Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

312 440. országos ülée 1896. január 23-án, esüt5r(8k8n. tossággal megmondhatnám a dolog mibenlétét. Egyet kijelenthetek igenis, különösen arra nézve, mit ő a biharmegyei árvatári leszámolás ügyére felhozott, hogy foglalkozni fogok e kérdéssel, figyelmemet ki fogom arra terjeszteni, és gondom lesz rá, hogy az, a mit törvény szerint megtenni lehet, meg is tétessék. Sima Ferencz képviselő úr ma ismét igen részletesen foglalkozott a csongrádmegyei állapotokkal. Hát, t ház, én azt hiszem, hogy ezek a csongrádmegyei dolgok 1889. óta annyiszor és annyira meg lettek beszélve, hogy ezeknek részletes taglalgatásába belebocsátkozni nem érezhetem magam indíttatva, sem szükségét nem látom. De igenis arra nézve, a mit ő kijelentett, hogy egyes községekben a fegyelmi ügyek szándékosan vagy czélzatosan nem vezettetnének eredmény felé, nem fejeztetnének be, és különösen, hogy a mint ő mondotta, a sáudorfalvai jegyző ügyét nem akarjuk befejezni, és hogy erre nézve a főispán dicsekedett neki, azt hiszem, t. ház, ebben a kérdésben legalább is szükséges lesz, hogy mielőtt eziránt nyilatkozom, én a főispánt a magam részéről is meghallgassam. Biztosítom, hogy nemcsak a csongrádmegyei, de az ország egyéb részeiben folyó fegyelmi ügyekre nézve sajnosán tapasztalom, hogy a mostani eljárás mellett ily fegyelmi ügyek sokszor nem hónapokig, hanem évekig, sőt akárhányszor évtizedekig is elhúzódnak. A jelen eljárás mellett, a mit belügyminiszteri hatáskörömben tehetek, azt igenis meg fogom tenni. De egyet már ne várjon tőlem, és ebben határozottan azt hiszem, hogy a t. ház minden tagja egyet fog velem érteni: nagyon helytelen volna, ha én követni akarnám azt, a mit ő példaként felhozott, hogy ráüzenjek arra a megyei tisztviselőre, hogy köszönjön le. Azt hiszem, tőle, a ki minden szóval és tettével az önkormányzatnak igényeit hangoztatja, ily állítást hozni fel, még csak példaként is, legalább is az eddigi elveivel való következetlenségre mutat. Még csak egyet akarok megjegyezni. A t. képviselő úr mai beszédének elején a 67- és 79-beli állapotokat úgy tűntette fel, mint a parlamentarizmus ideális korszakát. Nem értettem félre, így méltóztatott mondani. (Igen! a szélső baloldalon.) Tehát a 60-as és 70-es évi epochát úgy tűntette fel, mint a magyar parlamentarizmus ideális korszakát; beszéde befejező részében pedig hivatkozik arra, hogy az 1874-iki törvényhatósági törvény tárgyalása alkalmával egyébről nem volt szó, mint választási visszaélésekről, és akkor tette gr. Andrássy Gyula azt a kijelentését, a melylyel a képviselő úr beszédét végezte. Azt hiszem, hogyha azok az állapotok csakugyan olyan ideálisak lettek volna, akkor semmi esetre sem lett volna oka gróf Andrássy Gyulának ilyen nyilatkozat tételére, és nem lett volna most a képviselő úrnak alkalma azzal végezni beszédét. Nem kívánok ezen tételnél tovább immorálni. Azt hiszem, a költségvetés későbbi tétéleinél lesz még alkalmam a t. ház szíves türelmét igénybe venni; most csak arra kérem, hogy méltóztassék a tételt a pénzügyi bizottság javaslata alapján elfogadni. (Helyeslés jóbbfelol.) Sima Ferencz: (Szólásra jelentkezik.) Elnök: Hodossy Imre képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Hodossy Imre: Szavaim értelmének helyre állítása czímén kértem szót a t. elnök úrtól, de közbejövén a miniszter úr felszólalása, azért szólalok fel csak most. (Halljuk! Halijuk! balfelől.) Előre bocsátom azt, hogy Bujanovics Sándor az én múltkori rövid felszólalásomnak azon néhány szavát helyesen értelmezte, mely úgy látszik félreértetett. Igen egyszerű dolog az, a mit én a múltkor mondtam. Nem tartottam megfelelőnek a miniszter úr azon eljárását, hogy midőn itt komoly oldalról, egy képviselő részéről panaszok hozatnak fel, melyekre nézve ő adatokat i-i felhozott, melyeket saját tapasztalásából mentetteknek mondott, azokat a miniszter úr a legegyszerűbben és a leghatározottabban kétségbevonja, és tiltakozik azoknak valósága ellen. Nem tartom ezt helyesnek, mert azt gondolom, hogy ez nem eredményezhet egyebet, mint azt, hogy a képviselő, kinek állításai így kétségbevonattak, itt a bizonyítás terére lép, a mit én, mint múltkor mondani bátor voltam, azért nem tartok megfelelőnek, sőt igen nehéznek tartok, mert ez a ház nem alkalma* fórum arra, hogy itt bizonyítgassuk állításainkat. Hanem, szerény véleményem szerint, oly esetben, midőn komoly oldalról, képviselő részérő], saját tapasztalataira vagy adatokra alapított panaszok itt felhozatnak, azokra nézve a t. miniszter úrnak csak az volna a helyes álláspontja, ha azt mondaná, hogy azokat, ha igazak, rosszalja, elítéli, de a maga részéről nem tehet egyebet, minthogy szigorúan meg fogja vizsgálni a felhozott panaszokat. Egyéb értelme felszólalásomnak nem volt. Kérem, méltóztassanak ezt úgy értelmezni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Sima Ferencz képviselő úr kivan személyes kérdésben szólni. Sima Ferencz: T. ház! Félreértett szavaimnak helyreigazítása végett kérek szót. A t. belügyminiszter úr a beszédemben általam idézett sándorfalvi jegyző-féle fegyelmi ügyre vonatkozólag azt mondja, hogy én azzal dicsekedtem neki ...