Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-542
549. országos ülés 1896. január 25-én, szombaton. 361 részint, hogy egyes magyar speczialitásokat bevásároljanak, de mindig a román határőr beleegyezésével. Magam is voltam Szlanik-fiirdŐ vendége, és így személyes tapasztalásból is tudom, hogy azok a katonák, kik a város épületeivel szemben levő román határőrházban mint határŐrök állomásoztak, a határon át hír nélktíí ott senkit át nem eresztettek, már csak a baksis, a borravaló kedvéért sem. Tehát azoknak, a kik e területre léptek, előre tudniok kellett, hogy ez magyar terűlet. Mégis, nem tudom miért, de tény, hogy az Í888 : XIV. tcz. éltelmében végrehajtott határrendezés alkalmából, ezen területet a bizottság románterűletnek mondotta, de miután Kezdi-Vásárhely tulajdonjogát e területhez még sem lehetett eldisputálni, azért a nemzetközi bizottság által Krasznán szeptember 2-án felvett jegyzőkönyv szerint, melyet a román kormány megbízásából ívaneseu alezredes is aláírt, K.-Vásárhely tulajdonjoga e területre el lett ismerve. Az ily területre vonatkozólag a hivatott törvény 10. §-a a következőleg (szól: »Magától értetik, hogy jelen egyezmény által azon fekvőségek tulajdonosai, melyek egyik országból egészben vagy részben a másikba mennek át, birtokjogaikban és a íekvőségek fölötti szabad rendelkezési jogukban rövidséget szenvedni nem fognak.« Daczára ennek és annak, hogy KezdiVásárhely a határrendezés végrehajtása után is a kérdéses területet egy éven keresztül háborítatlanul birta, egy napou a Szt.-Spyridon zárda emberei román katonák közreműködésével és segítségével betörtek az illető területre, a város erdőőrét az erdőőri lakból, minden előleges híradás nélkül, egyszerűen kidobták, az egész területet elfoglalták, több épületet, színt és istállót lebontottak, azok helyett másként építkeztek és e naptól fogva a Szt.-Spyridon zárda a Kézdi-Vásárhely, és később a zárda által is épített fűrészekkel ugyancsak szorgalmasan használja és vágja az erdő gyönyörű síép faállományát, melynek legnagyobb része 1—2 méter átmérő közt váltakozik. T. ház! E hallatlan eljárással szemben Kézdi-Vásárhely város azonnal a t. belügyminiszter úrhoz folyamodott, de az igen t. akkori belügyminiszter úr, mint látszik, sokkai kényelmesebbnek találta, a helyett, hogy a nemzet közi úton létrejött szerződésnek nemzetközi títon igyekezett volna érvényt szerezni, KézdiVásárhely képviselőtestületét Moldvában indítandó perre utasította. Kézdi-Vásárhely képviselőtestülete természetesen ismerte és ismeri a romániai viszonyokat; nem azért laknak Románia szomszédságába, hogy ne tudnák, miszerint ott magyar embernek pert indítani nemcsak felesleges, hanem csak kárral járható dolog. De meg kellett hajolni a belügyminiszter intézkeKÉPVH. NAPLÓ. 1891—97. XXVIII. KÖTET. dése előtt, és ezért 5000 frankot a román állampénztárnál letettek, és a birtokháborítäsi pert jirgu-oknai járásbíróságnál a Szent-Spyridon zárda ellen megkezdették. A per megkezdése óta az illető járásbíróság többször, azaz minden évben kitűzött egy-egy tárgyalást, de időközben közbejött az is, hogy a havas tulajdonjoga iránt a zárdán kivűl nemcsak Jirgo-Okna városa, de még maga a román állam is tulajdonjogot formált, így minden kitűzött tárgyalásnak más eredménye nincs, nem is lehet, s nem is lesz, minthogy Kézdi-Vásárhely város képviselőtestülete beküldi a maga megbízottját és elkölt egy pár száz frankot, a tárgyaláson pedig hol az egyik, hol a másik fél nincs jelen, s így a tárgyalás újból a jövő évre halasztatik el. En e tekintetben személyesen is bátor voltam annak idején megkérni Szapáry, később Hieronymi belügyminiszter urakat, megkértem a jelenlegi belügyminiszter urat ig, de mind ez nem használt eddig semmit, daczára annak, hogy a város is többször folyamodott a minisztériumhoz, mert remélte, hogy majd mégis csak nemzetközi közbelépés fog történni. Mindennek azonban ez óráig semmi eredménye nincs. A város azon reménye, hogy századok alatt birt jogos tulajdonának újból birtokábajuthat, eddig nem teljesülhetett. Épen azért, mert reménységünk sem lehet arra teljességgel, hogy mi Romániában ily viszonyok és előzmények után jogszolgáltatásra számíthassunk, jogszolgálatot várhassunk, hiszen maguk azok a tények, melyeket röviden felhoztam, bizonyságai annak, hogy az egész eljárás csak egy furcsa komédia, arczulcsapása a magyar állam tekintélyének és reputácziójámik. Nem egyéb az, mint a magyar király nevével megkötött nemzetközi szerződés tekintélyének durva megsértése, igiiorálássu Mindezekből folyólag bátor vagyok a következő interpellácziót intézni a t. belügyminiszter úrhoz : J (Olvassa.) »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. Vau-e tudomása a tisztelt belügyminiszter úrnak arról, hogy a Kézdi-Vásárhely város tulajdonát képező Kecskés-Zsiros havasnak a Szaláncz (Szlanik) román fürdő melletti része, mintegy 1500 holdnyi terület, a mely az 1888. évi XIV. tcz. értelmében végrehajtott határrendezés alkalmával román területnek mondatott ki ugyan, de a mely terület a határrendező vegyes bizottság által Krasznán 1890. szeptember 2-án felvett és a román kormány nevében Janescu alezredes által sajátkeztíleg aláírt jegyzőkönyv tanúsítása szerint is, Kézdi-Vásárhely város tulajdonának ismerteti el. A mely területet a határrendezés végrehajtása után is Kézdi-Vásárhely egy éven át háborítatlanul bírt, a Szt.Spiridon-zárda emberei, román katonaság segé4ü