Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. 195 hóhérnak, az egész igazságügyi apparátus mozgásba jön, sőt még a kegyelmi kérvény is felmegy ahhoz, a ki az élet fölött diszponál. A zsandár ellenben, az ő úgynevezett belátása szerint, oly inzultusért, mely kihágást képez, bele lőhet a tömegbe, nem is abba az emberbe, a ki az inzultust elkövette. És ha asszonyt és gyermeket talál, azt mondják, hogy ez jogos. Én ebben a kapcsolatban hoztam fel a zsandárt, és ezt minden jogásznak meg kellene egy kicsit fontolni, mert az a nagy szabadosság, melyet ez a privilegizált testület élvez, nem is magyar, hanem tisztán az 50-es évekbeli zsandárság átplántálása, mikor úgynevezett rebellisekkel szemben működött a fekete-sárga zsandár. Legyen szabad más szempontból is felfognom a zsandárságot, különösképen Fenyvessy barátomnak szolgálok vele. Azt mondják, az intézmény jó, az intézmény bevált, tehát már most, a mi modern osztrák-magyar észjárásunk szerint, hová fejlesztik ezen intézményt, Azt mondják szaporítani kell a csendőrséget, mert az intézmény jó. De ha jó, s az intézmény jóságában ezt a szaporítást folytatjuk, akkor körülbelül oda fogunk jutni, hogy Magyarország férfiainak fele része zsandár, fele része pedig munkás polgár lesz, az egyik a másiknak közbiztonsága felett fog őrködni. Mi következik ebből t. ház ? Azt hiszem az, hogy egy ily intézmény szaporítása egyszersmind rámutatás a bajra, mely a társadalomban van, ez a baj pedig olyan, mely a társadalomnak nem válik erkölcsi dicsőségére, s akkor gondoskodni kell arról, hogy az a jó intézmény ne fejlődhessék túl. Elérhető ez az által, hogy már a népoktatás, a társadalom egész szervezete, apparátusa oda gravitál és igyekszik, hogy mentől több becsületes ember legyen, és legyen kivétel a gazember. Ez az éu fölfogásom. Tehát, t. ház, én úgy állítom fel a dolgot, hogy az intézmény jó, az intézmény szaporítandó, ez legtöbb esetben egyszersmind beismerése annak, hogy a társadalom rossz, hogy ezért van szükség zsandárokra. Befejezésül még egy egészen rövid, mondhatom, elmefuttatást vagyok bátor koczkáztatni. (Ralijuk! Halljuk !) Azok, t. ház, a kik a chikágói kiállítást meglátogatták, és látták az amerikai közéletet, forgalmat, elmondhatják, hogy ha Amerikában egy ember egy robogó villanyos kocsira fel akar ugrani, és elhibázva a lépcsőt, elesik, azért senkit semmi felelősség nem érhet, büntetés sem éri, mert az amerikaiak azt mondják, minek próbált felmenni, mikor a kocsi robog, — maga felelős önmagáért. Ebben egy rendkívüli nagy tanúiság rejlik, és ez egyszersmind fordított tükre a mi állapotainknak és viszonyainknak. Az egész magyar társadalom hivatalos gondnokság alatt van, annyira, hogy mozogva az utczán, mozogva a háza tájékán, a köztéren bárhol, az ember tulajdonképen nem tudja, hogy valamikép nem követett-e el valami kihágást, mert minden tilos, és mindennek meg vau a maga gondnoki őre, kifejlesztett gondnoksági rendszere, s épen ez az, a mi azután kifejleszti az emberekben a felelősség érzetének gyengülését önmagunk és a társadalom iránt. És ha kérdjük, hogy ez a gondnokság, hogy ez a kiterjesztett kuratéla, vájjon honnan jött és származik, no hát, t. ház, ez sem magyar intézmény, hanem ez is a közösügyes rendszerrel jött be, és mind a kettő tükörképe annak, a mi létezett akkor, mikor írtak 1850— 1854-et, a Bach-korszak legsötétebb korszakában. T. ház! Én, részemről, elmondottam azt, hogy hogyan tekintem és milyen szempontból veszem gr. Apponyi Albert képviselő úr felhívását és szavait. (Halljuk! Halljuk!) Elmondottam az ezredéves kiállításra vonatkozólag nézeteimet, és kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó egyenetlen qualitásokat összemérni, vagy használni. Én nem várok a kúriai bíráskodástól semmit, nem várhatok tőle azért semmit, mert a kié a hatalom, azé bizonyos fokig a bíró, (Élénk, általános ellentmondás.) hanem várok gyökeres orvoslást az igazi független Magyarországtól, és annak konszolidált társadalmától, a mikor nem lesz szükség bíróra, hanem szükség lesz esküdtszék alkalmazására. Mert a ki a választásokat ismeri, a hogy én is ismerem és más is ismeri, azt jól tudhatja, hogy a választások körül elkövetett bűnöknek legförteímesebbjei bíróilag be sem igazolhatók. (Igaz! tlgy van! a szélső baloldalon.) Ezt akartam^ t. ház, kijelenteni, és hogy úgy, mint eddig, jelenleg is megvonom szavazatomat ettől a költségvetéstől. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A holnapi napirendre nézve, mivel ma már az idő előrehaladt s a tanácskozást nem folytatjuk, a következő javaslatot teszem: (Halljuk! Halljuk!) Első helyre kitűzendő volna az állandó bizottságokban hiányzó tagoknak megválasztása, kiknek helyei már régóta üresek. Ezt egy aktussal elvégezheti a t. ház. (Helyeslés.) A bizottságok, a melyekbe tagok választandók, a következők: a függő államadóssági, igazságügyi, kérvényi, közgazdasági, közigazgatási, az összeférhetetlenségi, a pénzügyi, számvizsgáló, zárszámadási, kúriai bíráskodási, közigazgatási bírósági, mil25*