Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-541
541. ersaágos ülé* 1896. január 84-én, pénteken. 323 táúl essék b. Bánffy Dezső miniszterelnök és a kormány. Hisz tisztességes ember nem tisztességes békét sohasem ajánl. Egymást elpusztítani, szemben állva egymással a háborúban lehet, de békét ajánlva s a béke ajánlata alatt mérget kínálni, tisztességes ember nem szokta. (Helyeslés a haloldalon.) Túlfelől ne méltóztassanak azt hinni, hogy az, a ki a politikai téren — én nem tartozom a pártjához — 20—25 esztendeig megtudott a politikai intaktság terén állani, a végén oly perfidíával akarja a pillanatnyi hatalmat megvásárolni, a mely perfidiának árán nem bársonyszékbe, de sehová sem akar tisztességes ember bejutni. Nem a hatalmat féltik azok a t. ellenzéki barátaim, akik a békétfelajánlották, mert voltak más idők, más körülmények és más viszony ok^ melyek mellett nem ők ajánlkoztak a békére, hanem melyek mellett nekik ajánlották fel a békét, és nem tartották azok, a kik felajánlották a^ békét, magukra nézve azt lealázónak. En helyesebbnek tartottam volna abban az időben azon feltételek mellett, melyek mellett ajánlották a békét, azt megkötni. De ha akkor nem látta helyesnek az egyik fél, ha később nehezebb viszonyok, nehezebb körülmények mégis inkább ráutalják, rákényszerítik e hazának minden polgárát, hogy a béke létrehozására törekedjék, ha most előáll a másik rósz azzal az ajánlattal, hogy abban a kérdésben, a melyben a megegyezést nem a pártérdek diktálj i nekem és nem a párt érdeke diktálja önöknek, hanem az ország érdeke, végre valahára jussunk megegyezésre a végett, hogy azok a nagy kérdések objektív alapon a megoldás elé vezettethessenek: ezzel szemben merev álláspontot elfoglalni nemcsak nem lehet, nem szabad. De hiába is foglalnak el, mert az oly elementáris erővel fog magának utat törni, hogy azt kipusztítani nem lehet, mert az az ország közvéleményében már annyira meg van erősödve. Lehet, hogy azt, a ki annak ellentáll, elsodorja, de az, hogy annak a békének, mely az ország érdekében szükséges, elleníállni képes legyen a parlamentnek egyik vagy másik tagja, akár egyik vagy másik nagy vagy kis embere, az nem lehet s a legközelebbi jövő meg fogja mutatni azt, hogy az nem lehetséges. En a békének útjában nem is látom az ellentállást, hanem látok egy más dolgot, a mely veszedelmes ugyau a békére, de azt megbuktatni nem képes. Látom, hogy egyenesen nem mer senki nekimenni a kérdésnek, hanem oly feltételeket szab, oly kívánságokat formuláz, a melyekről előre felteszi, hogy azokért a másik megharagszik. És itt Grajári Ödön t. barátom egy feltételére kell, hogy reflektáljak. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy szükségesnek tartja, — ha nem jól idézem, méltóztassék rektinkálni, — hogy gróf Apponyi az iránt világosítsa fel az országot, hogy ő a néppárt törekvéseit elítéli, azokat az izgatásokat, melyek ily irányban történtek, magától elutasítja és egyáltalában minden közösséget a néppárttal megtagad. Tisztelt képviselőtársam elhiszi rólam, hogy én semmiféle konuexióban a néppárttal nem vagyok; de ha t. képviselőtársam ezt a föltételt nekem tette volna, hogy én ezt jelentsem ki, ezt soha sem érte volna el, mert annyi politikai higgadtságot, annyi politikai tisztességet fel kell a t. képviselőtársamnak tennie rólam, hogy ha van valami közösség egy párt és az én irányom között, azt megvallom, azt megmondom nyíltan. Akkor tenné ezt a kérdést gróf Apponyival szemben, mikor ő, ezelőtt két nappal, egy beszédében ráutal arra, hogy a mi a néppártnak programmj'át képezi a revízió kérdésében 3 .... Gr. Apponyi Albert: Két év előtt! Horváth Gyula: .... két év előtt is, de ezelőtt két nappal is ebben a kérdésben azt mondotta, hogy mivel az egyházpolitikai reformok végrehajtása azokat az aggályokat, melyeket annak idejében ő és mások éreztek, a végrehajtás megtörténte után eloszlatta, ennélfogva ebből a tekintetből nem lehet senkinek kifogása az egyházpolitikai reformok ellen, és most t. képviselőtársam még egy formulát kér gróf Apponyitól és még egyszer kívánja, hogy egy újabb kijelentést tegyen. Hát ha ez nem lesz t. képviselőtársamnak elég, akkor külön esküformát fog proponálni, (Derültség a haloldalon.) melynek letevése esetében hajlandó a békére, különben nem ? Én azt hiszem, hogy egymással szemben tartozunk azzal, kivált oly egyénekkel szemben, kik a politikai életben azt a pozicziót küzdöttek ki maguknak, melyet elfoglal ma a magyar parlamentben gróf Apponyi Albert, hogy külön nyilatkozatokat kérni sem nem szabad, sem nem lehet, mert ez azután az ő érdeke, az ő kötelessége, és azt ő fogja teljesíteni magáyal és pártjával szemben, hogy politikai álláspontja se innen, se túl, félreérhető ne legyen. Éu gróf Apponyinak úgy ezt a törekvését, mint a politikai téren kifejtett többi törekvéseit épen azért tudtam követni, tudtam méltányolni, tudtam támogatni, mert mindig egész nyíltan és félreismerhetetlenül nyilatkoztatta ki és adta jelét annak, hogy mit akar. Ott, hol elváltak útaink, az egyházpolitikai kérdésben, ott sem tartott engem egy pillanatig sem tévedésben, s a hogy megért a kérdés annyira, hogy ő a párttal, az országgal szemben köteles volt nyilatkozni, oly félreérthetetlen módon nyilatkozott, 41*
