Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-529
529. országos ülés 1896. janu&r 10»én, pénteken. 3:. érdekei tőlünk áldozatul megköveteltek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha most, t. képviselőház, vita tárgyát képezi az, hogy Ausztria megtartja-e az 1867: XII. tczikket, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy ezen kiegyezés közjogi képtelenségeket eredményezett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert hiszen közjogi képtelenség az, hogy Magyarországnak az 1867 : XII. tcz.-ből kifolyólag joga van belekeveredni az ausztriai állapotokba, és így természetes, liogy ugyanazon törvénytől kifolyólag az ausztriai parlamentnek is joga van esetleg a magyarországi felelős kormány és parlament felett vitatkozni és a mi alkotmányunkat szóvá tenni. És hogy, t. képviselőház, az előttem felszólalóknak mennyire igazuk van, kitűnik nemcsak az Ugron Gábor és Visöntai Soma t. képviselőtársaim által fel hozottakból, nemcsak az 1867-iki magyar képviselőháznak 67-es bizottsági tárgyalásaiból, nem csak Deák Ferencz nézeteiből, hanem kitűnik maguknak az osztrák törvényeknek világosau beszélő szavaiból. És itt hivatkozom az 1867. évi deczember 21-iki VII. alaptörvényre, »Staatsgrundgesetz«-re, a melynek második szakasza azt mondja: (Olvassa.) »Der Kaiser übt die Regierungsgewalt durch verantwortliche Minister und denselben untergeordneten Beamten aus«. Ez a törvény Ausztriában határozottan megköveteli, hogy az államhatalom gyakorlása felelős miniszterek által történjék. Kérdezem, t. képviselőház, nem emlékszik-e vissza arra, hogy 1 867 óta több izben volt Ausztriának kormánya felelős miniszterek nélkül ? íme, a múlt nyáron is tisztán miniszteri ügyvivőkből állott a minisztérium egy része, már pedig az 1867-iki osztrák törvény maga is megköveteli, hogy ne miniszteri ügyvivők álljanak a kormány élén, h.mem felelős miniszterek. Én, t. képviselőház, magának a miniszterelnök urnak nyilatkozatából látom, hogy ő a Badeni-kormányt nem tartja az 1867: XII. törvényczikk 25. §-ában megkövetelt teljesen parlamenti felelős kormánynak, mert hiszen ő tegnapi nyilatkozatában csak annyit mond, hogy a parlamentben hivatott működni a Badeni-kormány, és a parlament többségének elhatározásával kapcsolatosan kell hogy az ügyeket végezze. Hát a mi felfogásunk szerint nemcsak a parlamenti többséggel és annak elhatározásával kapcsolatosan kell, az ügyeket végezni, hanem a parlamenti többségből kifolyólag, annak akarata szerint köteles eljárni, s nem a maga, vagy bárki más tetszése szerint. Mert hiszen akkor előállhat az a lehetőség, hogy ő Felsége kinevez egy ausztriai miniszteiiumot, a mely kormányoz az ottani többség akarata ellen; már pedig ezt a magyar 1867: XII. törvényczikk határozottan tiltja, és igenis méltán és helyesen van megindokolva az az álláspont, hogy a mostani kiegyezési tárgyalásokat oly kormánynyal, a mely még a magunk törvényei értelmében sem felel meg a teljes parlamentarizmus követelményeinek, ne folytassuk, és így Ugron Gábor t. barátom határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! A miniszterelnök úr tegnap az úgynevezett magyar udvarnagy kineveztetése alkalmából oly nyilatkozatokat tett, a melyeket e háznak közjogi ellenzéke részéről szó nélkül hagyni nem szabad, nehogy hallgatásunk azok elfogadásával értei meztessék azonosnak. A t. miniszterelnök úr azt állítja, hogy beváltotta ezzel a kormány mindazon Ígéreteket, a melyeket a magyar udvartartás tekintetében úgy ezen kormány, mint az előző kormány ezen háznak adott. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy ő Felségének ez belső udvartartásához tartozik, és tisztán olyan házi ügye, melyet ő maga intéz el. Hát ha tudjuk, t. képviselőház, hogy a magyar miniszterelnök az úgynevezett magyar udvarnagy eskületételénél jelen volt, és hogy ha tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök úrnak, mint miniszterelnöknek, ő Felsége belső házi ügyeihez egyáltalában semmi köze sem lehet, akkor meg kell ütköznünk a miniszterelnök úrnak azon érvelésén, a mely szerint Magyarországnak akár politikai, akár különösen közjogi életére kihatással lehetnének olyan ténykedései ő Felségének, a melyek egészen belső házi ügyei közé tartoznak. Ő Felségének belső házi ügyeivel a törvényhozás nem foglalkozott, nem is foglalkozhatott. Ha tehát a magyar udvarnagy kinevezése nem mint országos jelentőségű tény történt meg, hanem csupán mint belső házi ügy, akkor ennél a magyar miniszterelnöknek, a ki ott csakis Magyarország képviseletében jelenhetett meg, helye nem volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Éu azt hiszem, t. képviselőház, azon nagy lelkesedés után, a melylyel a t. kormánypárt Wekerle Sándor volt miniszterelnök úrnak a magyar udvartartás kérdésében tett kijelentéseit fogadta, a melynek még az ellenzéknél is, sőt mondhatni, az egész nemzetnél ezen kérdés méltó megoldásának reményével biztattak, maga a volt miniszterelnök úr megtagadná a közösséget ezen érveléssel, a melyet a jelenlegi miniszterelnök úr állít fel, meri hiszen ha ők, az előző kormány, és Wekerle Sándor úgy értelmezték volna, úgy gondolták a magyar udvartartás kérdése megoldását, akkor eljárásuk nem lett volna egyéb, mint port hinteni a nemzet szemébe, a mi azután eredményezte ezt a, hogy úgy mondjam, »nesze semmi, fogd meg jók-t, a melylyel a
