Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-536
214 536. országos ülés 1896. január 18-án, szombaton. zolta. Az 1891: XLIII. t.-ez 10. §-a ugyanis elrendeli, hogy minden oly elemi iskolás után a tanítói nyugdíj- és gyámalap javára évenként úgynevezett tizenöt krajczáros hozzájárulás történjék ; elrendeli továbbá, hogy ezen hozzájárulás fizetésére első sorban a szülők, másodsorban az iskola fentartók köteleztessenek. Elrendeli ezen t.-cz. ezen hozzájárulás beszedési módját is, mely szerint az állami iskolákban a gondnok, a felekezeti és községi iskolákban pedig az iskolaszék tartozik a beszedésről gondoskodni. Egyúttal meghatározza, hogy a mennyiben az itt felsoroltak kötelességeiket nem teljesítenék, nem csak ezen Összegért, de a késedelmi kamatokért is felelősek és külön birsággal is sújthatok, és végül elrendeli azt is, hogy ha ezek megkísértve a behajtást, eredményre nem tudnának jutni, az elöljárósághoz tartoznak fordulni támogatásért. T. ház! Ez a rendszer meglehetősen tetszetős; azonban érdekes dolog az, hogy ezen tetszetős rendszer daczára minduntalan panaszok merülnek fel. Ugyanis, a mi szinte lehetetlennek látszik, azaz — hogy ha jól vagyok értesülve — ezen hozzájárulási összegeknek fele sem folyik be, daczára annak, hogy ezen t.-cz. négy év óta van érvényben. Ugyanis maga a közoktatásügyi miniszter úr a tanítói nyugdíj- és gyámalap számadásairól szóló jelentéseiben elismeri, hogy a gyámalapnak 1894-ben egy millió 200.000 forint hátraléka van. Az a vélemény, s azt tartom, helyes** is, hogy ez a hátralék legnagyobb részben e tizenöt krajczáros hozzájárulásokból keletkezett, miután sem az iskolafentartók, sem a tanítók, sem az elöljáróság, sem az adóhivatalok egyáltalán nem tudnak e kérdéssel mit csinálni, mert valóságos képtelenség, hogy vagy másfél millió szülőt tizenöt krajczárért exekváljanak. Hogy ez a nagy hátralék legnagyobbrészt csakugyan e hozzájárulásokból keletkezett, arra nézve más bizonyítékom is van. Ha ugyanis tekintjük, hogy Magyarországnak 884,000 elemi iskolása van, 15 krajczárjával több mint 400,000 forintnak kellett volna befolyni. S ha tekintjük, hogy ezek a díjak 25,648 tanító útján szedetnek be, 50,000 forintnak kellett volna lenni és mégis csak 103,000 forint folyt be. Kétségtelen tehát, hogy e törvény az életben nem vált be, s módosítása teljesen helyén való, annál inkább, mert a miniszteri jelentésből világos, hogy e járulékokra magának a nyugdíj- és gyámalapnak nincs is szüksége. Ugyanis páldáúl 1894-ben a gyámalap bevétele volt 1.069,000 forint, kiadása 647,000 forint, tehát csak egy esztendőben több mint egy félmillióval gyarapodott. Az illetékes körök, különösen az iskolaszékek, melyeknek leginkább volt kötelességévé téve e hozzájárulások beszedése, mindent elkövettek, hogy ez intézkedésnek eleget tegyenek. De úgy a népnél, mint az illető közigazgatási hatóságoknál oly nehézségekre találtak, hogy teljesen képtelenek voltak a törvénynek eleget tenni és így köztük az a vélemény keletkezett, hogy e törvény 10. és 11. paragrafusai vagy teljesen eltörlendők, vagy úgy módosítandók, hogy, tekintettel arra, miszerint e körök is elismerik, hogy a kulturális adó a legelső az államban, hogy az ország kultúrája nemzeti, erkölcsi fejlődése ép a népoktatásban találja alapját, ha a kormány nem találná lehetőnek e hozzájárulás eltörlését, úgy módosítsa e szakaszokat a gyakorlati életnek teljesen megfelelőleg. Az illető szakkörökben is az a vélemény keletkezett, hogy sokkal helyesebb volna e 15 krajczáros hozzájárulások helyett az iskolafentartók mai 12 forintját megkétszerezni, s kimondani, hogy minden iskolafentartó köteles minden tanító után 24 forintot a tanítói nyugdíjalapra fizetni, úgy azonban, hogy az az újabb 12 forint az illető szülőktől olykép hajtandó be, hogy az iskolaadóhoz csatoltatván, a községi adóval együtt szedendő be. Ez a módozat, t. ház, annál helyesebb és igazságosabb volna, mert visszavezetné e hozzájárulási összegeket az adózás természetes alapjaihoz. Most ugyanis ki van mondva a törvényben, hogy a hány gyermeke van valakinek, annyi 15 krajczárt tartozik fizetni, ha pedig a törvény módosulna, akkor sokkal helyesebb elvek kerülnének a törvénybe, mert akkor az állami adó arányában vettetnék ki az iskolaadó is, s a ki vagyonosabb, többet, s a ki szegényebb, kevesebbet fizetne. Ebből foiyólag, t. ház, én bátor vagyok a t. miniszter úrhoz interpellácziót intézni, a mely így szól : (Olvassa.) »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, az 1891; XLIII. tczikk 10—12. §-ainak módosítása tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hosy az elemi iskolai tanulók után az 1891 : XLIII. tczikk 10. §-a értelmében, a tanítói nyugdíj- és gyámalap javára évenként fizetendő 15 krajczáros hozzájárulás behajtása nagy nehézségekbe ütközik? 2. Hajlandó-e ezen adó eltörlése iránt T intézkedni ? — vagy pedig : 3. Hajlandó-e a miniszter úr a ház elé javaslatot terjeszteni az 1891 : XLIII. tczikk 10. és 12. §-ainak, és az idevonatkozó egyéb törvényeknek oly irányú módosítása iránt, mely szerint most a szülőktől szedendő 15 krajczáros hozzájárulások helyett az iskolafentartók rovassanak meg újabbi 12 forinttal, vagyis együtt
