Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

54*. orsKágos ülés 1896. január "25-én, szombaton. 353 szenvezek, a mint ezt talán lesz szerenesém bővebben kifejteni. (Halljuk!) T. ház! Hogyan méltóztatik azt képzelni, hogy kategorikus értelemben, iskolafentartó kizárólag az állam legyen? Úgy talán, hogy az állam az államosítás után nem fogja megengedni senkinek, sem felekezeteknek, sem községeknek, sem magánosoknak az iskolaállítást? (Halljuk! Halljuk!) No én ily kategorikus, kizárólagos értelemben megvalósítva az államosítási elvet, egyetlenegy államban sem találtam, nem találom és valószínűleg nem is fogom találni. (Egy hang a szélső baloldalon: Van! A külföldön.) Vajay Igtván: Franeziaországban! Wlassics Gyula vallás és közoktatás Ügyi miniszter: Francziaorazáírban ?! Külföldi példákat méltóztatnak parancsolni? Szolgálhatok velük.. Hát az államosításra vonatkozólag példákra akarnak a t. képviselő urak hivatkozni, akkor hivatkozzanak Portugáliára. Portugáliában ugyanis, csaknem egy századon keresztül, a kizárólagos államosítási eszme érvényesül. Méltóztatnak tudni, hogy a XVIII. században Pombal közoktatási miniszter, az akkori filozófiai szellem által vezéreltetve, a jezsuiták kiűzése után, rövid időközökben 736 állami iskolát állított fel, ezek csaknem egy századig állottak fenn. Azonban, ha megnézzük Portugália újabb közoktatási törvényeit, ezen törvények a községeknek kötelességévé teszi az iskolafentartást, és e mellett az állami szubvenczió rendszerét érvényesíti. A kizárólagos államosítási rendszert sehol sem bírták keresztülvinni, mert hiszen igen természetes dolog, hogy nem lehet arra az illiberális álláspontra helyezkedni, hogy az államon kivűl más iskolafentartó ne legyen, ne lehessen. Ez lehetetlen álláspont. Azután lehet hivatkozni Poroszországra. Ott a Landrecht egyenesen kimondja, hogy a népiskola ügye állami intézmény; szórói-szóra mondja: Veranstaltang des Staates. Azonban én bátor vagyok kérni a képviselő urakat, legyenek szívesek megnézni az újabb iskolatörvényeket Poroszországban — a népoktatásügy tudniillik nem birodalmi intézmény Németországban — s méltóztatnak látni, hogy ott, a hol az államosítási eszme nagyon is érvényesült, a népoktatás is igen hosszú tradieziók alapján egyenesen állami intézménynek van deklarálva, mégis ma a felekezetek, községek és magánosok közt is megoszlik az iekolafentartás ; a különbség az, hogy az állami dotáeziónális rendszer van érvényben, a mennyiben az állam, hogy ingerencziáját az oktatásra érvényesítse, erős dotáeziónális rendszerrel jön az iskolafentartók segélyére. Különösen a személyi kiadások pótlására és fedezésére. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. Vajay István képviselő úr közbeszólásában Francziaországra hivatkozott, mint az exkluzív államosítás példájára. Tudjuk, hogy Franeziaországban a konvent, elfogadta az államosítás kizárólagosságát, és kimondotta, hogy az állam tartozik elemi oktatást adni polgárainak. Azonban a közvetlenül utána következő czentralízáczió fénykorában sem tudta Francziaország azt kivinni, hogy ott kizárólagosan csakis állami iskolák legyenek. A mi pedig az újabb fejlődést illeti, legyen szíves a képviselő úr az 1886-iki franczia közoktatási törvényt s ennek létrejöttét megelőző vitákat elolvasni, s látni fogja, minő bölcs mérséklettel osztja meg az állam a département és a kommune közt az iskola terhét. T. ház! Én nem csupán pénzügyi okokból ellenzem a kizárólagos államosítást. Polónyi Géza képviselő úr azt mondotta, hogy a miniszterek többnyire a pénzügyi szempontot tolják előtérbe. Ha én csupán csak a pénzügyi szempontban látnék nehézséget, — mert kétségtelenül 16.681 népoktatási intézetnek államosítása 25 — 30 millió forintnyi költséget involvál — de ha abban a nézetben volnék, hogy ez csakugyan olyan feladat, melynek ily irányú megoldását nemzetem léte és fenmaradása érdekében elkeríílhetlenűl szükségesnek látnám, akkor az opportunitási okok ezen kérdésben nem játszhatnának szerepet. Nemzeti létkérdésben nincs se kicsiny, se nagy áldozat, semmiféle opportunizmus, annak exigencziája abszolút. De én elvileg nem vagyok a kizárólagos államosítás mellett. (Helyeslés.) Nem vagyok egyrészről azért, mert szabad államhoz, szabad állam instituczióihoz nem tartom méltónak, hogy oly álláspontra helyezkedjék, hogy ezentúl senki sem állíthasson fel iskolát, és kizárólagos iskolafentartó csak az állam legyen. Ezt elvi szempontból nem tartom helyesnek. De nem tartom egyszerűen czélszerünek sem azokat a nagy iskolafentartó elemeket, a felekezeteket és községeket egyszerre megsemmisíteni akarni, melyek annyira ragaszkodnak iskolájukhoz, szeretettel veszik körül, versenyre kelnek ép az állami iskolákkal is, a szabad verseny üdvös hatását az iskolafentartók között biztosítják. Megvallom őszintén, ezt czélszerűnek nem tartom, és be fogom bizonyítani, miért nem ? Mert azok, kik a kizárólagos államosítás elve mellett vannak, micsoda czélt tűznek ki maguk elé? Úgy-e bár csak azt a czélt akarják elérni, hogy a hazafias nemzeti szellem ápoltassák, az államnyelv terjesztessék. Úgy-e bár, ez az, a mi a kizárólagos államosítás elvének mintegy hordozója, lelke. (Igaz! Úgy van!) De, ha így van, t. ház, én vagyok bátor arra hivatkozni, hogy a legtöbb felekezeti iskolában — igen helyesen méltóztatott Polónyi 45