Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

537. országos ülés 1896. január 20-án, hétfőn. 229 ban megsemmisítette, és egyáltalán eltiltotta a csonttal és róngygyal való házalást. De ha még teljesen megszüntette volna, az nem volna oly nagy szerencsétlenség', mert akkor azt mondhatnók, hogy ez az intézkedés mindenkit egyformán sújt; azonban az intézkedés meghagyta a vendéglőknek, kaszárnyáknak, tűzoltóságoknak és kórházaknak, a hol nagyobb mennyiségű csont és rongy gyűlik össze, és csak ott tiltotta meg, a hol kisebb a mennyiség, és a hol az egészségre nézve sokkal károsabb következményekkel járna. A csont- és rongyszedés régi gyakorlaton alapszik, igaz, hogy nincs rá törvény. Ebből a munkából 1500 család él Budapesten, a heti forgalom pedig a csont- és rongyeladásból 8000 forintot képvisel. És mivel indokolhatja a belügyminiszter úr, hogy ennyi embert megfoszt, úgyszólván egy tollvonással kenyerétől, de mivel indokolhatja különösen azt az egészségügy ellen irányuló eljárást, a mely ez intézkedésnek kifolyása, mert ez a szeméttelepekre rendeli a kifuvarozást, a csont és rongy így három — négy napig van a szabad ég alatt, mig ezelőtt az eddigi gyakorlat szerint 24 óra alatt a spódiumgyárakba került a csont és rongy. Ezek'az egészségügyet veszélyeztető lehetőségek eddig nem léteztek, a mostani rendelet azonban maga után vonja azokat. Ez ismét egyik jele annak, hogy minő érzékkel bír a belügyminiszter úr az alkotmány és a törvények tisztelete iránt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A múlt alkalommal, a midőn gróf Apponyi Albert képviselő úr javaslatára nézve báró BánfFy Dezső miniszterelnök úr nyilatkozott, többek közt a választói czenzus leszállításáról is szólván, azt mondotta, hogy annak specziális magyar nemzeti szempontok állják útját, eltekintve attól, hogy így inczidentaliter a kérdés úgy sem oldható meg. Ez a kormány egész működésével merő ellentétben áll, és én nem tudom magamat enyhébben és szelídebben kifejezni, mintha hipokrizisnek nevezem. (Igaz Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit tesznek önök? Tessék a kormánynak körülnézni, hogy kikből áll pártja túlnyomó részben? Nemzetiségi vidékekről megválasztott képviselőkből, s kik ellen fordul a kormány irtó háborúval? A par excellence magyar vidékek képviselői vagyis az ellenzéki képviselők ellen. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, hogy mennyire állhat meg ez a nemzeti szempontokra való hivatkozás, e tekintetben elég arra rámutatnunk, hogy e kormány, székfoglalója után alig néhány nappal, a kormány feje a szászokkal paktumot kötött. Vájjon ezek jobb hazafiak-e, mint a parexeellencemagyar képviselők? (Tetszés a szélső baloldalon,) De egyáltalában a kormány a nemzetiségi téren követi el a legtöbb mulasztást, pedig 27 év óta, mióta az alkotmány helyreállott, ezen a téren lett volna alkalma a haza iránt érdemeket szerezni. De e téren semmit sem tett. Ma úgy állunk, mint állottunk huszonhét év előtt, ha ugyan nem rosszabbul. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez természetes, mert a kormány közigazgatási tevékenysége nem a közigazgatásra, hanem a párthatalomnak, a párturalomnak fentartására irányúi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a főispán a vármegyében nem közigazgatási közeg, hanem a kormánynak államköltségen fizetett ágense. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Soha sem jön tekintetbe a főispánok intézkedéseiben, vájjon ezek a közönség érdekeinek megfelelnek-e, legföljebb csak akkor, hogy ha ez a kormánypárt specziális érdekének felel meg. Hiszen, hogy mily felfogásból indul ki a főispán, arra igen jellemző példát tudok: egy megyében kineveztek egy főispánt, s midőn megérkezése után a járási főszolg.ibírákat az egyes községi jegyzők politikai karaktere iránt kikérdezi, az egyik jegyzőről azt mondja a főbíró, hogy ellenzéki. A főispán, mint egész természetes dolgot, azt mondta: »fel kell függeszteni.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az ilyen dolgokban még járatlan főbíró, azt mondta: »Uram, ez családos ember, legjóravalóbb tisztviselő az egész járásban.« t Az mindegy, az nem játszik szerepet, majd jön helyette másik, a melyik kormánypárti.« Ilyenek a jó közigazgatási tényezők a megj^ében. Váljon mit gondol a t. belügyminiszter úr, természetes és normális áliapot-e az, hogy Magyarország választott közigazgatási tisztviselőinek 99 százaléka kormánypárti. Hiszi-e, hogy ez lehető? Igen, mert ott van az a szerencsétlen főispáni kandidáezionális jog, mely az arra való legalkalmasabb egyént kizárja a kandidáczióból, ott áll az ambuláns főispánoknak legutóbb megteremtett intézménye, melylyel egyikmásik vármegyében az alkalmatlan embert kiölni segítik. (Igaz! Úyy van! a szélső baloläa Ion.) Lehet, hogy az ily módon alkalmazott, felelősség nélküli közegekkel bizonyos közigazgatást a t. kormány megteremt, de jó közigazgatást sohasem. Az a főispán maga körül, mihelyt a megyébe érkezik, hol soha ismerős nem volt, oly érdekkört, oly gyűrűt alkot, mely áttörhetetlen ; körülveszi azt a megválasztott, de voltaképen kinevezett tisztviselőkkel. Nincs az a közjótékonysági közérdekű, humanitárius intézmény vagy mozgalom, melyben az ellenzéki ember még csak részt is vehetne. Egyenesen kizárják, s a netalán e czímen előálló erkölcsi eredményt természetesen saját pártjuk részére zsebelik be. így nagyon természetessé válik,