Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

174 ®** 0rss! AgO8 ülés 1896. január 17-én, pénteken. jeleztem, hogy a választást megelőzőleg kísér­letek történtek arra nézve, hogy a nemzeti párt jelöltje nem mint ezen párt jelöltje lépjen fel; nekem tudnom kellett volna azt, hogy kitől eredt ez a kezdeményezés. Nos, hát erre nézve kije­jelentem, hogy nekem tudomásom erről csak annyi, hogy a kezdeményezés történt a volt képviselő, jelenleg sátoralja - újhelyi köz­jegyző, Görgey Béla által, s ha az igen tisztelt miniszter úr e tekintetben bővebb informácziót óhajt, méltóztassék Sélley Sándor miniszteri tanácsos úrhoz fordulni, (Tetszés balfelől. Mozgás a jobboldalon) a ki neki ezen közelebbi informá­cziót talán meg fogja adni. (Helyeslés a balolda­lon.) A jelölt politikai reputácziója érdekében azonban az, mintha ő maga kínálkozva jött volna és felajánlotta volna azt, hogy, ha egy­hangúlag megválasztatik akkor nem csatlako­zik a nemzeti párthoz, mint a valóságnak meg nem felelő tényt, nem fogadhatom el, (Helyeslés balfelől.) Azt mondja a t, miniszter úr, hogy nem sine ira et studio jártam el, mert én láttam ugyan korteskedő kormánypárti szolgabírákat, járásbírákat, körjegyzőket, és pedig nemcsak a kerülethez tartozókat, hanem a kerületen kívül esőket is, de nem láttam korteskedő ellenzéki főszolgabírákat és tisztviselőket. Kijelentem ün­nepélyesen, hogy ilyeneket nem láttam. Volt ugyan a tisztviselők közt olyan, a ki az ellen­zék elveit vallotta, ott volt jelesül Roskoványj Miklós sirokai főszolgabíró, a ki a választás helyén megjelent, de megjelent tisztán csakis mint főszolgabíró, nem is szavazati jogának gyakorlása végett, mert ott szavazati joga nincs, hanem azért, mert járásának öt községe szava­zati joggal azon kerületben bír, így tehát a közrend fentartása érdekében hivatalos köteles­ségének tartotta a választás székhelyén meg­jelenni és ott készenlétben lenni, hogy ha valami intézkedésre szükség van. De az, hogy ő, a mi pártunk jelöltjének jelvényével ellátva, a nép­hez beszédeket intézett, a nép gyülekező helyi­ségét felkereste, korcsmákban kapaczitálta volna, azt senki bebizonyítani nem fogja, mert ez a valóval meg nem egyezik. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Egyáltalában, ha egyes tisztviselő követi politikai meggyőződését és szavaz politikai meg­győződése szerint, az ellen senkinek kifogása nincs. (Igaz / Ügy van ! a baloldalon.) Ha egyes tisztviselő a nép által felkéretik, mondja el neki véleményét, adjon neki tanácsot, és azt meg­teszi minden fenyegetődzés, minden törvénytelen presszió nélkül, ez ellen kifogás nem tehető. De hogyha valaki egyenesen hivatalos állásából kifolyólag, pártjelvényekkel ellátva a népet mindenféle eszközökkel, — és ezek közé tartozik az ő hivatalos jóakaratának megvonása, — szava­zatának adására ösztönzi, ez már oly tény, a mely nem felel meg a tiszta választás követel­ményeinek. (Élénk helyeslés balfelől.) Igaz, két útibiztos a nemzeti párt jelöltje érdekében kor­teskedett, korteskedett azonban oly módon és oly eszközökkel, hogy ezt kifogásolni nem lehet, (Derültség jobbfelől.) mert a hivatalos nyomást, a hivatalos fenyegetődzést rájuk bizonyítani senki nem fogja, mert arra nem is képes. Azt állítja, t. miniszter úr, hogy én azt mondtam, hogy itt a választásnak egészen új módja honosíttatott meg, a mennyiben a csend­őrök használtattak fel a választók összefogdosá­sára, őrzésére és bekísérésére. Ezen állításomat a t. miniszter úr a leghatározottabban kétségbe vonja és visszautasítja. Azt a kérdést és kérést intézem tehát a t. házhoz erre vonatkozólag, hogy állításaimat és bizonyítékaimat felszólalásom czímén most elő­adhatom-e, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Bocsánatot kérek, nekem a ház­szabályok megtartására mindenkivel szemben, és minden irányban ügyelni kell. Figyelmeztetem tehát a t. házat, hogy saját szabályainkat ne tágítsuk, mert ha egy esetben tágítunk azokon, méltányosan senkitől sem tagadható meg a fel­szólalás joga. Én azt mondom, hogy a ház­szabályoknak az felel meg, a mit a t. képviselő úr beszédének bevezetésében helyesen mondott, hogy lesz neki alkalma minden irányban bizo­nyítékait a ház és kormány elé terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások: Megengedjük neki! Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Eadd adja elő bizonyítékait. Mozgás jobbfelől.) Kérem a t. képviselő urakat, ne tartóztassák fel a szó­nokot. Bujanovics Sándor: Én megnyugszom az igen t. elnök úr kijelentésében, és fentartom magamnak, hogy erre vonatkozólag bizonyíté­kaimat más alkalommal adhassam elő, minthogy arra a legnagyobb súlyt fektetem, hogy hosszú parlamenti működésem alatt soha oly tényekre nem hivatkoztam, a melyeknek abszolút igaz­ságáról meggyőződve nem voltam, és soha olyas­mit, a mit bebizonyítani képes nem vagyok, másról nem állítottam. Ezért kötelességemnek tartom önmagam irányában is, hogy a bizonyí­tékokat felhozzam, és azért jegyeztem meg a t. ház előtt, hogy más alkalommal keresni fogom az alkalmat, — hogy e bizonyítékokat előterjeszt^ hessem. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most! Most! A ház megengedi! Zaj.) Még egy állítása van a t. belügyminiszter úrnak, a mely jóhiszeműségem kétségbevoná­sára vonatkozik, s ez, az az inczidens, hogy én a választási aktusnál, a mikor egy választót

Next

/
Oldalképek
Tartalom