Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. bh ság!« Erre azután Sima Ferencz folytatta beszédét és azt mondta: »Az hazudik, a ki azt mondja, hogy nem igaz!« (Fölkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) Ugron Zoltán : Mondta, de csendesen mondta! (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon : Mondta!) Elnök: Elég baj, t. ház, hogy egy beszéd némely passzusánál olyan nagy zaj és lárma van, hogy lehetetlen tisztán kivenni az elnöki székből, és az illető kifejezést elnöki eljárás tárgyává tenni. De mihelyt én értesülve vagyok a gyorsírói feljegyzésekből, semminemű ilyen kifejezést hallgatással mellőzni nem akarok. (Helyeslés.) Ennélfogva, minthogy itt azt hallottam, hogy az mondatott, hogy Sima Ferencz képviselő űr e kifejezést nem mondta: én magát a képviselő urat kérdezem, mert meg kell győződnöm, hogy helyes-e a följegyzés, vagy sem? Sima Ferencz: Miután hallottam, hogy Tisza István t. képviselőtársam átkiáltott hozzám, hogy : »Az nem igaz! Hazugság!« (Felkiáltások balfelöl: Ezt mondta!) erre azt feleltem nyomban: »Az hazudik, a ki ezt tagadja.« (Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Itt van az eredeti feljegyzés. Méltóztassék meghallgatni az én kijelentésemet. Itt van a feljegyzés, úgy, a mint az a gyorsírói jegyzetekből átvétetett. Az előbb felolvasott passzus után csakugyan előfordul Tisza István képviselő úr ezen közbeszólása : »Ez nem igaz! Hazugság!« Ekkor Sima Ferencz igy folytatja beszédét; »Tessék a naplókat elolvasni, annak lapjai sok mindent felmutatnak Tisza Kálmán képviselő úr parlamenti működéséről. Tisza István: Ez nem igazk Ez itt így van, s előfordul az átírásban is. Erre következik: »Sima Ferencz: Az hazudik, a ki azt mondja, hogy nem igaz; majd én fel fogom olvasni azt mind!« T. ház! Sajnálom, hogy külön módon kellett tisztába hoznom ezt a tényállást, hanem előttem úgy áll a dolog, maga a képviselő úr nyilatkozata alapján is, hogy e kifejezések mondattak. Ezért én Tisza István képviselő urat inparlamentáris kifejezéseért és Sima Ferencz képviselő urat is hasonlóan inparlamentáris kifejezéseért rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Egyszersmind kérem a ház tagjait, engedjék meg, hogy hozzá tegyem a hang tekintetében jól indult vita érdekében és a ház méltósága érdekében, hasonló közbeszólásoktól, hasonló meg jegyzésektől tartózkodni méltóztassanak. (Általános helyeslés.) Következik a napirend. Tisza István: A ház mélyen tisztelt elnökének enuncziáczióját köteles tisztelettel fogadom, és a miért jogos felháborodásomban olyan kifejezést használtam, mely nem a parlamentbe való, a t. háztól ünnepélyesen bocsánatot kérek. (Altalános helyeslés.) Sima Ferencz: Én is a t. háztól az általam tegnap épen a t. Tisza István t. képviselőtársam által velem szemben használt kifejezés folytán bennem támadt jogos felháborodásban használt kifejezésért bocsánatot kérek. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Hóvizy János jegyző: Várady Károly ! (Zaj.) Elnök : Kérek csedet! Tessék meghallgatni a szónokot. Várady Károly: T. ház! Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, hogy én, a ki a kormánynak úgynevezett második rendelkezési alapját, az alapítványok és alapok kezelését megtámadtam és azoknak törvényes és alkotmányos felelősség és számadás alá vonását kértem, hogy én azt a tételt sem szavazom meg, a mely a kormánynak úgynevezett első rendelkezési alapját képezi, tudniillik a költségvetés szerint beállított 200.000 forintnyi tételt, mert én úgy fogom fel a kérdést, hogy ha a minisztérium vonakodik azoknak az alapoknak és alapítványoknak számadását és kimutatását előterjeszteni és hováfordításukról számot adni, akkor azok ép oly természetű rendelkezési alap, mint a másik. (Igaz! Ügy van! a szélső

1 baloldalon.) Ebből folyólag, t. ház, én nem tudom helyeselni ezt az eljárást, és beszédem további folyamán kívánok foglalkozni azzal az eljárással, a melyet a miniszterelnök úr e tekintetben követ, és beszédével, a melyet e tekintetben elmondott. Magát a tárgyalás alatt levő 200.000 forintnyi rendelkezési alapot nem szavazom meg, mert az a meggyőződésem, hogy ez a pénz eredeti rendeltetésétől eltérőleg költetik el. Én úgy tudom ugyanis, hogy a rendelkezési alap arra volt kontemplálva, hogy az kényes természetű államellenes támadások meggátlására fordítandó, és körülbelül általános az a meggyőződés, hogy az nem e czélra, hanem a párthatalmi érdekek növelésére fordíttatik. T. barátaim tegnap rámutattak arra, hogy a közvéleményben az a meggyőződés, az a tudat él, hogy a kormánypárti lapok szubvencziója leginkább ebből a pénzből telik ki, természetes tehát, hogy e tételt meg nem szavazhatom. De ez idő szerint nem kívánok e kérdéssel tovább foglalkozni azért, mert tegnap Sima Ferencz és Babó Emil t. képviselőtársaim talpraesetten kifejtették, hogy azt meg nem szavazhatjuk, ma pedig — úgy tudom — Horánszky