Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

4B 539. erazágos ülés 1896. január 10-én, pénteken. egy, az állami hatalmat képviselő kormány kezében szükséges-e vagy nem, mert vélekedésem szerint egy ily alap az alkotmányos kormányzásnak egyik szükségét, sőt mondhatnám feltételét képezi. Ázt sem akarom vitatni, hogy az az összeg, a mely ily czímen költségvetésünkben szerepel más államokéhoz képest nagy összeget képvisel-e, vagy sem. De, t. ház, ha ez így is van, nekünk jogunk van megtudni, hogy egyfelől a rendelkezési alap ama czélra fordíttatik-e, a melyre azt a nemzet felajánlotta, másrészt, hogy vájjon az a miniszterelnök, a ki ez alapot kéretni hívatva van, képes és alkalmas-e azon czélok elérésére, a melyekre vonatkozólag ez alapot a nemzet rendelte? Ez alapnak hivatása, t. ház, hogy midőn az ország méltóságának és tekintélyének megvédéséről van szó, legyen egy bizonyos összeg, a melyből e czímen fizetések eszközöltethetnek, és legyen meggyőződve a t. többség, hogy ha mi tudjuk azt, hogy a nemzet méltóságának megvédéséről van szó; ha tudjuk, hogy a kormány elnöke erre alkalmas is, nálunk sosem fog hiányozni a készség arra, hogy ne csak ilyen, hanem nagyobb összeg is a kormánynak rendelkezésére boesáttassék. T. ház! A miniszterelnök van hívatva az ország törvényben biztosított jogait megvédeni. E széles hatáskörrel ma az igen t. miniszterelnök úr van felruházva, de mutasson nekem ebben az országban egyetlen egy embert is, tartozzék az akár a kormány pártjához is, a ki lelkében meg volna győződve arról, hogy a t. miniszterelnök úr a magyar állam méltóságát és nimbuszát megvédeni képes. Mert a tapasztalás nem ezt, hanem azt igazolja, hogy akkor, a midőn az állam tekintélyéről és méltóságáról van szó. a mikor az ez iránti érzéknek kellene a legfejlettebbnek lennie, akkor a t. miniszterelnök úr érzését sűrű, sötét hártya fedi, a melyen a magyar állameszme behatolni és keresztültörni soha sem képes. Hiszen, t. képviselőház, elkezdve a zágrábi eseményeken, végigmenve az ország összes területein, felmenve egész Bécsig, a t. miniszterelnök úr politikai kormányzata nem egyéb, mint az ország jogainak sárba keverése, az ország méltóságának fokról-fokra való lesülyesztése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr, mint beszédeiből is kitetszik, azt hiszi, hogy egyedül az 1867-iki alap az, mely az állam rendét képezi s melyet 8 megvédelmezni van hívatva. Ez a legnagyobb tévedés, t. ház, mert nem ez a valóság, nem ez az állam rendje, hanem az állami rend az, hogy alkotmányos államban a többség akarata ne erőszakos választások, de a nemzet valódi bizalma folytán érvényesüljön; hogy a mi eszközt a nemzet a kormánynak ad, az ne csak úgy vétessék igénybe, hogy a törvénynek csak azok legyenek kötelesek engedelmeskedni, kik a kormányéval ellenkező politikát követnek, hanem azok is a kik a kormány táborába tartoznak ; hogy a nemzet vagyona tisztán a nemzet érdekében, ne pedig pártczélokra használtassék fel. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Nemcsak azok forgathatják fel az állami rendet, kik az államot kívülről támadják,, de felforgatja az is, ha gyenge kezekre van bízva az állam jövője, e nemzet hatalma, tekintélye. Én Magyarországon épen abban látom megingatva az állami rendet, hogy elnyomja a nemzet önérzetét, méltóságát az a tudat, hogy ez önérzet erkölcsileg összezsugorodik a mai gyenge kormány kezében. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a költségvetés tárgyalása alatt maga a t. kormány és a túloldal gzankczionálta azt, hogy a törvények kijátszása nélkül kormányozni nem képes. A stomfai, girálti, nyitrai választások alkalmával előfordult súlyos sérelmektől undorral fordul el mindenki, kinek alkotmányos érzékről csak a leghalványabb sejtelme van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Tisza Kálmán korszakát a magyar történelem az alkotmányos szabadsággal való visszaélés korszakának fogja elkeresztelni, akkor a történelem azon lapjának, a mely a Bánffykorszakot fogja tárgyalni, szennyesnek és piszkosnak keil lennie. Hiszen Tisza Kálmán és Szapáry alatt is visszaéltek sokszor az alkotmányos szabadsággal, de azok a házban legalább védelmezték e törvénytelenségeket, volt lelkiismeretöknek annyi szemérmetessége, hogy azokat legalább leplezni igyekeztek; ma azonban a t. kormány vagy hallgat, vagy együgyű őszinteséggel bevallja, hogy törvénytelenség nélkül magát fentartani nem képes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Ma már Magyarországon a polgárok, mint a nógrádi eset is mutatja, nem találják meg sehol az igazaikat; ha a községházánál, a városházánál, a megyén keresi, a főispán nevet a szeme közé, ha itt keresi maga a miniszter nevet a szeme közé. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr tegnap Várady t. képviselőtársam felszólalására azt mondotta, hogy a választási visszaélésekről felhangzott panaszok jórésze csak felfújt dolgok, mert hiszen a királyi kúria a felszólalások alig egytized részének adott helyet. Nagyon naivaknak kell, hogy tartson minket a miniszterelnök úr, mert hiszen ő tudja legjobban főispán korából, hogy a királyi kúria nem azért utasítja el ezen panaszokat, mintha alaptalanok volnának, hanem elutasítja azért, mert nincsenek kellőleg felszerelve, dokumentálva, s az azokban elmondottak nincsenek kellőleg igazolva. A választó-