Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

53?. erszégos ülés 1896, i. január iíö-áu, hétfőn. 227 I lássák a testvérnemzetek és fejeik ezt a mi nemzetünket széttörve, szétzilálva, egymással szinte gyógyíthatatlan s elmérgesedett ellentétekben kiizködve.« Mondom, ha ezt Játja, és ezt óhajtja, akkor ne keresse ennek az állapotnak kúlforrását, egyedül és kizárólag a különben is csak inkább felfújt, mintsem valódi viszszaélésekben, hanem keresse részben a parlamenti helyzet ezen elfajulásában is. De ne csak ebben ! Mielőtt azonban, t. ház, erre az általam a bajok legfőbb forrásának tartott dologra térnék át, két kitérést kívánok tenni, illetőleg két kérdést felvetni. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam a szerinte közveszélyes hangulatoknak kútforrását kutatva, vizsgálódásában oda konkludál, hogy ezek mind a kormánypárt által, illetőleg annak érdekében tízött visszaélésekben gyökereznek, mert azt mondja: »Lehetetleu azt bármi mértékben is a létező politikai nézet-eltérésekben találni. Hiszen közjogi ellentétek ebben az országban vannak évszázadok óta, és alkotmányunk helyreállítása óta is mindig voltak, öszszemérték a fegyvereket, a nélkül, hogy abból a legsúlyosabb, a leggyökeresebb ellentétből is hasonló visszavonás fejlődött volna. Egyéb politikai kérdéseklen való ellentétek ilyen eredmény előidézésére még kevésbé alkalmatosak. << Bocsánatot kérek, igaz, hogy politikai, közjogi ellentétek ebben az országban mindig voltak, de hát vájjon a választási visszaélések a mi politikai életünk fájának egészen új hajtásai-e? Hát ezekről a választási visszaélésekről csak most folyik itt beszéd? Hát korábban ez nem sokkal erősebben, sokkal hangosabban zúgott fel a korábbi kormányok ellen is? És ha az utóbbi időben volt néhány időközi választásnak, a melynek impressziója alatt a t. ház idejével és türelmével annyi visszaélést követtünk mi is el, ellenzéki megvilágításban bemutatott összes visszaélései valók volnának is, vájjon elégségesek-e azok a magyar közélet egész terjedelmében oly mérgezési tüneteket előidézni, mint a minőket gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felhozott. Azt gondolom, ha egészen objektíve ítélünk, akkor erre a válasz igenlő nem lehet. A másik, a mire ki akarok térni, az, hogy az ördög még sem olyan fekete, mint a minőnek azt az ellenzéki ecset festi. Közállapotaink, hála istennek, nem olyan sötétek, nem olyan vigasztalanok, mint a minőnek azt feltűntetni akarják. Én részemről, ki nem a távolból, nem is magas polczról, hanem szerény körömben oda lent, a társadalom Széles rétegében észlelem közvetlen közelből a dolgok folyását, látom ugyan némely bajok szimptomáit, de azt oly erősen kifejlődve, mint a minőnek azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam rajzolta, nem látom. És én bízom népünk higgadtságában és józanságában, hogy az kifejlődni nem ia fog, daczára az azt mindenütt szuggeráló agitácziónak. Erre az agitáczióra kívánok most rámutatni. Ez az agitáczió pedig nem a kormánypárt, nem is itt a parlamentben képviselt és szerepet játszó ellenzéki pártok köréből származik, hanem a néppárt köréből, annak a pártnak a köréből, a mely magát néppártnak nevezi, pedig bölcsője a főúri palotákban ringott. Ez a párt, mely mint nemzeti irányú párt akar beilleszkedni politikai életünk keretébe, de nyíltan kaczérkodik a nemzetiségi frakcziókkal, a melyeknek gyökerei idegen talajban ágaznak szét; az a párt, a mely nem csak a plébániákat teszi pcditikai agenturákká, mint ezt a t. belügyminiszter úr igen helyesen megjegyezte, hanem kortestanyákká alacsonyítja le a föld legszentebb helyeit, a templomokat is; az a párt, t. ház, mely szembeállítja a honpolgárt az egyház tagjaival, mely szembe állítja a honpolgári kötelességet az egyház iránti kötelességekkel, mely nyíltan és fenszóval hirdeti a törvény iránti tiszteletlenséget, mely harczra hívja fel egyik felekezet tagjait a másik felekezet ellen; az a párt, melynek működése a meghasonlás magvait hinti szét a nép lélekvilágába, mely nemcsak lazítani törekszik a szívek egymáshoz való vonzódásának kötelékeit, hanem azt széttépi. Hát, bocsánatot kérek, ha gróf Apponyi Albert nem tudott lemondani arról, hogy állítólag a kormánypárt részéről és a kormánypárt javára elkövetett visszaélések ellenében az erkölcsi megtorlásnak, szerinte egyetlen fegyverét a nyilvános megbélyegzést alkalmazza, ugyan kérdem, miért nem alkalmazta a néppárti üzehnekkel, a néppárt izgatásaival szemben is ? Erre kérek én gróf Apponyi Albert t. képviselő úrtól választ, erre vár választ az ország közvéleménye is. Különben a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Horváth Géza! Horváth Géza: T. képviselőház! A magyar közéleti tevékenységnek, működésnek legnagyobb, sőt túlnyomó része azon a téren mozog és jut kifejezésre, melynek legfelső fokban való ellátása a belügyi kormánynak hatáskörébe és intézkedési jogkörébe esik, miből folyólag egészen természetes, hogy az e téren mutatkozó hiányok, tapasztalható mulasztások, előforduló visszaélések felemlítése legilletékesebbeu e tárcza költségvetésének keretében történik. Nem akarom ezzel távolról sem azt mondani, hogy hasonló jogosult panaszok, más kórsa*