Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

54S. országos Mlés 1896. febrmár 1-én, szombaton. 125 hiszem, ez is elég annak a bebizonyítására, hogy igen veszedelmes az, hogy az intendáns urak kényök-kedvök szerint, sokszor saját tetszésök szerint tesznek mindent az operánál és más színháznál, és a belügyminiszternek felelnie kell olyanokért, a mikbe maga is csak ímmel-ámmal egyezett bele, a mikért nem szívesen vállal felelősséget, s a mikért az utód azután palám publiee kompromittálja a minisztert. De hogy állunk ma is, t. ház? Hogy állunk például a karmesteri kérdéssel? Tegnap felhozta igen tisztelt képvielőtársam, a kormánybiztos úr, hogy pénzügyileg az opera milyen jól áll és azt a véleményt koczkáztatta, hogy a pénzügyi eredmények a művészi eredményekkel karöltve járnak. Megvallom, én nem merném ezt állítani; mert én ezt mindenütt a világon megfordítva láttam. Ott, a hol sokszor nagy kiadásokba kerül az előadás, például a hol Rezke 14 estére 14.000 forintot kap, egy Vau Dyck, a ki egy estére 1500 forintot kap, tehát a hol sok kiadás van, a bevétel ennek nem felelhet meg mindig. Tehát nem áll az, mintha a pénzügyi eredmény a művészi eredmény nyel egyenrangú és kapcsolatos volna; sőt sokszor ellenkezőleg, mentül többe kerül a művészi nivó, bár a bevétel bizonyos arányban megfelel a kiadásoknak, de még sem elegendő annyira, hogy teljesen fedezze a kiadásokat. De ha úgy járunk el, mint a hogy most a kormánybiztos úr járt el, a mikor könnyű kimutatni, hogy el van kergetve mindenki a kinek sok fizetése volt, (Derültség a bal- és szélső baloldalon. B. Nopcsa Elek tagadólag int.) a hol (Közbeszólás : Eát Perotti?) Perottit is elkergették volna, ha nem volna szerződése, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) ott persze nincs deficzit. Ott van például, a mi legfontosabb az operánál, a karmesteri állás. Én hivatkozom báró Nopcsa Elek kormánybiztos úrnak ismert lovagiasságára, őszinteségére, a melynek tegnap fényes tanújelét adta az én kedvemre, vájjon nincs-e igazam abban, hogy nincs elsőrendű karmester az operában ? B. Nopcsa Elek: Hát Erkel? Ha Erkel Sándor nem karmester, akkor senkisem az! Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! Erkel Sándor karmester, derék, kitűnő vezér, hanem beteg. B. Nopcsa Elek: Nem beteg, egészséges! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: A kormánybiztos úr jelen volt, én is ott voltam kétszer, vagy háromszor, mikor az általam igen tisztelt és igazán méltányolt karmester úrnak a kezéből betegsége folytán kiesett a vezénylő pálcza. Ma talán egészséges. De a kormánybiztos úr nagyon I jól tudja, és hivatkozom lovagíasságára, hányszor változik meg a repertoár, mert Erkel Sándor beteg ? Menjünk tovább! Van egy másik karmester: Groszmann; tehetséges ember, de szintén beteges, kezdő ember, a kire nem lehet bízni az operaház zenekarának vezetését. Ott vau egy harmadik, Macler, az új hozomány. (Derültség.) Ez is, t. képviselőház, tisztességes, derék úri ember, de igen gyenge karmester, annyira, hogy maga az a zenekar, a melyből áll a filharmóniai társaság, de még a szerzők sem akarják, nem merik felkérni a hangversenyeik rendezésére sem. Tehát úgy állunk a jubileum évében, hogy a magyar királyi operaháznak nincs elsőrendű karmestere. (Felkiáltások: Szép dolog!) Igaz, hogy ennek folytán a plusz a kimutatásokban elérhető. Menjünk odább, t. haz Konstatálom, hogy nincs elsőrendű drámai énekesnő .... B. Nopcsa Elek: Vasquez-Molina grófnő! Fenyvessy Ferencz: Az nem az. Konstatálom, hogy nincs elsőrendű koloratur-primadonnája, nincs hőstenor, (Zaj.) nincs elsőrendű hősbariton. Konstatálom tehát, hogy a magyar királyi operaháznál majdnem az összes elsőrendű fontos, kiváló szerepek nincsenek betöltve, s nem kellvén értök fizetni, könnyű kimutatni a pluszt. ( Úgy van ! halfelöl.) Tovább megyek. Én az intendánsi állást nem úgy fogom fel, mint t. képviselőtársamjnem úgy fogom fel, mint a mely csak arra volna hívatva, hogy ne avatkozzék művészeti dolgokba hanem csak a számokat nézze, összeadja, kivonja és referáljon a belügyminiszter úrnak. Ezt jobban el tudják végezni a miniszteri számvevőségi hivatalok. (Egy hang jobbfelöl: Eddig nem tudták!) Igen sajnálom, ha a kormánybiztosságnál olyan felfogás dívik, mint a milyennek jelét adta t. képviselőtársam, mikor azt mondta, hogy a »Rigoletto« minapi előadására nézve a lapok nak nem volt igazuk, mert hisz ennyi meg ennyi közönség volt jelen, és ha volt is valami kár, ezt paralizálta az, hogy az a kitűnő vendég-művész nem lépvén fel, a napi költségekben foglalt nagy összeg, melyet neki kellett volna fizetni, a színház javára esett. (Derültség.) Bocsánatot kérek, ha egy nagy művésznek fel nem lépése a színház javára esik,... (Derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Fenyvessy Ferencz:. .. akkor legkönynyebb lenne oly szerződéseket kötni nagy művészekkel, hogy kikötvén nekik 1500 forint esti díjakat, egyúttal kiköttetik az is, hogy azonban rekedjenek be az előadás estéjén s az 1500 forint akkor a sziuház javára esik. (Derültség.) T. képviselőház! De nemcsak a legelső-