Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

tó 62Ü. országos ülés 1885. január 10-én, pénteken. szólni, ha az azon törvénynek meg nem felelne ? Ez tehát, t. képviselőház, felfogásom szerint nem Ausztriának belügyi, hanem Ausztria és Magyarország monarchikus közjogi kérdése, a mely mindkét önálló államot és monarchiát egyformán érinti, mert a két államot az 1867: XII. tcz. oly szoros kapcsolatba hozta, hogy egyiket a másik nélkül ez idő szerint elintézni nem is lehetne. Szavaimat a t. előadó úr ennélfogva alaposan és gyökeresen értette fél belügyi beavatkozás ellen épen ón volnék az első, a ki tiltakoznám (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor : Tegnapi felszólalásom alkalmával a miniszterelnök úr nem a vita alkalmával felvetett nagyfontosságú kérdéseket, hanem sokkal hamarosabban és terjedelmesebben azon költségvetési változtatásokat tárgyalta, a melyek saját hatáskörének kiterjesztése következtében beállottak. Ennek rendén igen hosszadalmasan igyekezett igazolni, hogy egy közjogi osztály felállítása a miniszterelnökség kebelében menynyire szükséges. Én ezt nem vonom kétségbe, de engedje meg a t. ház, hogy ha közjogi osztály felállítása szükséges a miniszterelnökségnél, akkor még inkább szükséges, hogy annak feje, szellemi vezetője maga a miniszterelnök legyen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Engem nem elégít ki az, hogy a miniszterelnökség kebelében közjogi osztály állíttatik fel változó személyzettel, változó felfogással, mert Magyarországnak közjogi kérdéseiben a nomenklatúra annyira össze van bonyolódva és zavarva, hogyha végignézünk a mi törvényeinkben, azt látjuk, hogy különböző idők és különböző korszakokban minden miniszternek saját nomenklatúrája érvényesül. Nincsen meg a magyar közjog nomenklatúrájának ama szilárdsága, a mely az értelmezést biztosítja és kizárja annak félremagyarázását. (Igaz! Úgy van a szélső laloldalon,) Az 1848-ilci törvények elrendelték az álladalmi tanács megalakítását, a melyet abban az időben nem hajthattak végre ; de a melynek felállítása okvetlenül szükséges Magyarország államé!etében, hogy legyen egy szakszerű és tudományosan képzett fórum, nem pedig csak egy embernek, csak egy nagyon nervózus aggnak képzelődése szerint megalkotott nomenklatúrája Magyarország közjogának, hogy Magyarország törvényhozásának tudós férfiak tanácsában megállapított kifejezésekkel szövegezett közjoga biztosíttassák. Összes törvényeink, ha végignézünk rajtuk, kuszáltsága, zavarossága, egymással való ellenmondása és az a figyelmetlenség és gondatlanság, hogy törvényeinkben megelőző törvényeinkkel teljesen ellenkező, közjogunkkal ellentétes diszpozicziók is férhetnek be, mind arra utalnak minket, hogy vegye a törvényhozás már egyszer fontolóra, hogy az állami tanácsot állítsa fel, a mely a törvényjavaslatokat előkészítse és a közjogi kifejezéseknek szilárd rendszerét állapítsa meg, a melyben maga a jog is biztosítékot és biztosítást nyer. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr az udvarnagy kérdésében szokott felületességével azt mondja, hogy az udvarnagyi állás ő Felségének belső udvartartásához tartozik, a mihez az országnak köze nincsen. Hát, t. ház, egy alkotmányos miniszter, a kinek az alkotmány természetéről szabad országban fogalma van, ilyet nem mondhat, mert ő Felségének belső udvartartásához csak azok tartoznak, a kik közjogi és ünnepélyes alkalmakkor az udvart nem képviselik, hanem a kik tisztán belső szolgálatot teljesítenek. Azon hivatalnoknak az udvarnál, a ki oly működést végez, a melynél fogva az ország közönsége előtt, mint a magyar király udvarának egyik hivatalnoka jelenik meg és ott funkcziókat végez, a magyar közjog értelmében fogalmazott esküt, csak a magyar közjogi méltóságok előtt szabad letenni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Más országokban, mint például Angliában, a hol az alkotmányosság megszilárdult, belső emberének tekintik azon férfiút, a ki az uralkodónak mítgán-titkára, és daczára annak, hogy az angol uralkodónak az illető csak magán-titkára volt, a törvényhozás felszólalt és tárgyalta, hogy azosi magán-titkár a maga működéséért mennyire lehet felelős a parlamentnek, és micsoda befolyást gyakorolhat az uralkodó elhatározására ? Tudjuk nagyon jól, hogy az udvarhölgyek kérdésében harcz folyt a jelenleg uralkodó angol királyné alkotmányos kormányzása idejében, a végett, hogy azoknak kinevezésére, a kik a királyné körül vannak, a kormány befolyást gyakoroljon. Az angol miniszterek azt mondották, hogy ők nem vállalhatják el a nép akaratának háboríthatatlan érvényesítését az uralkodó személye körűi, az ur.dkodó gondolkodásában és akaratában, ha oly környezet veszi körül, a mely a kormány iránt ellenséges indulattal viseltetik, még ha azok hölgyek is. Kezdetben ezen irányzatnak maga az uralkodó állott ellen, de később beismerte a miniszterek okoskodásának helyességét, és azon időtől fogva még az angol udvarhölgyek is miniszteri ellenjegyzéssel neveztetnek ki. Már pedig az udvarhölgy és az uralkodónak magán-titkára, csak inkább tartozhatnak a belső udvartartás körébe, mint az az udvarnagy, a ki itt Budapesten van hivatva ő Felségének udvarát képviselni. Ha valaki közpinztárból húzza a fizetését és közhivatalnoknak tekinthető: azt kérdem én, lehet-e azt magán- és belső udvartartási személynek tekinteni? Annak az 8 Felsége udvarnagyának itt a budapesti várlakban