Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-535
174 ®** 0rss! AgO8 ülés 1896. január 17-én, pénteken. jeleztem, hogy a választást megelőzőleg kísérletek történtek arra nézve, hogy a nemzeti párt jelöltje nem mint ezen párt jelöltje lépjen fel; nekem tudnom kellett volna azt, hogy kitől eredt ez a kezdeményezés. Nos, hát erre nézve kijejelentem, hogy nekem tudomásom erről csak annyi, hogy a kezdeményezés történt a volt képviselő, jelenleg sátoralja - újhelyi közjegyző, Görgey Béla által, s ha az igen tisztelt miniszter úr e tekintetben bővebb informácziót óhajt, méltóztassék Sélley Sándor miniszteri tanácsos úrhoz fordulni, (Tetszés balfelől. Mozgás a jobboldalon) a ki neki ezen közelebbi informácziót talán meg fogja adni. (Helyeslés a baloldalon.) A jelölt politikai reputácziója érdekében azonban az, mintha ő maga kínálkozva jött volna és felajánlotta volna azt, hogy, ha egyhangúlag megválasztatik akkor nem csatlakozik a nemzeti párthoz, mint a valóságnak meg nem felelő tényt, nem fogadhatom el, (Helyeslés balfelől.) Azt mondja a t, miniszter úr, hogy nem sine ira et studio jártam el, mert én láttam ugyan korteskedő kormánypárti szolgabírákat, járásbírákat, körjegyzőket, és pedig nemcsak a kerülethez tartozókat, hanem a kerületen kívül esőket is, de nem láttam korteskedő ellenzéki főszolgabírákat és tisztviselőket. Kijelentem ünnepélyesen, hogy ilyeneket nem láttam. Volt ugyan a tisztviselők közt olyan, a ki az ellenzék elveit vallotta, ott volt jelesül Roskoványj Miklós sirokai főszolgabíró, a ki a választás helyén megjelent, de megjelent tisztán csakis mint főszolgabíró, nem is szavazati jogának gyakorlása végett, mert ott szavazati joga nincs, hanem azért, mert járásának öt községe szavazati joggal azon kerületben bír, így tehát a közrend fentartása érdekében hivatalos kötelességének tartotta a választás székhelyén megjelenni és ott készenlétben lenni, hogy ha valami intézkedésre szükség van. De az, hogy ő, a mi pártunk jelöltjének jelvényével ellátva, a néphez beszédeket intézett, a nép gyülekező helyiségét felkereste, korcsmákban kapaczitálta volna, azt senki bebizonyítani nem fogja, mert ez a valóval meg nem egyezik. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Egyáltalában, ha egyes tisztviselő követi politikai meggyőződését és szavaz politikai meggyőződése szerint, az ellen senkinek kifogása nincs. (Igaz / Ügy van ! a baloldalon.) Ha egyes tisztviselő a nép által felkéretik, mondja el neki véleményét, adjon neki tanácsot, és azt megteszi minden fenyegetődzés, minden törvénytelen presszió nélkül, ez ellen kifogás nem tehető. De hogyha valaki egyenesen hivatalos állásából kifolyólag, pártjelvényekkel ellátva a népet mindenféle eszközökkel, — és ezek közé tartozik az ő hivatalos jóakaratának megvonása, — szavazatának adására ösztönzi, ez már oly tény, a mely nem felel meg a tiszta választás követelményeinek. (Élénk helyeslés balfelől.) Igaz, két útibiztos a nemzeti párt jelöltje érdekében korteskedett, korteskedett azonban oly módon és oly eszközökkel, hogy ezt kifogásolni nem lehet, (Derültség jobbfelől.) mert a hivatalos nyomást, a hivatalos fenyegetődzést rájuk bizonyítani senki nem fogja, mert arra nem is képes. Azt állítja, t. miniszter úr, hogy én azt mondtam, hogy itt a választásnak egészen új módja honosíttatott meg, a mennyiben a csendőrök használtattak fel a választók összefogdosására, őrzésére és bekísérésére. Ezen állításomat a t. miniszter úr a leghatározottabban kétségbe vonja és visszautasítja. Azt a kérdést és kérést intézem tehát a t. házhoz erre vonatkozólag, hogy állításaimat és bizonyítékaimat felszólalásom czímén most előadhatom-e, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Bocsánatot kérek, nekem a házszabályok megtartására mindenkivel szemben, és minden irányban ügyelni kell. Figyelmeztetem tehát a t. házat, hogy saját szabályainkat ne tágítsuk, mert ha egy esetben tágítunk azokon, méltányosan senkitől sem tagadható meg a felszólalás joga. Én azt mondom, hogy a házszabályoknak az felel meg, a mit a t. képviselő úr beszédének bevezetésében helyesen mondott, hogy lesz neki alkalma minden irányban bizonyítékait a ház és kormány elé terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások: Megengedjük neki! Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Eadd adja elő bizonyítékait. Mozgás jobbfelől.) Kérem a t. képviselő urakat, ne tartóztassák fel a szónokot. Bujanovics Sándor: Én megnyugszom az igen t. elnök úr kijelentésében, és fentartom magamnak, hogy erre vonatkozólag bizonyítékaimat más alkalommal adhassam elő, minthogy arra a legnagyobb súlyt fektetem, hogy hosszú parlamenti működésem alatt soha oly tényekre nem hivatkoztam, a melyeknek abszolút igazságáról meggyőződve nem voltam, és soha olyasmit, a mit bebizonyítani képes nem vagyok, másról nem állítottam. Ezért kötelességemnek tartom önmagam irányában is, hogy a bizonyítékokat felhozzam, és azért jegyeztem meg a t. ház előtt, hogy más alkalommal keresni fogom az alkalmat, — hogy e bizonyítékokat előterjeszt^ hessem. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most! Most! A ház megengedi! Zaj.) Még egy állítása van a t. belügyminiszter úrnak, a mely jóhiszeműségem kétségbevonására vonatkozik, s ez, az az inczidens, hogy én a választási aktusnál, a mikor egy választót
