Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. ítéletébe, mert a kormány legtöbb cselekedete épen visszaélés. Ugyancsak e levélben olvasom azt is, hogy az alkalmas erőket fel kell keresni és a kellő pontra kell állítani. Kezdem a minisztereken. Ugyan" ki van itt a kellő pontra állítva? A főispánokról nem is lebet szólni, de az egész magyar hivatalnoki karról sem lehetne azt mondani, — kevés kivételtől eltekintve, — hogy mindenki a kellő helyre volna felállítva. Azért hoztam fel e híres pozsonyi levelet, hogy annak a férfiúnak figyelmébe ajánljam, a ki, fájdalom, ma közügyeink élén áll. A kik a kormányzati politika lényegét tanulmányozzák, arra is rábukkanak, — tán valamikor a miniszterelnök úr is rá fog bukkani, — hogy a kormányzatnak mindig összefüggésben kell állania az alkotmánynyal, mert hisz a kormányzat leghatalmasabb eszköze annak, hogy az alkotmány gyakorlatilag valósuljon. A mai kormány s főként a miniszterelnök működése nem az alkotmánynyal van szoros kapcsolatban, hanem a szolgalelkűséggel, az erőszakkal, és főkép a szabadelvű párt világraszólónak gondolt érdekeivel. Ezenkívül a kormányzati politikának még két főirányát szokták megkülönböztetni: a törvényhozásit és a közigazgatásit. A miniszterelnök úrhoz már sokau ma is kérdést intéztek, hogy mit akar a törvényhozással végeztetni? De a kormányelnök úr teljes némaságban ül, és egyáltalábau nem tartja kötelességének ezt megmondani. Ha pedig a közigazgatási politikát tekintjük, akár a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot, melyet a taktika teljesen agyonütött, akár a Magyarországon dívó közigazgatást általában,— a kormány elnöke itt sem teljesíti hivatását. Ugy vettem észre, hogy az ő teendői két részre oszlanak. Az egyiket végzi ünnepnapokon, a másikat hétköznapokon. Ünnepnapokon eljár vizitbe a királyi herczegekhez, sőt, mint olvastuk, még Agliardinál is vizitkártyát hagyott ; hétköznapokon pedig előkészíti és foganatosítja a híres választásokat. Erre egész tisztelettel kénytelen vagyok azon kifejezést használni, hogy azokat a választásokat, melyek lefolytak Nyitrán, G-irálton és Stomfán, prostituált választásoknak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Hogy ha ez így folyik, kétségtelen, hogy hova tovább csak prostituczió a választás, és a hány mandátum itt keletkezik, mindegyiket prostituált mandátumnak leszünk kénytelenek nevezni. A mint előadtam, ezeket tekintem én a miniszterelnök úr ezredéves programijának : üdvözli a királyi herczegeket, másrészt rendezi a választásokat. És erre nézve nagyon érdekes a legfőbb ítélőszék teljes ülése, a melyen maga a királyi kúria alelnöke konstatálta azokat a botrányos visszaéléseket a választási névjegyzékekkel. (Halljuk! Halljuk!) Czorda Bódog, a kúria alelnöke, a, ki a beteg elnököt helyettesítette azon az ülésen, ezekről a kérdésekről a következőképen nyilatkozott a kúria teljes ülésében : »Foglalkoztatták továbbá a múlt évben a kúria bíróságát az országos képviselőválasztási jog tekintetében érkezett felszólamlások, felebbezések, igen nagy számmal, mert a míg 1894-ben ezek 43B egyént érdekeltek, 1895-ben 3596 egyént érdekelnek.« Ez 3165 tel több, mint a megelőző évben, és a megelőző évnek megtízszereződése. Miután én az alkotmányosság alapjának a tiszta választást tekintem, és miután csak azon államférfiút ismerem el államférfiúnak, a ki bátran szemébe mer nézni a nemzet akaratának, természetes, hogy a magam részéről a Iegcsekéij^ebb bizalommal sem viseltetem a miniszterelnök úr iránt s nem tudom költségvetését megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban beszédemet befejezném, még egy kérdésre kell kiterjeszkednem, a mely az egész kormányt illeti. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen köztudomású dolog, hogy a minisztériumoknál különféle alapokat és alapítványokat kezelnek. Hogy ha megtekintjük az állami költségvetést, azt találjuk, hogy ezeket a különféle alapokat és alapítványokat, jövedelmüket és azoknak hovafordítását nem mutatják ki az állami költségvetésben, hanem legnagyobb részüket minden alkotmányos felelősség és számadás nélkül kezelik. Különféle nézetek, hírek kerülnek forgalomba ezen alapok és alapítványok jövedelmeinek hovafordításáról, azonban nem akarok azokkal foglalkozni; de épen az által, hogy benyiijtok egy határozati javaslatot, módot kívánok adni a kormánynak arra, hogy ezen igazán sokszor diffamáló híreket maga is igyekezzék megczáfolni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összes ilyen adatokat és alapítványokat felsoroljam, de hogy a kormány tisztában legyen a felől, melyek azok, a melyekre vonatkozólag számadást és felvilágosítást kérek, fölemlítek egynehányat. (Halljuk! Halljuk.') Ilyenek a Jellasich-alap, a Haynau-alap, a várerődítési alap, van azután valami erdélyi biüiárd-alap . . . (Derültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Bizonyosan Bánfy alapította ! Várady Károly: Számtalan ily alap és alapítvány van, a melyekre nézve az alkotmányosság természete megkívánja, hogy azoknak 4*