Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

116 S47. országos ülés 1896. janHár 31-én, pénteken. magasabb művészeti fokon volnának, mert ezeket látogatják — fájdalom, főkép Budapesten — leginkább, például a népszínházát, az orfeumokat, melyek e szerint sokkal magasabb fokon állanának, mint azok a színházak, melyeknél az igények sokkal nagyobbak, Hát én ezt az ellenvetést nem fogadhatom el, mert magunkról tudjuk mindnyájan, hogy egészen más igényekkel lép valaki a nemzeti színházba, mint akár a népszínházba, akár, nem tudom, egy orfeumba. De ezt be is tudom bizonyítani azáltal, hogy több ízben volt már alkalmam megfigyelni azt, hogy a népszínházat a díszletekért és jelmezekért — a nélkül, hogy a népszínháznak a legkevésbbé is szemrehányásokat akarnék tenni — nagy dicséretekkel illették, és midőn én ezeket láttam, azt gondoltam magamban, vájjon mit mondanának, ha ezen díszleteket és jelmezeket a nemzeti színházban és operában alkalmaznék? Jogosan, és nagyon helyesen, elítéltek volna bennünket. így tehát határozottan áll azon állításom, hogy a pénzügyi eredmények a művészeti eredményekkel karöltve járnak. Legyen szabad már most egy kissé azzal foglalkoznom, hogy mennyire vagyunk, hova jutottunk a pénzügyi eredmények dolgában, összehasonlítva az 1894-iki esztendővel, a mely esztendőt, lia jól emlékszem, a t. képviselő úr nagyon dicsért, .... Bartók Lajos: Egyáltalán nem említettem ! B. Nopcsa Elek: . . . vagy ha egyáltalában nem dicsérte, — nem emlékszepa már, -legalább nem támadta meg. (Halljuk! Halljuk!) 1894-ben a bevételi előirányzat 407.000 forint volt; ezzel szemben a többlet-bevétel 17.826 forint 26 krt tett. Ezen összegből azonban 7000 forintot le kell vonni, mert ez onnan ered, hogy azon villanyos gépeket, a melyek régebben a világítás czéijaira szolgáltak, eladták, mivel időközben, 1894. középen egy társulat vállalta el a villanyos világítást. E villany gépekért 7000 forint folyt be, így tehát tisztán 10.826 forint volt a nemzeti színház nagyobb bevétele. Ezt figyelembe is vette az előbbi igazgatóság, és 418.000 forintnyi előirányzatot állított a költségvetésbe. 1895-ben azonban a bevétel 429.228 forint volt, így tehát 11.228 forinttal több az előirányzatnál, és mintegy 11.400 frttal több, minta mennyi 1894-ben befolyt. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ez eléggé fényesen bizonyítja, hogy a nemzeti szinház látogatottsága nem hogy apadt volna, hanem emelkedett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, bátor vagyok még a kiadásokra is utalni. 1894-ben itt 1479 forint volt a túlkiadás. tudniillik ennyivel volt nagyobb a kiadás az előirányzatnál, holott 1895-ben, daczára annak, hogy senki sem vádolhatja az igazgatóságot azzal, hogy mi nem a legfényesebben állítottunk ki minden darabot, különösen a magyar eredetű drámákat, a melyeknél épenséggel nem takarékoskodtunk, 3800 forintnyi megtakarítást eszközöltünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) így tehát a pénzügyi eredmény 5677 forint 90 krajczárral jobb, mint a milyen az előző évben volt, ha tudniillik azon villanyos gépek eladási árát is beieveszszük, a melyeket egyébiránt, ha a dolog művészeti oldalát tekintjük, egyáltalán nem lehet számításba venni. (Úgy van! a jobboldalon.) Ha pedig ezeket nem veszszük be, akkor J 3.000 forinton felüli az az összeg, a melylyel javult a nemzeti szinház pénzügyi helyzete az 1894. évivel szemben. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelél.) Ép oly kevéssé jogosult a művészi sülyedés vádja az operára nézve. De mindenekelőtt itt ig legyen szabad képét nyújtanom annak, milyen állapotban vettem át az operát. És itt a t. képviselő urak, a kik az imént annyira hazafiatlannak méltóztattak engem mondani, talán meg fogják nekem engedni, hogy kijelentsem, hogy én igenig megütköztem azon, a midőn a a mag var királyi operaház vezetését átvettem, hogy az mennyire nem volt magyar. Mindenesetre első sorban arra kellett törekednem, hogy az rendeltetési czéljának megfeleljen, és így tehát, mint magyar királyi operaház, magyar is legyen. (Helyeslés.) Elszörnyűlködésemre azonban a magyar fővárosban egy német szigetre találtam. T. képviselőház! Annak következtében, hogy a Bartók képviselő úr által annyira .siratott volt igazgató egy szót sem tudott magyarul, s annak következtében, hogy az a karmester, a kit a volt igazgató akkor nemrégiben szerződtetett, egy szót sem tudott magyarul, az operának egész művészi igazgatása német volt. De azonkívül még egy nagyon viszás állapot állott ottan elő, és ez az volt, hogy a volt igazgató, Nikisek, az operát határozottan csak eszköznek nézte, még pedig azon eszköznek, a mely által saját művészetét jobban ragyogtathatja. Látszott is ez a pénzügyi eredményeken, mert mindig a legrosszabb előadások voltak napirenden, s ritkán, hébe-korba váltakoztak kitűnő előadásokkai, tudniillik azokkal, a melyeket Nikisek Arthur vezényelt, mint kitűnő karmester; de mivel többségben mégis a rossz előadások voltak, természetszerűleg a ''nagyközönség annyira elidegenedett az operától, hogy igazán — lehet mondani — akkor uralkodott | az az állapot, a melylyel Bartók képviselő úr i az én működésemet illette, tudniillik az, hogy