Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

204 536. országos ülés 1896. január 18-án, szombaton. feladata talán a parlamentarizmusnak az sem, hogy a képviselők személyét minden tekintet­ben, 8 minden körülmények közt oly kivételes helyzetté emelje, a hol a képviselő talán min­den erkölcsi, talán minden anyagi, s talán min­den büntetőjogi felelősség alól kitérhet. A men­telmi jog feladata és hivatása pusztán a kép­viselői hivatás teljesítésébea a képviselőt meg­óvni minden befolyástól általában, hogy a kép­viselőnek biztosítsa a szabad törvényhozói mű­ködést, biztosítsa minden külső és belső befo­lyástói. Ily körülmények közt elismerem, hogy, mert Horvát-Szlavón Dalmátországok nemzeti párti klubjának szabályzata a nevezett képviselő uraknak megegyezésén alapuló szabályzat, a melynek önként vetik alá magukat, nem eshetik a kényszernek egy oly fogalma alá, a melylyel szemben a mentelmi jognak megsértéséről le­hetne a szó. De elismerem azt is, a mit Olay Lajos t. képviselő úr felemlített, hogy a rever­zálisok hazánkban veszélyesekké válhatnak, és pedig nem csak az ultramontánok részéről, nem csak a néppárti reverzálisok, hanem veszélye­sekké válhatnak a hivatalos polczokról jövő oly államtitkári és más befolyásos ígéretek, a me­lyek választás esetére a választói kerületeknek bizonyos előnyöket helyeznek kilátásba. Ezek mind veszélyesek, és ily körülmények között igen helyes, ha a parlament egész tekintélyével hoz egy oly határozatot, melyben jelzi a maga álláspontját, s a melyben nem elégszik meg azzal, hogy a bizottság jelentésébe felvétessék az, hogy az adott Ígéretet megszegni szabad, hanem kimondja, hogy olyan igéret, a mely a képviselőt képviselői minőségében erkölcsi kény­szer befolyása alá helyezi, a fennálló törvé­nyekkel ellenkezik. Mert, ha az 1848-iki tör­vények szellemét megérteni kívánjuk, el kell ismernünk, hogy minden előleges igéret, köte­lezés, azon törvényekkel ellenkezik. Én tehát a magam részéről kijelentem, hogy a mentelmi bizottság javaslatának azon felfogásához, hogy adott esetben a mentelmi jognak megsértése nem forog fenn, hozzájárulok, azonban magam és azon párt nevében, melyhez szerenesém van tartozni, ; következő indítványt terjesztem elő, és kérem annak elfogadását. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Maga a ház, a midőn a mentelmi bizott­ság jelentését tudomásul veszi, egyszersmind kimondja, hogy minden olyan megállapodás és minden olyan kötelezettség elfogadása, mely az országgyűlési képviselőt képviselői minősé­gében erkölcsi kényszer alá helyezi, a fennálló törvényekkel ellenkezik«. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: A képviselő úr maga felolvasván a határozati javaslatot, újból való felolvasását, azt hiszem, a t. ház nem kívánja. Gyurkovics képviselő úr kíván szólni! Gyurkovics György: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem igen szeretek ebbe a vitába bele­bocsátkozni, már annál fogva is, mert azt hiszem, beleuntunk már az úgynevezett horvát vitákba; (Elmmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) de minthogy elvi kérdésről is van szó, (Úgy van!) s minthogy az elmondottakat gyhatom szó nélkül, bátor vagyok a t. ház figyelmét egy­néhány perezre kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Mi történt? Két horvát-szlavonországi kép­viselő letette mandátumát, és ezt a csínyt bizo­nyos motiváczióval látta el. Én abban a véle­ményben vagyok, hogy ennek a motivácziónak nem is volt helye ebben a házban, mert a mo­tivaczió csak azokat illeti, kik a mandátumot megadták ; és én nem emlékszem, hogy mikor ebben a házban mandátum letevése történt, valaki motiválta volna ezt a csínyt, hanem, ha ennek szükségét belátta, akkor kiment az or­szágba, a választók elé, és ott motiválta a man­dátum letevését. (Helyeslés jobbfelöl.) De miután ez megtörtént, miután motiváczióról van szó, természetes, hogy nekem is azzal foglalkoznom kell. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem es a kérdés!) Majd rátérek a kérdésre is. A horvát­szlavón képviselők bejönnek a magyar képvi­selőházba a mi országgyűlésünk szavazatai alapján, tudniillik a többség minden kényszer, minden iníormáczió nélkül felküldi őket Buda­pestre. Hogy ez így van, azt legjobban mutatja az a történelmi példa, hogy, a mint én emlék­szem, két képviselő a néhai Sennyey-féle párt­ban benn volt. Miután azonban a horvát-szlavon­országi képviselők a többség által vannak megválasztva, természetes, hogy ők az 1868-iki kiegyezés alapján ülnek nemcsak ott, hanem itt is. Az sem alapúi kényszeren, hogy például nem találkozik horvát-szlavonországi képviselő a t. függetlenségi párton. Megmondom mindjárt, hogy miért. Azért, mert a függetlenségi párt, noha elfogadja a horvát és magyar kiegyezést, perhorreszkálja a Magyarország és Ausztria közti kiegyezést, melyet pedig a nemzeti párt Horvát­országban elfogad. Ez az oka annak, hogy a szélső baloldalon nem lehet horvát-szlavón kép­viselő, csak akkor lehetne, ha választhatók vol­nának a mi országgyűlésünkön levő ellenzéki emberek; de arra van ok, hogy mi nem vá­lasztjük meg őket, mert mi nálunk az ellenzék közjogi ellenzék, a mely nem ismeri cl a Hor­vátország és Magyarország közti kiegyezést, és hogy mi miért nem választjuk őket, t. ház, az a mi, és nem a mások dolga. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Minthogy azonban e vitának kiindulási

Next

/
Oldalképek
Tartalom