Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-540

312 440. országos ülée 1896. január 23-án, esüt5r(8k8n. tossággal megmondhatnám a dolog mibenlétét. Egyet kijelenthetek igenis, különösen arra nézve, mit ő a biharmegyei árvatári leszámolás ügyére felhozott, hogy foglalkozni fogok e kér­déssel, figyelmemet ki fogom arra terjeszteni, és gondom lesz rá, hogy az, a mit törvény sze­rint megtenni lehet, meg is tétessék. Sima Ferencz képviselő úr ma ismét igen részletesen foglalkozott a csongrádmegyei álla­potokkal. Hát, t ház, én azt hiszem, hogy ezek a csongrádmegyei dolgok 1889. óta annyiszor és annyira meg lettek beszélve, hogy ezeknek részletes taglalgatásába belebocsátkozni nem érezhetem magam indíttatva, sem szükségét nem látom. De igenis arra nézve, a mit ő kijelentett, hogy egyes községekben a fegyelmi ügyek szándékosan vagy czélzatosan nem vezettetnének eredmény felé, nem fejeztetnének be, és különö­sen, hogy a mint ő mondotta, a sáudorfalvai jegyző ügyét nem akarjuk befejezni, és hogy erre nézve a főispán dicsekedett neki, azt hiszem, t. ház, ebben a kérdésben legalább is szükséges lesz, hogy mielőtt eziránt nyilatkozom, én a főispánt a magam részéről is meghallgassam. Biztosítom, hogy nemcsak a csongrádmegyei, de az ország egyéb részeiben folyó fegyelmi ügyekre nézve sajnosán tapasztalom, hogy a mostani eljárás mellett ily fegyelmi ügyek sok­szor nem hónapokig, hanem évekig, sőt akár­hányszor évtizedekig is elhúzódnak. A jelen eljárás mellett, a mit belügyminiszteri hatáskö­römben tehetek, azt igenis meg fogom tenni. De egyet már ne várjon tőlem, és ebben határozot­tan azt hiszem, hogy a t. ház minden tagja egyet fog velem érteni: nagyon helytelen volna, ha én követni akarnám azt, a mit ő példaként felhozott, hogy ráüzenjek arra a megyei tiszt­viselőre, hogy köszönjön le. Azt hiszem, tőle, a ki minden szóval és tettével az önkormány­zatnak igényeit hangoztatja, ily állítást hozni fel, még csak példaként is, legalább is az eddigi elveivel való következetlenségre mutat. Még csak egyet akarok megjegyezni. A t. képviselő úr mai beszédének elején a 67- és 79-beli állapotokat úgy tűntette fel, mint a parlamentarizmus ideális korszakát. Nem értet­tem félre, így méltóztatott mondani. (Igen! a szélső baloldalon.) Tehát a 60-as és 70-es évi epo­chát úgy tűntette fel, mint a magyar parlamen­tarizmus ideális korszakát; beszéde befejező részében pedig hivatkozik arra, hogy az 1874-iki törvényhatósági törvény tárgyalása alkalmával egyébről nem volt szó, mint választási vissza­élésekről, és akkor tette gr. Andrássy Gyula azt a kijelentését, a melylyel a képviselő úr beszé­dét végezte. Azt hiszem, hogyha azok az álla­potok csakugyan olyan ideálisak lettek volna, akkor semmi esetre sem lett volna oka gróf Andrássy Gyulának ilyen nyilatkozat tételére, és nem lett volna most a képviselő úrnak alkalma azzal végezni beszédét. Nem kívánok ezen tételnél tovább immorálni. Azt hiszem, a költségvetés későbbi tétéleinél lesz még alkalmam a t. ház szíves türelmét igénybe venni; most csak arra kérem, hogy méltóztassék a tételt a pénzügyi bizottság javaslata alapján elfogadni. (Helyeslés jóbbfelol.) Sima Ferencz: (Szólásra jelentkezik.) Elnök: Hodossy Imre képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Hodossy Imre: Szavaim értelmének helyre állítása czímén kértem szót a t. elnök úrtól, de közbejövén a miniszter úr felszólalása, azért szólalok fel csak most. (Halljuk! Halijuk! bal­felől.) Előre bocsátom azt, hogy Bujanovics Sán­dor az én múltkori rövid felszólalásomnak azon néhány szavát helyesen értelmezte, mely úgy látszik félreértetett. Igen egyszerű dolog az, a mit én a múltkor mondtam. Nem tartottam meg­felelőnek a miniszter úr azon eljárását, hogy midőn itt komoly oldalról, egy képviselő részé­ről panaszok hozatnak fel, melyekre nézve ő adatokat i-i felhozott, melyeket saját tapasztalá­sából mentetteknek mondott, azokat a miniszter úr a legegyszerűbben és a leghatározottabban kétségbevonja, és tiltakozik azoknak valósága ellen. Nem tartom ezt helyesnek, mert azt gon­dolom, hogy ez nem eredményezhet egyebet, mint azt, hogy a képviselő, kinek állításai így kétségbevonattak, itt a bizonyítás terére lép, a mit én, mint múltkor mondani bátor voltam, azért nem tartok megfelelőnek, sőt igen nehéznek tartok, mert ez a ház nem alkalma* fórum arra, hogy itt bizonyítgassuk állításainkat. Hanem, szerény véleményem szerint, oly esetben, midőn komoly oldalról, képviselő részérő], saját tapasz­talataira vagy adatokra alapított panaszok itt felhozatnak, azokra nézve a t. miniszter úrnak csak az volna a helyes álláspontja, ha azt mondaná, hogy azokat, ha igazak, rosszalja, elítéli, de a maga részéről nem tehet egyebet, minthogy szigorúan meg fogja vizsgálni a fel­hozott panaszokat. Egyéb értelme felszólalásomnak nem volt. Kérem, méltóztassanak ezt úgy értelmezni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Sima Ferencz képviselő úr kivan személyes kérdésben szólni. Sima Ferencz: T. ház! Félreértett szavaimnak helyreigazítása végett kérek szót. A t. belügyminiszter úr a beszédemben általam idézett sándorfalvi jegyző-féle fegyelmi ügyre vonat­kozólag azt mondja, hogy én azzal dicse­kedtem neki ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom