Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
547. országos ülés 189(5. január 31-én, pénteken. 107 zati javaslatot kellett volna ebben a kérdésben benyújtani, hanem egyenesen a belügyminiszter úrnak vád alá helyezését indítványozni, mert egy ily nagy alkotmányjogi kérdésben, az egész nemzet életet átalakító intézmény behozatalánál a törvény princzipiuroait, világos rendelkezéseit nem tartja meg. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Azt mondja a t. belügyminiszter úr, — hogy beszédének bekezdésére reflektáljak — hogy abból, a mit tőlem hallott, meggyőződött arról, a mit már sokszor ismételt, hogy egy nemzetnek életét átalakító eszméknek rendszerint azok az ellenségei, a kik elvileg helyeslik ugyan azt az eBzmét, de az időre nézve még nincsenek tisztában, vájjon az az eszme gyakorlatilag keresztíílvihető-e, és ezen a czímen ez eszme megvalósítása elől bizonyos időre elzárkóznak. Ezt az ellenzékkel szemben felhozott vádat hangoztathatjuk mi ezen az oldalon, de abszolúte nincs joga a t. belügyminiszter úrnak ezt nekünk mondani; (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) mert a t. belügyminiszter úr az egyházpolitikai reformok szinrehozatala előtt egy esztendővel még abszolúte nem tudta azt, hogy ily törvényjavaslat készíü-e, az eszme megérett- e, (Igaz! Úgy van! a bal - és szélső baloldalon.) s ez eszme gyakorlati keresztül vitaléről lesz-e szó? Annyira nem tudta, hogy mikor egy évvel előbb erről az oldalról Irányi Dániel^elhúnyt t. képviselőtársunk részéről 25 éven át ismételve ily törényjavaslat behozatala iránt indítvány terjesztetett az országgyűlés elé, a t. belügyminiszter úr azt leszavazta; nem tartotta még az ország állami életét, közvéleményét és egyáltalán a felekezeti viszonyokat megéretteknek arra, hogy ezt a liberális eszmét be lehessen hozni . Hanem, t. képviselőház, a mikor ez a liberális eszme nem magáért az eszméért, hauem egy pártnak a fentartásáért, egy új kormánynak megalakúlhatása érdekében alkalmas eszköz volt, akkor a t. belügyminiszter úr megérettnek tartolta arra, hogy ez az eszme a magyar közönség számára realizáltassék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék tehát minket azzal vádolni, hogy mi ennek az eszmének az ellenségei voltunk. Hanem azok, a kik ez oldalról némi aggályt fejeztek ki ós tápláltak es eszme realizálásával szemben, alapították azt az ország közvéleményében és közérzületében rejlő azon köztudatra, a mi ma nyilvánvaló, és kiáltóképen áll az egész ország előtt, hogy igenis ezen reformok behozatalára az ország közvéleménye még megérve nem volt akkor, sőt nincs megérve ma sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát ha nem volt megérve, majd megérik apródonkint, mert elvégre is ez intézmény törvénybe van iktatva, azt meg kell tartani az országban mindenkinek, és igyekezni fogunk mindenkit arra oktatni, hogy ennek a törvénynek rendelkezése alá hajtsa magát. De ha a t. belügyminiszter úr a legelső, ki a törvény világos rendelkezése alól, a mikor az államkincstár vagy a kormány érdeke úgy kívánja, kivonja magát: akkor ne csodálkozzék a t. belügyminiszter úr, ha ezt a törvényt más oldalról kikezdik és támogatást fognak nyújtani több oldalról ezen törvény támadásával szemben azoknak, a kik már akkor, mikor a törvény megalkottatott, vallásos érzületből a legnagyobb agitácziót indították meg. Semmi sem alkalmasabb eszköz, fegyver és mód egy törvény megkedveltetésére az állampolgárok részéről, mintha az állampolgárok azt látják, hogy azok, a kik a törvény végrehajtására hivatva vannak, a törvényt maguk is megtartják és végrehajtják. (Helyeslés a seélső baloldalon.) Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy a törvényhatóságok részéről — különösen a nemzetiségi vidékeket értve — minden oldalról a legnagyobb megelégedéssel nyilatkoznak arra nézve, hogy a közigazgatási téren az állami anyakönyvvezetésnek ekként a közigazgatás keretébe való bevonása által az adminisztráczióban semmi hátrányok nem mutatkoznak, sőt határozott javulás éretett el. Hát ugyan mutasson nekem a t. belügyminiszter úr egyetlenegy törvényhatóságot, a mely a belügyminiszter úrnak bármiféle intézkedésére azt ne mondaná, hogy helyes. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) A t. belügyminiszter úr végiggázolhat minden törvényen, agyontapodhat minden igazságot, . . . Hock János: Meg is teszi! Sima Ferencz:... meg is cselekszi; de nem fog találni Magyarországon egyetlenegy törvényhatóságot, a mely saját autonómikus életében rendelkeznék annyi erkölcsi erővel, önérzettel és bátorsággal, hogy a t. miniszter úrnak törvénytelen eljárásával szemben tiltakozni merészkednék. Pusztán csak ennek lehet tulajdonítani azt is, hogy ezt az állami anyakönyvvezetést képes volt a t. belügyminiszter úr a törvény világos rendelete ellenére úgy alkalmazni és vinni be az állami életbe, hogy azon kiadások elől, melyek körülbelül két-három millió forinttal terhelnék az állami kincstárt, ez legnagyobb részben megszabadul. T. képviselőház! Egy tény, és ez az, hogy az állami anyakönyvvezetés eddig nem került az államnak egy árva krajczárjába sem, nem kerül a községeknek egyetlen krajczárjába sem. Az is tény, hogy az állami anyakönyvvezetés eddig a maga tisztaságában, erkölcsi hozzáférhetetlenségében bizonyára volt olyan kezekbe letéve, mint a milyen kezek által az a jövőben 14*