Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1890. jniraár 11-éin szombaton. 59 vényben, melyek hatása mellett a kormány el­követhet botlásokat, elkövethet téves és hibás lépéseket, de azokat nemzetiségi, vallás- és fe­lekezeti különbség nélkül követi el saját termé­szetéből, nem pedig Magyarország törvény­hozásából kifolyólag. (Igaz! Úgy van! a szélső hal oldalon.) T. ház! Külföldön Magyarországot védel­mezni a folytonos ostromlások és támadásokkal szemben magyar kormánynak nemes fel­adata, de kötelessége is kell, hogy legyen. Kö­telessége volna az már a külügyi kormányzat­nak magának, mert a külügyminiszter, ha meg­támadják Ausztriát és azon hivatalos organizá­cziót, melyet Ausztria legsajátosabban magáénak ismer, akkor az ő közegei, a konzulok és kö­vetek azonnal sorompóba szállanak, rögtön megírják és közzéteszik nyilatkozataikat az osztrák intézmények védelmére. De a magyar intézmények, törvények és igazságszolgáltatás védelmezésére senkisem emeli fel szavát. És miért ? Mert azok a külügyi képviselők teljesen osztrák nevelésben részesültek és az osztrák légkörben nemcsak, hogy ők nem védelmezik meg a magyar állam törvényeit, alkotmányát és intézményeit, de maguk már nevelésük rendjén mindezen intézményekkel szemben ellenséges, kicsinylő, lenéző világnézletet szívtak magukba, melynek következtében legkevésbbé sem érez­nek hajlamot védelmezni azon intézményeket, melyekről annyi rosszat tanultak Bécsben. Ezért ennek a nemzetnek, ha a közösügyek egyikét képezi a külügyek rendén való védel­mezése az állami élet és fentartásnak, kellene arról is gondoskodnia, hogy azok a diploma­cziai nevelőintézetek akként legyenek beren­dezve, hogy azokban ne ellenséges szellemet tanuljanak Magyarország ellen, hanem tanulják meg ismerni a magyar törvényeket, mert nem is ismerik a magyar intézményeket, mezeket meg kellene védelmezniük, nem tudnak a ma­gyar közjog álláspontjára helyezkedni, mert nem ismerik azt. Felneveltetnek a keleti akadémiá­ban, miként? A világ minden nyelvére meg­tanítják az Ausztria-Magyarország külképvisele­tére hivatottakat, de a magyar uyelv ismere­tére és gyakorlatára nem. Tudnak minden nyel­vet, mely a diplomácziai szolgálatban szükséges lehet, de a magyart nem. Merítik jogi ismere­teiket az osztrák törvényekből, azokból az osztrák törvényekből, melyek például a közös­ügyek elintézéséről szólva Magyarországot Reichshälftenek a delegáczió együttes ülését, Plenarsessiónak nevezik, mind oly fogalmak, melyek az egységes államra vonatkoznak. És ugyanaz a külképviselet, mely kellene, hogy Magyarország önállóságát a dualizmust és pari­tást megvédelmezze, ha meg van támadva, ezt nem érzi, mert egészen idegen és ellenkező ter­mészetű törvényekből szívta a maga jogi, poli­tikai neveltetését. A történelem szempontjából is mindazon tényeket, melyekkel a múlt rendjén minket nemzetiségi izgatók a külföld előtt be szoktak vádolni, melyeket pedig büszkeségünknek, szen­vedésünk régi emlékének, a hősi küzdelmek jövendő zálogának tartunk, ők hitvány lázadás­nak, zendülésnek, a törvény és állami rend ellen való felkelésnek bélyegzik. És mikor a külföldön a nemzetiségi izga­tók ily irányban és szellemben a magyar nem­zetet, mint egy állami rendet fenn nem tartó, azt felforgató fajt és gyülevész népet tüntetik fel, akkor nincs tollúkon és ajkukon védelmező szó a magyar nemzet részére. Azért szükséges, hogy legyen a magyar miniszterelnök hatalmában egy rendelkezési alap, melylyel teljesíti azt a hivatást, a melyet el­mulasztanak a közösügyi kormány közegei. Ámde nyújtson a kormány az iránt teljes biz­tosítékot, hogy as tisztán csak magas állami czélokra használtatik fel, és minthogy számadás nélkül használtatik fel, nem kérhetünk róla tételröl-tételre való számadást, de kell, hogy álljon oly kötelező ígéretek záloga alatt, melyek a férfiút is kötelezik, én a rendelkezési alapot mindaddig, míg annak felhasználása iránt, míg az iránt, hogy azt belpolitikai és pártczélokra fel nem használják, felvilágosítást és biztosíté­kot nem kapok, megszavazni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház ! Tagadhatatlan, hogy Ugron Gábor t. képviselő úr igen érdekes és sokféle szempontokat szokott általában min­den kérdésnél annak tárgyalása közben fel­hozni, de tagadhatatlan legalább ez alkalommal, azt hiszem, be fogja ismerni ő is, hogy talán fejtegetéseiben nem azt a tételt nézte a bnd­gelben, a melyről közvetlenül szó van, hanem elfelejtette, hogy túlhaladtunk azokon a ponto­kon, a melyekre az ő fejtegetéseinek legna­gyobb része kiterjedt. Nevezetesen a mi az in­formatív szolgálatot és a sajtó-osztály s költ­ségeinek emelt szükségét illeti, már előbb meg­szavaztuk a 8. pontban azon tételt, azon 50.000 forintot, melyet nem az idén, de már tavaly, söt ha jól emlékszem, már két esztendeje igen kimerítő vita után állított a t. ház az akkori miniszterelnök indítványára a költségvetésbe, részben épen ezen szempontokból, bár talán máskép kifejezve és máskép indokolva, a me­lyeket a t. képviselő úr felhozott. A rendelkezési alap, úgy, a mint ma be van a költségvetésbe állítva, be volt állítva 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom