Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

431. «r*záff«i fiiéi 1SW5. jzuuár 18-áa, hétfőn. B& az 6' Felsége személye körüli miniszternek kellene szavát felemelnie, hogy tiltakozzék az ellen, hogy a magyar czímert ne tessék használni. Ép ekként áll ez a kérdés Ausztria és Magyarország közt. Ausztria czímerét a magyar középületeken és magyar hivatalok elhelyezésére szolgáló épületeken nem lehet használni, azt onnan, mint helytelent, törvénytelent, el kell távolítani, mert az nemcsak hogy helytelen és törvénytelen, hanem megbotránykoztató. (Élénk helyeslés! Úgy van! a hál és szélső baloldalon.) Mert mit jelent ez? Annyit jelent, hogy a magyar államférfiak azt a felfogását az 1867-iki törvényhozásnak, mely megkívánta, hogy először az 1848 iki törvények a restitutio in integrum elvénéi fogva teljes mértékben helyreállíttassanak, és csak azután bocsátkozott bele a 1867-iki törvények meghozásába, csak azután bocsátkozott a király megkoronáztatásába ; azt az elvet, mely előbb az országnak minden jogát visszakövetelte és az ország czímerét a maga jogaiba, úgy, a mint azt a 48-iki törvények rendelik, visszahelyezni kívánta, ezt a felfogást és törvényt az ő Felsége körüli miniszterek nem osztották, nem teljesítették és annak eleget nem tettek. Nemcsak mulasztás ez. Engedje meg a t. ház, ez egy megaláztatás. Mert mit mutat ? Hogy [midőn az abszolút korszaknak erőszakos tényei következtében a magyar állami épületekre került czímerek az ország egész területéről kidobattak és kiüldöztettek, akkor Bécsben meg kell lapulni és meg kell hunyászkodni és az abszolutizmus előtt meghajolva és tisztelve azokat az érzelmeket, melyeket csak elfelejteni és megbocsátani lehet; de a melyeket eltörni és megbecsülni, azok előtt meghunyászkodni, azt a kétfejű sast ott hagyni továbbra is nem lehet. (Élénk helyeslés! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, sokszor panaszkodnak, hogy nálunk a politikai életben nem azok körűi a kérdések körűi forog a vita, a mely kérdések körűi más európai államokban szoktak vitatkozni. Engedje meg a t. ház, ha huszonhat, vagy huszonnyolcz évi alkotmányosság után, a 48-iki törvényeknek restitucziója, teljes visszaállítása után huszonnyolcz évvel is a magyar kormány azért, mert Bécsben van, annyira megpuhult és annyira kötelességfeledő lesz, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy egy oly czímert, a melyet mi a magunkénak nem ismerhetünk el, a melynek emlékezete is itt minden embert sért és jogosan felháborít, hogy oly czímerét huszonnyolcz esztendeig eltűrünk egy középületen : akkor a magyar nemzet első sorban őrt kell hogy álljon azok mellet a jogok mellett, amelyek Magyarország közjogát és nemzeti szuverenitását tiszta világításba helyezik, csak azután következhetik p>inden egyéb kérdés megvilágítása. (Élénk hdyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen t. ház, magának a törvényhozásnak gyalázata az, hogy ez a kérdés évek óta hozatik fel. A közérzŰletnek, a magyar alkotmányosságnak s a nemzeti felfogásnak elsüiyedésére, fokozatos süly édesére mutat a miniszter uraknak évről-évre adott válasza. Míg az első válasz alkalmával Szögyény miniszter kijelentette, hogy az első alkalommal, mikor feltűnés nélkül történhetik, egy reperáezió alkalmával, a mely most legközelebb foganatba fog vétetni, el fog távolíttatni az a jogtalan czímer, onnan ; addig, miként a közhangulatban és különösen ott a többség kebelében a magyar szellemű és a nemzeti felfogás mind jobban elveszett: akként a miniszter urak visszautasítása mind hangosabb, merészebb és törvénytelenebb. (Igás! Úgy van! a szélső balolddalon.) Más országban az ilyen kérdések felett vitatkozni sem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Más országban, hogy ha ilyen kérdés fel van vetve, azt a minisztert, a melyik azt mondaná, hogy én nem fogom eltávolítani azon idegen állam czímerét a magyar állam középületéről, a közvélemény lehellete egy pillanat alatt elseperné. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nálunk pediglen, uraim, ilyen felfogás, ilyen gondolkodás az, a mely az embereket kedveltekké, hatalmasakká teszi s a legmagasabb protekczióban részesíti. (Igaz! ügy van ! a szélső baloldalon.) Azok a férfiak a derekak, azok a férfiak a kitűnők, a kik így tudnak alkalmazkodni, a kik nemzetükkel így tudnak szembeszállni; azokra vár minden dicsőség, minden kitüntetés. Azok pedig, a kik nemzettikért harczolnak és küzdenek, azokra vár minden üldözés, megvetés, még talán az őrültnek nyilvánítás is. (Igaz .'Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez közállapotainknak közjogi tekintetben frappáns képe. De ha tovább megyünk, és vizsgáljuk az ő Felsége személye körüli minisztériumnak működését, az megint közéletünknek igen különös, de hű képét fogja megadni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Utóbbi időkben azt tapasztaljuk, hogy megszűnt a nagy és nemes lelkek teremtésében a természetnek az a törvénye, a mely a sasoknak csak azt engedi meg, hogy kettőt vagy hármat tojjanak, és abból is csak egyet vagy kettőt költsenek ki; (Élénk derültség a s:élső baloldalon.) hanem itt most bekövetkezett a házi nyulak szaporasága: (Élénk tetszés a szélső baloldalon ) a báróknak és nemes embereknek tömeges termelése. (Derültség, éljenzés és taps a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak fizessenek/) A sasok, a mint mondtam, keveset ós hosszas fáradsággal állítják elő az Ő utódaikat és szaporítják fajukat; a házi nyulak ötösével, hármasával havonként