Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1896, január 11-én, szombaton. m és a melyek fegyverrel lettek megtámadva, akkor elvesztette volna létjogosultságát, és régóta ki lenne törölve az élő nemzetek sorából. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akárhova megyünk ebben az országban, mindenütt találkozunk elaggott, munkára képtelen emberekkel, a kik keservesen vonszolják nehéz életüket. Ezek az emberek egykor odaadták a hazának mindenüket; életüket, vérüket ajánlották fel, és most, hogy a haza jobb létben van, fukaron méri ki számukra az elismerést. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Kérem a t. házat, gondolja meg azt, hogy még néhány évnek lefolyását kell bevárni, hogy az utolsó is azok közül, kik vérüket ontották a hazáért, a sírba fog szállni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E rövid ideig legalább teljesítse a nemzet honvédéi iránt kötelességét, és ne utasítson vissza egyetlen-egy aggságtól reszkető kezet sem, a melyet a régi honvédek a magyar nemzetnek hálája felé nyújtanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, — hiszen nincs okom benne kételkedni, — hogy midőn a miniszterelnök úr hatáskörébe vonta a honvéd segélyezés és nyugdíjazás ügyét, akkor jót akart cselekedni. De ha csakugyan jót akart cselekedni: akkor felkérem figyelmét a következő tényekre. (Halljuk! Bálijuk!) Legfontosabb dolog az, hogy a rokkant honvédek igazolni bírják, hogy honvédek voltak; már pedig, ha jól tudom, múlt évi november hóban lejárt a határidő az igazolásra. Énnekem biztos tudomásom van azon tényről, hogy az országban sok helyen, a honvédek benyújtották igazolási okmányaikat, de a szegény emberek közííl sokan nem lévén írástudó emberek, nem tudták okmányaikat helyesen felszerelni ; és a jegyzők ahelyett, hogy őket felvilágosították volna arról, hogy mi hiányzik a felszerelésből, egyszerűen a fiókba tették a honvédek kérvényeit mindaddig, míg le nem folyt a határidő, melyen belől ezen kérvények elfogadhatók lettek volna. Már pedig én azt hiszem, hogy az egész országnak, midőn a honvédeket segélyezni és nyugdíjazni akarja, nem az a szándéka, hogy mentől több ember formahiány következtében fosztassék meg a nyugdíjtól, hanem az, hogy mentől több ember, sőt valamennyien oly helyzetbe jussanak, hogy ezen megérdemelt elégtételt megkapják az országtól. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: Legyenek azok iránt is oly lojálisak, mint az államtitkárokkal és főispánokkal ! Elnök: Ugron Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a rendet. Kossuth Ferencz: Én tehát a t. miniszterelnök úrhoz azt a kérelmet intézem, hogy szabjon egy új határidőt arra, hogy a honvédek igazolhassák az ő honvéd voltukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már mondtam, hogy meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszterelnök úr jó szándékkal vonta saját hatásköréhe ezt a kérdést ; de ha így van, bizonyítsa azt be azzal, hogy adjon módot minden egyes honvédnek arra, hogy ha igazán honvéd volt, segítve legyen rajta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá arra kéreni a t. miniszterelnök urat, hogy legyen szíves kiterjesztem a következő dolgokra is figyelmét. Igen sérelmes a honvédekre nézve az, hogy csakis azoknak az özvegyei részesülnek segélyben, kik már 48— 49-ben házastársak voltak. Én azt hiszem, hogy igazságos és méltányos volna, ha minden régi honvéd özvegyére ki lenne terjesztve ezen adomány. (Helyeslés a szélső baloldalon) Továbbá lehetőleg nagyobbíttassék meg a menház, mely az agg honvédeket befogadja, mert tekintve azt, hogy mily óriási szolgálatot tettek a honvédek a hazának, oly nagyot, hogy az egész hazának jelene és jövőjének biztosítéka az ő szolgálatukból vette eredetét, megdöbbentő az a körülmény, hogy a rokkant honvédek befogadására csak oly menház létezik, a melyben csak százan találhatják fel nyugalmukat. Ez csakugyan elégtelen. (Helyeslés.) Nem okvetlen szükséges az, hogy a főváros közelében f.'kvö menház legyen kibővítve, hanem a vidéken akárhol lehetne egy másikat felállítani, a hol olcsóbban lehetne az intézetet kezelni, és a mely czélra az államnak épületeit is lehetne esetleg felhasználni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra is kérem a miniszterelnök urat, hogy miután van egy honvédsegélyző egyesület és ennek költségei, ha jól tudom, évenként 6000 forintra mennek, s ha nem csalódom e 6000 forint a segélyezési alaptőke kamatainak jelentékeny részét emészti fel, tekintve azt, hogy hatáskörébe vonta a segélyezési kérdést, vizsgálja meg, hogy nem lenne-e lehetséges a honvédsegélyezési egyesületet is a miniszterelnökség hatáskörébe bevonni, úgy, hogy olcsóbb kezeléssel lehessen ennek az egyletnek működését vezetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisztelt ház! Emlékezzünk meg arról, hogy a honvédek Magyarország egyik legdiesőbb, korszaka történelmének élő és érző lapjai. Ne vegye tehát magára sem a miniszterelnök, sem a t. ház azt, hogy visszautasítson egyetlen egy aggkortól reszkető kezet is, a mely nyugdíjért van az ország és a nemzet felé kinyújtva. (Élénk helyeslés a szélső balold don.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A múlt évben, midőn a költségvetést itt