Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

326 541. országos ülés 1896. január 24-én, pénteken. A mi pedig t. képviselőtársam felszólalásának azt a részét illeti, mintha én abból a szempontból mutattam volna ezekre az elválasztó momentumokra, hogy ezek felállítása czímén bizonyos kétes szituácziót teremtsek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak és békeajánlatának; erre csak az a megjegyzésem, hogy ha van e tekintetben kétes szituáczió, annak vádja egyáltalában nem minket, a szabadelvű pártot érheti, mert — az én szerény meggyőződétem szerint — részünkről van egy pozitív, határozott alap, a melyhez mi ragaszkodunk, és ez a kúriai bíráskodásról beterjesztett törvényjavaslat. Hogy ha kétes szituáczió van, akkor annak a köveikezményeit az kell hogy levonja, a ki ezt magára vonatkozólag érzi. És én tegnapelőtti felszólalásom alkalmával egyáltalában nem szándékoztam kétes szituácziót teremteni keresni és gr. Apponyi Albert úr számára, a mint tudom azt, hogy mindenki, a ki őszintén akar a közélet előtt megjelenni, és az őszinteséget minden tekintetben dokumentálni, köteles az első alkalmat megragadni arra, hogy ha ily kétes szituáczió jelentkezik, annak minden szövevényét magáról elhárítsa. Ezt kívántam szavaim értelmének helyreigazítása czímén elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A ki közigazgatási kérdésekkel komolyan foglalkozik, annak sem magyarázni, sem bizonyítani nem szükséges azt, hogy mennyire függ a közigazgatás helyessége vagy helytelensége úgy ^a tisztviselők létszámának, mint a közigazgatási kerületek meghatározásának kérdésétől. (Zaj.) Elnök: (csenget) Csendet kérek! Szalay Károly: Azért csak helyeselhetem a kormány álláspontját, midőn figyelmét ezen kérdésre kiterjesztette, s midőn reáállva azon álláspontra, hogy egyrészt a közigazgatási területeknek nem helyes beosztása folytán . . . . (Halljuk! Halljuk!) Elnök: (csenget) Én kérem a t. képviselő urakat, tessék helyüket elfoglalni, (Helyeslés.) és kérem arra is, hogy ne konverzáljanak, legalább hangosan ne. Szalay Károly: . . . Másrészt a tisztviselők létszámának szintén nem helyes meghatározása folytán előállott szükségről gondoskodni akar, és erre a költségvetésbe újólag 150,000 forintot vesz fel. De ha elhatározását helyeslem, t. ház, sehogy sem helyeselhetem azt a módot, melylyel ezt a szándékát a t. miniszter úr tettlegesig ni akarja, mert úgy látom, legalább nem vagyok egészen tisztában azzal, nem úgy van-e, hogy ebből az. ösbzegből a t. miniszter úr magának egy rendelkezési alapot akar teremteni, a melyből azután dotálja azon törvényhatóságokat, a melyek esetleg a kedvében járnak, és nem dotálja azokat, a melyek nem járnak kedvében. Én, t. miniszter úr, nem akarom mondani, hogy ez a törvényhozás budgetjogának kijátszása, hanem annyi bizonyos, hogy megkerülése. Ez egy olyan általános, tág felhatalmazás, a minőt a törvén} hozás meg sem adhatna. Nem fogadhatom el azt, a mi e szokatlan eljárás indokául hozatik fel. Azt mondja a költségvetés indokolása, hogy ezt a kiadást részletezni azért nem lehetett, mert úgy a tiszti létszám, mint a dologi kiadások megállapítása, csak a törvényhatóságokkal egyetértve eszközölhető, azok pedig a költségvetéseiket csak az őszi közgyűlésen terjesztik elő. Azt hiszem, hogy ez — részben legalább — téves, mert a menynyire én a törvényt ismerem, a közigazgatási tisztviselők létszáma nem a költségvetésben határoztatik meg, hanem a törvény nyilt parancsolata értelmében szabályrendeletben. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De ha én ezel az általános kijelentéssel egyáltalán megelégedve nem lehetek, és ha óhajtom azt, hogy erre vonatkozólag a t. miniszter úr a háznak felvilágosítást adjon, és erre nézve határozati javaslatot is óhajtok beterjeszteni, teszem ezt azért,^mert tapasztalatból tudom, hogy a t. miniszter úr épen ezen dotáczió kiosztásánál — legalább az én meggyőződésem szerint — nem járt el helyesen, vagy ha nem a miniszter úr, akkor legalább az elődje. Somogy vármegye hosszú évek óta ismételte minden évben azt a felterjesztését a minisztériumhoz, hogy mostani beosztásával, a közigazgatást helyesen ellátni teljesen lehetetlen, lévén a megyének három olyan járása, a melyben a mostani viszonyok szerint helyes közigazgatásról még beszélni is képtelenség, a mennyiben azok területe akkora, hogy az illető tisztviselőknek legjobb akaratuk mellett, az esztendő bizonyos szakában legalább két napra van szükségük, hogy csak keresztül is mehessenek a járáson. Mondom, ezen indokból kiindulva, a vármegye már több ízben tett előterjesztést arra nézve, hogy új járásokat alkothasson. Ezen kérelem teljesítése, a mennyire én tudom, a minisztérium által mindig megtagadtatott. Azonban történt a múlt évben, nem tudom miért, vagy mi indokból, hogy e helyett a fontos, elhatározó, a jó közigazgatást csakugyan lehetővé tevő kérelem teljesítése helyett, a minisztérium egy jegyzői állást engedélyezett. Hát az én meggyőződésem szerint, a minisztérium megtette azt, a mit nem kellett volna, és nem tette meg azt, a mit meg kellett volna tennie. (lgaui Ügy van! a szélső bakidalon.) De, t. ház, röviden rá akarok mutatni arra a körülményre,