Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-528
528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. 11 Az osztrák miniszterelnök tehát kijelenti, úgy, a mint kijelentette az 8 programmbeszédében, hogy ő nem parlamenti kormány, hogy ő csupán ügyviteli kormány, hogy a törvényhozást, a háznak jelentőségét ő elismeri, annak a jelentőségét mindenütt hangoztatni kész, de a felelősséget a házzal szemben nyilvánvalóan megtagadja. (Úyyvan! a szélső baloldalon.) Meg tagadja azon az alapon, hogy ő nem a törvényhozási, az osztrák parlamenti pártok kebeléből emelkedett ki, hanem egyszerűen ügyvivőül van hívatva tisztán a Felség szolgálatára. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha valaki ebben kételkedik, van ennek a beszédnek további részlete is, a mely határozottan világot vet a kérdésre. (Olvassa.) »A kormány a politika vezetését semmiképen sem adhatja ki a kezéből, és kell, hogy minden hivatalnok kötelességévé tegye, hogy a saját lelkiismeretüket a szolgálat megkezdése alkalmával átvett kötelezettségekkel összhangzásba hozzák és politikai akaratukat teljesen ő Felsége és az állam akaratának rendeljék alá. A kormánynak első sorban a hivatalnokokról kell gondoskodnia, és a hivatalnokoknak első sorban a kormány érdekeit kell képviselniük. «(Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon szép!) Azt kérdem én, t. ház, hol van Ausztriában a teljes alkotmányosság, melyet az 1867 : XII. tcz. 25. szakasza megkíván? Hiszen itt a miniszterelnök a fejedelemnek személyes uralmát, a kormánynak teljesen független eljárását és a hivatalnoki karnak a parlamenti ellenőrzés és befolyás alól való kivonását proponálja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen midőn a miniszterelnök kijelenti, hogy ő nem parlamenti eredetű, lehet-e ott teljes alkotmányosság, hol egy kormány nem a parlamenti kormányrendszer alapján van meghíva a kormányzásra, hanem parlamenti eredetét kétségbe vonva, a parlamentnek való felelősséget is megtagadja. Hiszen, t. ház, ha az 1867 : XII. tczikk ezen intézkedése nem egy véletlenség, ebben az akkori törvényhozók a magyar alkotmányosságnak egyik garancziáját állították fel. Hiszen 1848-ban a magyar országgyűlés azt kívánta, hogy 8 Felsége többi országaiban is léptettessék életbe az alkotmányosság, és a mikor az 1867 : XII. tcz. alapfeltételül állította fel, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen, ez egyszersmind a magyar alkotmányosság biztosítékául kellett, hogy szolgáljon. Mert az uralkodó személyének ugyan azonossága, azon reálunió mellett, mely most Magyarország és Ausztria között létezik, ha Ausztriában az abszolút kormányzásnak elvei érvényesülnek, vagy r az alkotmányosságnak érvei megrontatnak^Sfef ként értetik, hogy az az abszolutizmus érvényesült Ausztriában, érvényesülni akar Magyarországon is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen őseink századok óta azért küzdöttek, hogy az ellen az abszolutisztikus kormányzati tendenczia ellen, mely Ausztriában mint rendszer állott fenn, Magyarország alkotmányossága megvédessék; és a mi őseink 48-ban és az önök elődei 67-ben a magyar alkotmányosságnak egyik garancziáját abban találták, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság legyen, mert ha ez van, nem lehet olyan könnyen veszélyeztetve Magyarország alkotmányossága; ha pedig Ausztriában az alkotmányosság elveszett, akkor a veszély úgy a múltban, mint a jövőben állandó Magyarország alkotmányosságára. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) S ha visszatekintünk, észleljük, hogy a mióta Ausztriában a teljes alkotmányosság megszűnt, úgy szépen, ügyviteli kormányok formájában, a parlamenti többség által való kormány^zásnak elve egy oly rendszeres piaczi vásár tárgyává tétetik Ausztriában, hol a többség időről-időre minden egyes kérdésre külön gyűjtetik össze és külön alkottatván meg, egy ideig a kormány bizonyos pártokból összegyűjtött többséggel kormányoz: azou időtől fogva egyik részét a többségnek elveszíti, a másikat összetoborozza a maga zászlaja alá s hol a parlamenti többséggel, hol pedig a nélkül folyik Ausztriában a kormányzás, mit tapasztalunk azóta Magyarországon? Azt, hogy mindinkább terjednek az oly kormányzási módszerek, melyek abszolutisztikus természete nyilván felismerhető. Azóta megszűnt Magyarországon a kormányzat élén átló férfiakban a magyar alkotmányosság szükségének öntudata s felébred az, hogy saját hatalmuk körét minél inkább szélesbítsék, hogy minél több hatalommal birva, annál jobb szolgálatokat teljesíthessenek felfelé és annál könnyebben megszerezhessék a bécsi körök támogatását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarországnak már ezelőtt, még a Taaffeféle kormányzati rendszer idejében kellett volna figyelemmel kisérnie azon mozgalmakat, a melyek Ausztria alkotmányosságának megrontásával Magyarország alkotmányosságát is fenyegetik. És ha érdemei voltak Andrássy Gyulának abban, hogy a Hohenwart-féle kormány federativ államalakulását Ausztriában megakadályozta, akkor érdemei lettek volna az őt követő kormányoknak is, hogy Ausztriában ezen abszolutisztikus és a teljes alkotmányosságnak meg nem felelő, hanem azt megrontó látszólagos alkotmányosságnak .fentartását czélzó kormányzati rendszert ne tűrik, hanem a 67. XII. tcz. értelmében az tiltakozzanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
