Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-529
529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. Reichsrathban a kiegyezés ellen támadnak. Ezek az ellenségeskedések erősíttetnek meg, és egy gyenge kormány a legjobb törekvések mellett is — a parlament kellő támogatása nélkül — akkora eredményeket elérni nem tud, mint a mekkorákat lehetne egy olyan kormánytól követelni, a melytől a támogatás nem vonatik meg akkor, a mikor épen az ország érdekében akcziót fejt ki. Nem tartozom azokhoz, a kik azt hiszik, hogy az ad erőt a kormányuak, ha gyenge, hogy a kiegyezés akkor lesz jobb, ha nincs nagy többség, nincs erős közvélemény a kormány háta mögött, mert akkor az erős közvéleménynek módja lesz ellenőrzést gyakorolni és a kormányt oda sarkalni, hogy a másik kormánynyal szemben álláspontjából mítsem engedjen. Ez — engedelmet kérek — felfordított gazdasági politika. Arra, hogy a kormány eredményeket érjen el, meg kell adni a leghatékonyabb, legerősebb támogatást, hogy joggal hivatkozhassak arra, hogy kontaktusban áll az ország közvéleményével és nem egyes párttöredékek kívánságát, hanem Magyarország közvéleményének jogos és törvények keretében jelentkező kívánságát reprezentálja. Ezzel szemben egészen más álláspontja van az osztrák kormánynak, ha azt mondja, hogy a kiegyezési tárgyalások alatt a Reichsrathban nyilvánult osztrák közvéleményt reprezentálja. És valóban tapasztaltuk is, hogy a múltban a Reichsrathban történt nyilatkozatok voltak azok, a melyekből a Badeni-kormány erőt merített azon követelések érvényesítésére, melyek most minket bizony nem kellemesen érintenek. Ha a magyar kormány tudná, hogy a magyar parlament azon hely, a hol megtalálhatná azt az erőt, melylyel a kiegyezést dűlőre vihetne, itt is keresné azt. De midőn a parlamentben, még mielőtt a tárgyalási eredmények ismeretesek, a bizalom megvonatik tőle, nem lehet tőle oly erélyes akeziót követelni, mint lehetne oly kormánytól, melynek a biz dóin megadatik. Köztudomású dolog, hogy Ausztriában a Badeni-kormány iránt az ifjú csehek, a német baloldal és igen sok más párttöredék is bizalommal nem viseltetik, és az is köztudomásií, hogy a kormány ellen erős támadásokat intéznek. És mégis ott azt látjuk, hogy a kiegyezési kérdésekben e heterogén, egymással küzdő elemek igyekeznek egymás mellé állani és igyekeznek az osztrák kormány törekvését, melyek az osztrák érdekek érvényesítésére irányainak, előmozdítani, a nélkül, hogy ezt bizalmi kérdéssel kapcsolnák össze. Ez az, a miért én ahhoz a konklúzióhoz, mely Ugron Gábor képviselőtársam javaslatában foglaltatik, nem járulok, mert hitem és meggyőződésem szerint csak akkor lehet a kormánytól a kiegyezési kérdésekben teljes joggal megkövetelni azt, hogy a magyar állam érdekeit érvényesítse, hogy ha a magyar állam annak érvényesítésére a kellő súlyt minden párttekintet nélkül megadja. Mert ez a nézetem, részemről a tételt, a melyről szó van, elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök í Kivan még valaki szólani ? Ha senkisem, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólam. (Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön előadó: Engedje meg a t. ház, hogy a beadott határozati javaslatokra ezen helyről kötelességszerűleg néhány rövid megjegyzést tegyek. (Sálijuk! Halljuk!) Azt vélem, hogy helyesen ítélem meg a határozati javaslatokat, hogy ha az Ivánka Oszkár t. képviselőtársam által beadott határozati javaslat természetére nézve konstatálom, hogy az határozottan bizalmi természetű és teljes merevséggel a bizalmi kérdést veti fel. Azokkal szemben, a miket erre vonatkozólag előttem szólt t. barátom, Horváth Gyula felhozott, hogy vájjon a bizalmi kérdésnek untalan felvetése menynyire felel meg a közérdeknek, épen az adott viszonyok között, legyen szabad rámutatom arra, hogy az az indokolás, a melyre a bizalmatlansági szavazat alapítva van, egyáltalában nem felel meg a, tényeknek. A kormány ugyanis az előzetes tárgyalások előkészítésére vonatkozólag és azon alapelvek iránt, a melyeket a kormány ezen tárgyalásokra vonatkozólag magáévá tett, valamint eddig minden lépésével teljes nyilvánossággal járt el ; azt hiszem tehát, hogj r azok ntán, a mik erre vonatkozólag köztudomásra jutottak, senkisem vádolhatja a kormányt azzal, hogy a tárgyalások mibenlétéről, a kormány törekvéseiről és szándékairól tisztában ne lehetne. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva tisztelettel kérem, hogy Ivánka Oszkár t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadni ne méltóztassék. A mi már most Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, úgy vélem, helyesen ítélem meg, ha e határozati javaslat valódi czélzatáúl azon elvi alap keresését tekintem, a melyből folyólag t. képviselőtársam önmagának és pártjának a kiegyezés ellen folytatott akcziójára már most keres bizonyos elvi igazolást. Ez tökéletesen jogában állott t. képviselőtársamnak ; azonban legalább is feltűnő eljárás az, hogy mikor elvi alapon már eleve meg akarja tagadni a 67-iki kiegyezés minden praktikus eredményét, akkor egyszerre föllép a 67-iki kiegyezés interpretálójaként is nemcsak ő, hanem elvbarátainak egész sora, és oly értelmezést ad a 67-iki törvénynek, a mely ellen ezen helyről és mindazoknak, a kik a 67-iki
