állítás, hogy az intendáns felelősség nélkül jár el. E tekintetben sem osztozhatom véleményében, mert az intendáns teljes felelősséggel jár el, és nemcsak maga felelős, hanem az intendánsért a parlamenti fogalmak szerint a belügyminiszter is felelős, ép úgy, mint bármely más közegéért. De láttuk is ezt, mert nemcsak az intendánsokat, — a mint magát a képviselő úr kifejezte — ütötték, de részint az intendánson át, részint pedig az intendáns mellőzésével, direkte a minisztert is ütötték, kritizálták és kifogásolták. Az intendáns hatásköre pedig szintén nem oly korlátlan, mert állíthatom, hogy akárhány eset volt olyan, midőn nem tartottam indokoltnak azt, hogy elfogadjam és magamévá tegyem az intendáns előterjesztését, hanem akárhányszor megváltoztattam azt, és felhívtam az intendánst, hogy más irányú javaslatot tegyen. (Helyeslés jőbbfelől.) Viszont van a szerződtetéseknél ig egy