Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

50 529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. tegnap hangoztatott parlamenti békét biztosíthatja. Természetes, hogy, mint minden alkotmányos államban, úgy Magyarországon is a rendelkezési alap megszavazása a legkizárólagosabb bizalom jele a kormány és főleg a miniszterelnök iránt. Ha a bizalom kérdését veszem, nagyon természetes, hogy az ellenzék a kormány működésével megelégedve nem lévén, a miniszterelnök képességeiben abszolúte semmi garancziát nem lát arra, hogy az ország érdekeit a közgazdasági kiegyezési kérdéseknél képviselni hivatott és képes volna, ennélfogva bizalommal a kormány iránt nem viseltethetik. T. ház ! Más szempontból sem szavaznám meg a fenforgó tételt. Én ugyanis ennél a kérdésnél újból visszatérek az önök tulajdonképeni vezérére, Tisza Kálmánra, a ki akkor, mikor az 1870-iki költségvetésbe legelőször illesztetett he a rendelkezési alap, azt nem bizalmi szempontból tagadta meg a kormánytól, hanem elvi szempontból. Ha pusztán bizalmi kérdés volna a rendelkezési alap megszavazásának dolga, akkor is ezen oldalról feltétlenül megtagadnók azt; de ha elvi szempontból is veszszük a kérdést, a mint azt Tisza Kálmán, a balközép vezére felállította az akkori kormánynyal szemben, akkor sem szavazhatjuk meg a rendelkezési alapot. Hogy hűen adjam vissza azt az álláspontot, a melynek Tisza Kálmán annak idején beszédében kifejezést adott, fel fogom olvasni beszédének ide vonatkozó részeit. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Tisza Kálmán — és ezt mondta 1870-től 1875-ig minden költségvetés tárgyalása alkalmával — (Olvassa.): »En azt tartom, a rendelkezési alapot, kivált ily nagy összegben« — meg kell jegyeznem, hogy akkor Andrássy volt a miniszterelnök, és nem b. Bánffy Dezső, és akkor csak 120,000 forint volt a rendelkezési alap összege, és nem 200,000 forint, tehát a mint emelkedett a rendelkezési alap, époly arányban hanyatlott a politikai morál szempontjából magának a kormánynak a tehetsége — »rendes időben legfeljebb egy oly ága a kormányzatnak igazolhatná, a melyíyel, — fájdalom — mi nem bírunk: igazolhatná, ha a külügyek vezetése saját kormányunk kezében volna.« Akkor még fájdalmasnak tartották, hogy a külügyek vezetése nincs a magyar kormány kezében. (Tovább olvas.) »Miután — fájdalom — ezen eset nincs úgy, miután kormányunk a külügyeket Magyarországot illetőleg nem vezetheti, én nem látom át, hogy mily módon legyen az alap igazolható, hogy mi igazolhatná egyéb, én — legalább részemről — sem a pénzügyi bizottság előterjesztéséből, sem az előadó indokolásából kivenni nem bírom, és így azt tartom, hogy nem volna helyes megszavazni ily nagy összeget úgy, hogy ne tudjuk annak mire fordítási czélját.« Tehát gyakorlati szempontból ő is oda jutott, mint Babó Emil t. képviselőtársam, hogy mindenesetre kívánatos tudni, hogy a rendelkezési alap hová fordíttatik. Azt mondja továbbá: (Olvassa.) »En egyébként belátom annak lehetőségét, a parliamentális kormányforma mellett, hogy a többség, melyből a kormány alakúit, ennek minden számolási kötelezettség nélkül nagyobb összegeket bocsásson rendelkezésére; de azt hiszem, senki sem veheti rossz néven, ha viszont az ellenzék, mely még az iránt sincs teljesen biztosítva, hogy az ily összegek nem fognak-e épen egyenesen ellene — az ellenzék ellen •— fordíttatni, ily összegeket meg nem szavaz. Én tehát a rendelkezési alapot meg nem szavazom.« Tehát már akkor, 1870-ben Tisza Kálmán a rendelkezési alapot a kormánynak meg nem szavazta. Hát, t. ház, Tisza Kálmán igen helyesen, igen praktikusan elvi szempontból tagadta meg a rendelkezési alapnak a kormány részére való bocsájtását. Elvi szempontból azért, mert a kormány nem lévén a külügyeknek vezetője, az ország tekintélyének kifelé való érvényesítése szempontjából nem látta be, hogy miképen használhatja fel az ország ezt a költséget hasznosan, előnyösen az ország érdekében. T. ház ! Mi evvel az elvi állásponttal szemben a tényleges helyzet? Az, hogy a külügyi költségvetésben, a hol a rendelkezési alapra valóban feltétlen szükség van, 600.000 forint van az állami költségvetésbe felvéve. Ha tehát, t. ház, a külügyi költségvetés, a hol államunk kifelé képviseltetik, e tekintetben már 300.000 forint, illetve a quóta arányában bizonyos összeg terheli állami költségvetésünket, akkor egyáltalában nem látom be, hogy a nélkül, miszerint tudnók —- a mint azt annak idején Andrássy Gyula gróffal szemben maga Tisza Kálmán kérdésbe tette — hogy ez az összeg hova fordíttatik, miért szavazzuk meg. Azt mondja Babó Emil t. barátom, hogy ez az összeg felhasználtatik egyes kormánypárti lapok szubveucziójára és azoknak anyagi támogatására. Hát, t. ház, én megengedem, hogy a rendelkezési alap egy része erre fordíttatik; de hogy nem pusztán erre fordíttatik, hanem egyéb politikai czélokra is és hogy ezen összeg egy része a főispánok kezén folyik széjjel az országba, azt onnan gyanítom, . . . Pap Géza: Csak gyanítja! Sima Ferencz: . . . hogy példának okáért legközelebb (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) . . . Csongrád vármegyének fő-