Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

580. országos ülés 189B. január 11-én, szombaton. 57 határozati javaslatok elfogadandók, és hogy a kormány utasítást vár arra nézve, hogy ezen alapokat törvényesen kezelje, hanem a premiszszákat mindenütt helyeseknek találja, a konklúzió elől pedig elszalad. 0 ugyanis beszédében, mely meglehetős zavaros, mégis csak azon konklúzióra jut, hogy ezen alapok léteznek. Az egész beszéd maga nagyon érdekes. Egyik helyen ugyanis azt mondja a miniszterelnök úr, hogy vannak alapok és alapítványok, később pedig azt mondja, hogy nem tudja, hogy vannak-e ilyen alapok. Azután ismét azt mondja, hogy a miniszterelnökségnél üyen alapok nem kezeltetnek, később azt mondja, hogy nem tudja, hogy nem kezelnek-e ilyeneket. Majd azt mondja, hogy ez alapokat a számvevőszék kezeli, majd később ismét azt mondja, hogy igyekezni fog, hogy ezek az állami számvevőszék kezelése alá vonassanak. Ily zűrzavaros a miniszterelnök úr beszéde. Hogy ezeket czitátumokkal igazoljam, felolvasom a következőket*. (Olvassa.) >Hát igenis, t. ház, az egyes minisztériumok kezelése vagy rendeltetése alatt vannak alapok és alapítványok.* Majd ismét azt mondja: >A miniszterelnökség nincs abban a helyzetben, talán egyes miniszterek sem, hogy azonnal nyilatkozzék arra nézve, hogy ilyen vagy olyan alapítványok kezelése alatt vannak-e.« Majd azt mondja: A miniszterelnökség kezelése alatt alapok egyáltalán nincsenek, hogy nem tudja, hogy léteznek-e és úgy hiszi, hogy ezek a főszámvevőszék kezelése alatt vannak — és azt mondja továbbá, — hogy a mennyiben volnának ilyenek, utána fog nézni és egyetértésben a főszámszék elnökével, módját fogja keresni annak, hogy ezen alapok és alapítványok a törvényszerű ellenőrzés alá vonassanak. A hány állítás, annyi az ellenmondás. Egyet azonban kivettem a beszédből, a mennyiben magam is voltam bátor egy pár alapot felemlíteni, a melyeknek létezését a miniszterelnök úr tagadásba nem vette. És ha ez tény, akkor az a kérdés merül fel, hogy megelégedhetünk-e egyszerű miniszteri ígéretekkel? Én abban a meglehetős nem kedvező helyzetben voltam, a mikor a katonai hatóságoknak a törvényhatóságokkal való levelezésének kérdését tárgyaltuk, hogy kimutathattam, hogy fejedelmi ígéretekről sem sokat tartok. Más ember tehát tarthat miniszteri igeietekről valamit, én azonban miniszteri ígéretekben még kevésbbé bízhatom. De ettől eltekintve, a törvények világosan megmondják, hogy mindaz, a mit a miniszter tesz, parlamenti ellenőrzés alá vonandó. Itt. van az 1848: III. tcz., melynek 4. §-a azt mondja: (Olvassa.) »A minisztériumnak mindegyik tagja, mindennemű hivatalos eljárásáért felelős.« KÉI'VH. NAPLÓ. 1892-97. XXVIH KÖTET. Kérdem tehát, hogy az alapok kezelése hivatalos eljárásé? És ha hivatalos és nyilvános ez az eljárás, akkor miként gyakoroljuk mi az ellenőrzést, ha a minisztérium erre nézve tiszta számadást nem tesz? Ugyanezen törvény 29. §-a azt mondja: »A miniszterek az országgyűlés mindegyik táblájánál annak kívánatára megjelenni, s a kívántató felvilágosításokat előadni tartoznak.* Miután kétségbe nem lehet vonni, hogy ezek az alapok léteznek, és miután nem lehet kétségbe vonni, hogy ezek iránt felvilágosításokat kértünk, tehát kétségtelen dolognak tartom azt is, hogy ezeket elő kellett volna terjeszteni. Azt mondja továbbá a törvény 32. §-a: >A. miniszterek feleletre vonathatnak . . . b) A kezeikre bízott pénz törvényellenes alkalmazásáért. « T. ház! Én nem vonom kétségbe, hogy esetleg bizonyos törvényes módon vannak ezek az alapok kezelve, de nem tudjuk megállapítani, hogy vájjon azok nincsenek-e törvényellenesen kezelve és azért szükséges a törvénynek ezen rendelkezése alapján, hogy azok előterjesztessenek. Azt mondja a törvény 37. §-a: »A minisztérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását, s a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekrőli számadását országgyűlési megvizsgálás, illetőleg jóváhagyás végett évenként az alsó táblánál bemutatni köteles.* Ez is bizonyítja, hogy mindarról, a mit a minisztérium kezel, számadást köteles előterjeszteni. T. ház! Itt vannak az állami számvevőszékre vonatkozó törvényes szakaszok is, a melyek szintén megállapítják, hogy nemcsak a szämszék elébe tartoznak ezen alapok, hanem az országgyűlés elé is, a mint az a parlamentarizmus természetéből folyik. Megállapítják továbbá ezek a törvények azt is, hogy az állami főkönyv és az állami számszéki kezelés minden tételének összhangzásban kell lenni magával a költségvetési törvénynyel. Ilyen körülmények között, t. ház, nem tudok belenyugodni a miniszterelnök úrnak abba a válaszába, hogy Ígérettel akart bennünket elaltatni és megvallom, úgy látom, hogy mi is ott vagyunk, a hol Badeni az osztrák Reichsrathban, tudniillik a miniszterelnök úr is bennünket vénkisasszonyoknak tekint, a kiknek súlyáról meg van győződve, de az utasításaiból egyáltalán nem akar semmit elfogadni. Ezekből én azt a következtetést vonom le, hogy a miniszterelnök úrnak válasza nem volt alkotmányos, és én nem fogom elmulasztani az alkalmat, hogy a házszabályok által megengedett időben és módon ezen kérdést újból szóvá tegyem 8