Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

Í42. orizágos ülés 1896. j aiiuár 26-én, süoinbuton. 359 azonkívül pedig járjunk azon az úton, a melyet a kultuszminiszter úr megjelölt, hogy ott állít­sunk iskolát, hol nincsen, és becsüljük meg azokat a hitvallásom iskolákat, és ne ijesztges­sünk a magyar nemzeti oktatás ezímén az iskolák államosításával. Ez első sorban pénz­kérdés, és ma a magyar állam fényes financziái mellett sincs abban a helyzetben, hogy e kér­dést megoldhassa, s ha háromszor annyi állana rendelkezésre, mint a mennyi adóssága van, akkor is nagy akadályokba ütköznék, t. i. a bit­vallásos érzületébe, mely soha sem egyezne bele abba, hogy a magát felekezetlennek valló állam foglalja le az oktatás egész tervét, a mint ezt megkisérlették Francziaországban, hol az állam az oktatás legnagyobb mezejét lefoglalta a maga részére. Ezzel szemben vannak a szabad hitval­lásos iskolák. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy az állami iskolák konganak az ürességtől, a szabad hitvallásos iskolák tömve vannak, és csak vizsgázni mennek oda az államilag érvényes bizonyítvány elnyerhetése végett. Ezek előadása után van szerencsém tiszte­lettel kérni a t. házat, hogy méltóztassék gr. Bathyány Tivadar képviselő úrnak indít­ványát elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha szólni többé senkisem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt még a miniszter úr kivan nyilat­kozni. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatás­ügyi miniszter: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, kötelességem gr. Bathyány Tivadar t. képviselőtársamnak imént beadott határozati javaslatával szemben álláspontomat röviden indokolni. (Halljuk! Bálijuk!) Azt gondolom, hogy előbbi felszólalásomban tőlem telhető tííze­tességgel és határozottsággal jeleztem azt az álláspontot, a melyet úgy én, mint a kabinet, ezen nagyfontosságú kérdésben elfoglalunk. Hatá­rozottan kijelentettem azt, hogy nem a sokszor emlegetett, tisztán pénzügyi, tehát opportuniiási szempontokat tartom itt irányadóknak, hanem kifejtettem — még pedig a t. ház többségének helyeslése mellett — hogy elvi szempontból sem helyes az, hogy kizárólagos iskolafeutartó az állam legyen. (Úgy van! jobbfelöl.) Erre azonban nem akarok visszatérni, hanem csupán csak azért hoztam ezt fel, mert a mint gr. Bathyány Tivadar képviselő úr mondja, sokan vannak, a kik e miatt nyugtalankodnak. Azt hiszem, hogy a mai határozott nyilatkozat után annak, a ki igazán paczifikálódni akar, nincs oka a leg­kisebb nyugtalanságra sem. (Úgy van! jobbfelől.) És itt ismételten, ki kell jelentenem, mint ezt kijelentettem már máskor is,—mert azt terjesz­tették, hogy mi a kizárólagos államosítás, sőt a izekularizáczió mellett foglalunk állást — hogy ez egyszerűen nem igaz. Én rögtön megragad­tam az alkalmat, midőn a belügyminiszter költségvetésének tárgyalásánál először vetették fel e kérdést, a nyilatkozatra, akkor nem voltam jelen a házban, de hivatalos ügyben Teniesvárott, és ekkor állásomból kifolyólag nyilatkozni köte­lességemnek tartottam, és ezen politikai nyilat­kozatom minden lapban meg is jelent. Ebben a leghatározottabban úgy a magam, mint a kor­mány nevében is kijelentettem, hogy sem az exkluzív államosítás, mint a szervezési elv, sem pedig a szekularizáczió mellett, ez a kormány állást nem foglalhat, és nem is foglal el soha. A mennyiben pedig azért akar megnyug­tatást a t. képviselő úr, mert hiszen a kormá­nyok jönnek és mennek s változik ez a 8—9 ember, a kik a miniszteri székekben ülnek, én, a mint ismerem, pedig azt gondolom ismerem e ház többségét, én senkinél sem láttam és hallottam, hogy komoly politikai programmjából vette volna az exkluzív népoktatási államosí­tást az általam megjelölt értelemben, vagy pláne a szekularizácziót (Úgy van! jobbfelől.) Azt hi­szem, hogy e tekintetben nyugtalanságra nincsen ok. (Úgy van! jobbfelöl.) Áttérve azon kérdésre, hogy vájjon gi\ Batthyány t. képviselőtársam indítványát fogad­juk-e el, vagy pedig a kérvényi bizottság elő­adója által előterjesztett indítványt, erre nézve bátor vagyok a következőket a t. képviselőház nagybecsű figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Hall­juk 0 Ha ezek a kérvények mind olyanok vol­nának, a melyek kizárólagosan az államosítás elvét sürgetnék: akkor azon elfoglalt elvi állás­pontnál fogva, melyet itt kifejteni szerencsém volt, teljesen jogosultnak tartanám gr. Batthyány Tivadar indítványának elfogadását. Azonban, a mennyire betekinthettem a kérvényeket, azok részben alternative szólanak, azaz: először a kizárólagos államosítás mellett foglalnak állást, és a mennyiben ez el nem fogadtatnék, részle­tesen felsorolják sok tekintetben értékesíthető indítványukat, melyeket a népoktatás revízió­jánál konszideráczió tárgyává lehet tenni. Sőt némely kérvény az exkluzív államosítást nem ia öleli fel, hanem csak részletes javaslatokkal áll elő, a melyeket, azt hiszem, hogy a törvény­hatóságok iránti figyelemből is megfontolás tár­gyává kell tennünk. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt az exkluzív álíamoístást elhibázott népoktatásügyi politikának tartom, de mégig el kell ismernem, hogy igen lelkes, hazafias momentumokból szár­maznak az ez irányban tett javaslatok, s így már a törvényhatóságok iránt tanúsítandó figye­lem, de különösen az előbb felhozott tárgyi indokból is, kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom