Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

342 542. országos ülés 1896. január 25-én, szombaton. hogy az elnök úr kinek adta a szót. . . (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Átakarom engedni a szót, daczára annak, hogy én jelentkeztem előbb . . . (Nagy saj. Elnök csenget.) Pulszky ÁgOSt: T. ház! Én a t. ház elnökétől szót kértem a házszabályok szempontjából. Polónyi Géza: Én is ! (Nagy saj.) Pulszky Ágost: Én tehát a ház t. elnökének engedélyével szólok most. Egyébként én a sorrend megváltoztatását sem nem kértem, sem nem fogadhatom el, mert én tisztán csak a házszabályokhoz ragaszkodva, kívánok a házszabályokhoz szólani, (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) A házszabályok 149 szakasza azt mondja, hogy az indítvány felvételére kitűzött napon az indítványozó kifejti indítványát, és a ház érdemleges tárgyalás nélkül szavazás útján határoz. Ez ma megtörtént épen úgy, mint régebbi alkalmakkor, de a régebbi alkalmakkor is az 1848-iki törvény és a házszabályok azon intézkedése, hogy a miniszter jogosítva van a házban mindig szólani, figyelembe vétetett. Ma azonban ezentúl egy további felszólalás is történt, igaz, hogy csak azon a czímen, vájjon érdemleges tárgyalás alá kivánja-e venni a ház az indítványt, igen vagy nem ? Csakhogy a házszabályok értelmében konstatálni kívánom, nem a múltra vonatkozólag, mert a mi megtörtént, az megtörtént (Zajos derültség a bal- és szélső haloldalon.) és azon változtatni nem lehet, hanem a jövőre való tekintettel, (Helyeslés jóbbfelől.) nehogy ezen szakasz ilyetén magyarázatából preczedens alkottassák: határozottan kimondja ezen szakasz, hogy még e tekintetben sem szólhat senki a kérdéshez, és a ház egyszerű szavazással határoz. Én azért említem fel, hogy jövőre ha ilyen kérdés újból felmerül, az indítványozón és esetleg a minisztereken kivííl senki bárminő czímen szót ne kérhessen. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: T. ház! E felszólalással szemben kénytelen vagyok újólag hangsúlyozni, hogy a házszabályok világosan csak azt rendelik, hogy »érdemleges: tárgyalás nélkül határoz a ház« ennélfogva nem fogadhatom el azt az állítást, mintha ez esetben a házszabályok ellenére helytelen preezedes alkottatott volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Nagyon köszönöm, hogy a ház mélyen tisztelt elnöke tulajdonkép lényegében feleslegessé tette felszólalásomat. Csak egy példával akarom illusztrálni, hogy mennyire téves az igen tisztelt képviselő úr álláspontja. Ahhoz a kérdéshez, vájjon a bizottsághoz utasíttassék-e az indítvány, minden képviselőnek feltétlenül joga van hozzászólani. (Helyelés a szélső baloldalon.) Ez nem jelenti az érdemleges tárgyalást, és ez nem is lehet máskép. A képviselőnek szavazatát minden kérdésben igazolni és indokolni joga, sőt esetleg politikai kötelessége is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Képzeljük el, t. ház, hogy az én mélyen tisztelt képviselőtársam Sréter, Alfréd bead egy indítványt Pulszky Ágost érdemeinek törvénybe iktatására. (Hosszantartó, zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Nekem is, mindenkinek joga van ezt esetleg megszavazni, vagy arra szavazzni, hogy ne tűzessék napirendre, illetőleg ne utasíttassák bizottsághoz. Hát én csak tréfás példát akartam felhozni, nem akartam senkit sem bántani. Azt hiszem, hogy ezzel megvilágítottam azt, hogy joga van mindenkinek ahhoz, hogy indokolja, miért fogadja el, vagy miért nem fogadja el az indítványt. Ezért én megnyugszom az igen tisztelt elnök úr magyarázatában, s tudomásul kérem vétetni, hogy Ugron Gábor képviselőtársamnak ezen kérdéshez teljes joga volt hozzászólani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Köszönettel veszem azt a készséget, a mely a háznak minden oldalán nyilvánul a tekintetben, hogy indítványomat tárgyalás alá vegyék, illetőleg előkészítés czéljából már most a bizottsághoz utasítják. Tartozom azonban a t. háznak azzal, hogy előbbi nyilatkozatom értelmében egész nyíltan megmondjam, hogy minő politikai horderőt tulajdoníthatok a jelen körülmények közt a ház ilyen határozatának. (Halljuk!) Megmondottam indokoló beszédemben, hogy javaslatomnak a bizottsághoz való utasítása egymagában nem teremti meg azt a helyzetet, melyet én úgy definiáltam, hogy anticzipálása annak a hangalatnak, a mely a befejezett törvényhozási alkotásnak következménye volna. Megmondtam, hogy ennek a politikai hatásnak (Halljuk!) tekintetében époly fontosságot kell tulajdonítanom a t. kormány teljesen kielégítő nyilatkozatának, a mely nekünk minden emberileg telhető garaneziát nyújt arra nézve, hogy ebből a törvényjavaslatból valóban törvény lesz. A t. miniszterelnök úr erre azzal felelt, (Halljuk!) hogy ő korábbi nyilatkozatainak tartalmához ragaszkodik, azokhoz semmit hozzá adni nem kivan, azokból semmit elvenni, azokat semmivel megtoldani, semmiben gyengíteni nem kívánja. (Halljuk!) De az ő mostani nyilatkozata, ennek daczára is (Halljuk!) korábbi nyilatkozatait némileg kitágította abban az irányban, hogy ma már törvényerőre emelésről beszélt, holott előbb mindig csak tárgyalásról beszélt, másfelől azonban korábbi nyilatkozatainak érté-