Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-542
S4S. orMcágec ül«* 1896. j*n*ár ií5-éii, ssoiafoston. 355 pontja is, — nagyjában és egészében helyeslem, és nyilatkozatát örömmel fogadtam. Ha én a kérdéshez még is bátor vagyok röviden hozzászólni, és ehhez a t. ház figyelmét rövid időre kikérni, teszem azt egészen más szempontból, hogy — úgy mondjam — a legaktuálisabb szempontból, mely az országot ma foglalkoztatja: a paczifikáczió szempontjából. (E álljuk!) Ha jól emlékszem, a múlt év deczember havában, a t. kormány officziózus lapja, a »Nemzet« vezérczikkében abban a megtiszteltetésben részesített, hogy engem névszerint aposztrofálva, azt mondja, igen szép, hogy az úr folyton a paczifikácziót hirdeti, de hát mit használ, ha csak hirdeti, tessék a tettek mezejére lépni. Nos, annak a t. czikkírónak ugyan velem szemben nem volt teljesen igaza, mert a mennyiben egyszerű képviselő teheti, hogy itt a házban rámutasson azon eszközökre, melyek az általa is helyesnek vélt czél elérésére vezetnek, ennyiben feladatomnak és kötelességemnek megfeleltem, mert itteni felszólalásaimban ismételten figyelmébe ajánlottam a t. kormánynak azon módokat és eszközöket, melyekkel a paczifikáczió elérhető lenne. (Úgy van! Úgy van! balfdől és a köiépen.) Én mindazonáltal követem a t. kormány félhivatalosának tanácsát, és ma, midőn alkalmam van a tárgyalás alatt levő kérvények inczidenséből, szintén hozzájárulni kívánok a megnyugvás eléréséhez, és pedig egy igen egyszerű indítvány előterjesztésével. T. ház! Különösen az utóbbi időben, de egyáltalán, mióta a néppárt megalakult, folyton azt ballom hangoztatni, hogy az a legnagyobb veszedelme ezen országnak, hogy azt mindenképen neutralizálni, kiirtani kell. Énnek eszközéül pedig minden oldalról, a honnan a néppártot támadják, mindig csak azt hallom, hogy a néppárttal szemben szabad minden, vele szemben minden eszköz jó, azt ütni. szidalmazni kell, míg végül majd igy agyon fogják ezt a pártot ütni. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy azok, a kik ezen a módon, erőszakoskodással, lármával, leszidással- akarják a néppártot lehetetlenné tenni, azok épen a néppárt malmára hajtják első sorban a vizet, mert tudjuk, már a fizika törvényeiből is, hogy minden nyomás ellennyomást idéz elő. (Úgy van! a köeépen és hatféléi.) A míg azt a néppártot úgy fogják odaállítani, mint valami óriási veszedelmet; míg a néppártot ütni fogják, míg a néppárttal szemben minden eszközt jónak fognak tartani, addig az eílenáramlatot csakis fokozni fogják. Ez, mondom, fizikai törvény, de egyszerűen emberi törvény is, hogy olyanok, a kik ezzel a párttal talán nem is szimpatizálnak, védelmére kelnek, támogatják, egyszerűen azért, mert látják, hogy ezzel a párttal szemben helytelenül, törvénytelenül, igaztalanul járnak el. (Igás! Úgy van! balfelől.) Hogy ha a t. kormány, a t. többség azt akarja, hogy a néppárt az országban talaját veszítse; ha azt akarják, hogy a néppárt az országban ne fejlődjék oly rohamosan, mint eddig, ennek egészen más módja van; ennek az a módja, hogy megnyugtassák az országot az iránt, hogy az egyházpolitikai campagnenak vége van, hogy a t. kormány s a mögötte álló párt is, az egyházpolitikai akcziót éspedig a felekezetek sérelmére irányuló akcziót, ezzel befejezettnek tartják, és hogy ezen irányban radikális, felekezetellenes irányban tovább haladni nem fognak. Méltóztassanak elhinni, t. ház, hogy mihelyt az ország közvéleményét meggyőzik arról, hogy nemcsak a miniszter urak ott a bársony székből, hanem az egész t. többség komolyan szakított azzal a radikális iránynyal, mihelyt e meggyőződést az országban odáig viszik, hogy elhiszik az emberek azt, hogy az urak nem akarnak tovább menni, hogy fenn akarják bár tartani azt, a mi a törvényben van, de tovább haladni e téren nem, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) abban a perczben, a mint ezt a meggyőződést az országba be tudták oltani: a valláspolitikai törvények elleni küzdelem igen nagy mérvben le fog lohadni. (Helyesléi a középen.) Én tehát, t. képviselőház, a midőn a megnyugvást, a paczifikácziót keresem, mindig keresem azokat a módokat és eszközöket, a melyekkel a felizgatott közvéleményt, melyekkel azokat az elemeket, a melyek az egyházpolitikát magukra, meggyőződésükre, sérelmesnek tartották, megnyugtassam és megnyugtassák a t. miniszter urak az iránt, hogy tovább e téren menni nem fognak. Ez az eljárás az, a mely, nézetem szerint, paczifikáczióra vezet; ezen szempontból vagyok bátor ma is ezen kérvényekhez hozzájárulni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy ezelőtt pár esztendővel a népoktatás teljes államosításának a törekvését, kivéve a t. függetlenségi és 48-as párt programmjából, hébe-korba a t. párt tagjainak felszólalásából hallottuk ugyan, az országban azonban ezen erre irányuló tendencziák észlehetők nem voltak; az országban ezen függetlenségi körökön kivtíl bizony seaki az iskoláknak a teljes államosítására, helyesebben a felekezeti iskolák államosítására nem gondolt. (Helyeslés a köeépen.) > A.z egyházpolitikai kampagne óta ezen a téren áz'onban, az én felfogásomból kiindulva, határozott rosszabbodást konstatálhatunk. Rákezdett a Polónyi Géza képviselőtársam által is hivatkozott 45*
