Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

Ml. ortságös ttlás 1888 a mikor a jelen megoldásra váró kérdései dörömböltek a képviselőház kapuin. A hol, t. képviselőház, egész közigazgatási szervezetünk körtílbelől 10 év óta, meg van ingatva, . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget. A baloldali Írói karzathoz fordniva.) Kérek csendet, ott az írói karzaton! Horváth Gyula: . . . (Halljuk ! Halljuk!) a hol körülbelül 10 év óta, sem a megyei, sem a városi élet nem érezheti magát biztonságban ; a hol az állami adminisztrácziónak reformja tíz év óta fenyeget; a hol évről-évre mindent úgy teszünk, úgy alkotunk, hogy hiszen a jövő esztendőben meg lesz a közigazgatási reform, hogy két év alatt valóvá válik: ott, nagyon természetes, hogy ha más oka nem volna, ez is képes dezorganizálni egy erős szervezetet, és nem tudunk hozzá jutni ahhoz, hogy ezeknek a gyakorlati kérdéseknek megoldásához hozzá fogjunk. Most ezeknek a megoldása nem tartja fel a választási küzdelmeket; ezek megoldásánál nem hibája, nem bűne, hanem kötelessége a különböző pártokon levő férfiaknak azon kérdésekben, a melyeknek egyik vagy másik irányú megoldását helyesnek tartják, azon irány mellett állást foglalniok. Az, ha valaki a közigazgatási bíróságról úgy gondolkozik, mint Holló Lajos képviselőtársam, nem zárhatja el annak útját, hogy a javaslatoknak azon irányban való módosítására szavazzanak; nem szabad, hogy elzárja a háznak ezen oldalán, a jobb oldalon levő tagjait, de épen úgy azt, a ki a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény más részei iránti intézkedéseket, a melyek a kormány által beterjesztett javaslatban helyesen vannak megtéve, ismeri, hogy ha a háznak másik oldalán ül is, nem zárhatja el attól, hogy azokat helyeselje és támogassa. Ezek felett a kérdések felett elvi harczokat folytatni csak addig lehet, a míg a főprinczipiumok eldőltek, azután pedig az élet praktikumával, az ország fejlődésével számolva, kell ä részleteket megalkotni. De azok a pártok, azok az egyének, kik egymást csak a harczból ismerik; kiket inkább vonz a gyűlölködés, mint a közérdek, azok a gytílölséghez, — mert az úgy is emberi természet — sokkal szívósabban ragaszkodnak, mint a közérdek előmozdításához. (Halljuk! Halljuk!) Ez volt oka annak, t képviselőház, hogy engemet a magam részéről azok az apró kérdések, a melyeknek veszedelmes voltát elismertem, és a melyekkel közel lehet férkőzni egyik vagy másik vidékhez, de az ország közérzületéhez nem, nem tudtak felmelegíteni; de az a mód sem, melyet az igen tisztelt miniszter úr nem az utolsó két-három nap alatt, hanem ezt megelőzőleg követett, a midőn egy felvilágosító szava, egy megnyugtató kijelentése nem EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII, KÖTET. január %1-én, péntekem. g^l volt annyi aggodalommal szemben, a hol a méltó szemrehányásokkal szemben a miniszter úr mindig csak hallgatott és válasz nélkül hagyta azokat, míg ellenben rögtön megtalálta a választ, mikor egyik-másik felszólaló ellen kellett előállnia. Hát az a hadakozás, a melyet a belügyminiszter az előző időben folytatott, érthetetlen. Mert a kit megtámadnak, annak védekeznie kell. Ámde az a védelem, melyet a miniszter úr használt, az egyszersmind provokálás is volt és nem csak védekezés. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a hely pedig, a melyen a miniszter úr ül, miniszteri állása megjelöli annak módját, hogy ott nyugodtsággal meg lehet védelmezni az ügyeket; az a hely a kellemetlenségek ellenében védelemre talál. Mi a miniszter urakkal szemben érezzük is ezt, de a parlament minden tagjának éreznie kell, hogy az a tekintély, a melyet az a hely a magyar parlamentben annak nyújt, a ki azt elfoglalja, hogy az a tekintély, melyet az ország érdekében a magyar kormánynak igényelnie kell, képes őt megvédeni. És azt hiszem, hogy a girálti vagy a stomfai, vagy pedig a nyitrai választás nem lett volna annyira elmérgesített dolog, hogy ha a t. miniszter úr azokat a szembeszökő jogtalanságokat, melyek felemlíttettek, melyeket mindenki tud, melyeket nem tagad senki, legalább annyira beismerte volna, hogy azt mondja: sajnálom, hogy azok megtörténtek és a magam részéről igyekezni fogok a hibások hibáinak megtorlása iránt intézkedni, máskülönben pedig a jövőt, illetőleg gondoskodni fogok róla, hogy hasonló dolgok elő ne forduljanak. Ugy, de t. miniszter úr mintegy azt jelentette ki, hogy így történt és így fog történni mindig. Nem mondta ugyan, hanem ez volt az értelme, midőn oly dolgoknak, a melyek tűrhetetlenek, csak védelmére ejtett szavakat a miniszter úr, azoknak elítélésére azonban egyetlenegy hang sem zengett el ajkairól. Pedig azt hiszem, t. ház, hogy Magyarország viszonyai ezt igénylik; bármily erős emberek a miniszter urak, bármilyen támogatásban részesülnek a korona részéről, bármenynyire tartsa ezt a kormányt a korona, a mihez joga van, természetes joga a koronának, melyet megtámadni nem akarok: de alkotmányos országban s épen Magyarországon is, azt hiszem, nem hazafias, nem helyes dolog pusztán a koronára támaszkodni. Mert ha egy kormányt megtisztel a korona bizalmával oly mértékben, mint a minő mértékben látszik önöknél, — legalább dicsekszenek vele, — abban az esetben van egy nagy kötelességük : az, hogy annak a bizalomnak, mely a kormány iránt a korona részéről nyilvánul, 41