Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

j 52 814. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. kéjeleg a maga zsarnoksága eredményeiben, és oda kerííl majd a baldachin alá, akkor Kubinyi Géza képviselő úr bizonyára ott lesz, a ki vinni fogja azt a baldachint. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mert nem kell oly könnyen venni a dolgot, jöhet a képviselő úr is olyan helyzetbe, a midőn ő is az erős, politikai parasztlegények közé sorozza magát, a kik a baldachint viszik. A harmadik védője a t. miniszter úrnak a miniszterelnök úr volt és meglehetősen csodá­latosnak tartom, hogy midőn a választási visz­szaélések miatt az a tisztító orkán előkerült, a mely Apponyi Albert t. képviselő úr beszédében leli a maga kicsúcsosodását, hogy akkor nem a belügyminiszter úr szólal fel, hanem a miniszter­elnök úr; ebből azt következtetem, hogy a mint a fokozatosság mindeu irányban megvan az or­szág hivatalnoki karában, úgy talán a t. kor­mányban is megvan, vagyis, hogy a tárcza­nélkülí miniszterelnök magához ragadja a sze­rint, a mint neki tetszik, egyik-másik miniszter reszortjának kérdéseit, és ő nyilatkozik azon kérdésekben, a melyek egyenesen a reszort­minisztereknek lennének fentartandók, a melyek­ben nekik kellene nyilatkozniok. És milyen a védelem? Az két főrészre oszlik, ez egyik része Zalán futása, a másik Zalán dicsekedése. A t. miniszterelnök úr nem hajlandó lényegében a leglényegesebb kérdések­ben elfogadni gróf Apponyi Albert t. képviselő úr ajánlatát, helyes kívánalmait; szalad azok elől, bele burkolódzik az esetlegességek homá­lyába és főképen azon esetek elől, a melyek a valódi, igazállamférfiútjellemzik, t. i. hogy bátorsá­got vegyen magának, hogy a hivatalnoki kar minden pressziója ellenében oda merjen állani a nemzet elé megkérdezni, hogy helyesli e politikáját vagy sem; és az elől a másik kérdés elől, a mely minden művelt államban az alkotmánynak leg­nagyobb garaueziáját képezi, t. i. a büntetőjogi megtorlás elől, — ezek elől a miniszterelnök úr megszalad. Mint mondja, kételyei vannak az iránt, hogy a hivatalnoki kart ki lehet-e zárni a visszaélé­sekből, hogy a büntetőjogi felelősséget lehet-e úgy megalkotni, a mint azt gróf Apponyi Albert képviselő úr szíves volt kifejteni. Ezek elől szalad a miniszterelnök, ki a hivatalnoki karnak azt a durvaságát fenn akarja tartani, melyet eddig minden alkalommal kifejtett, ki másrészt fut a büntetőjogi garancziák elől. Az ilyen kormányférfiú pedig nem kormányférfiú, hanem egy meglapuló nyúl, mely minden olyan zörre­nésre, mely eledelét veszélyezteti, azonnal össze­rezzen és futásnak ered. Egyedííli és fő jellem­vonása ez. Én azt tartom, hogy mindenek előtt ismeretes az, hogy az alkotmánynak megvédése, a mely egyrészt meghatározza az államhatalom körét, másrészt megállapítja az államhatalom közegeinek illetékesség-ét, megállapítja az állam­polgári társadalom egészének jogait, legelső kö­telessége a kormánynak az, hogy segédkezet nyújtson és minden erejét felhasználja arra, hogy ezek a legnemesebb törekvések érvényesüljenek. Hogy ha megtekintjük a belügyminiszter űr hatáskörét, azt találjuk, hogy ö bizonyos fő­hatósága egyes hatóságoknak, másrészt többféle hivatalok vannak alája rendelve. így többi közt, mint tudjuk, alá vannak rendelve a törvényha­tósági és községi önkormányzati ügyek, árva, gyáraügyek, szegény ügyek, városi, megyei törvényhatóságok, országos levéltár Stb. Hanem, ezen sok alárendelt dolog közül különösen négy dolog az, melynél a belügyminiszter úr rend­kívüli sikereket tudott elérni. (Halljuk! Halljuk!) Alája tartozik a közjótékonysági igazgatás. En azt tartom, hogy midőn azt a sok halmaz anya­könyvvezetőt kinevezte, és midőn a legutóbbi díszes választásokat keresztül vitte, a közjóté­konysági igazgatást valóban oly európai mintára emelte, melynek párját kell keresni. A másik, a mi alája tartozik, az az opera. Azt látjuk, hogy minden nap minden közigazgatási hivatal valóban játsza az operát és az operettet, mert csakugyan a legnagyobb ritkaságok közé sorolom azt, ha valamely közigazgatási hatóság csakugyan pár­tatlan, igazságos s azon tulajdonságait érvénye­síti, a melyek elementáris kötelességeit képezik. De, t. ház, a legnagyobb sikert érte el a belügyminiszter úr az úgynevezett országos központi járvány-bizottság működésével. Ezek a választások mind bizonyítják az országos jár­vány-bizottság előmenetelét, és hogy valaki félre ne értsen, csak azokat sorolom a központi jár­vány-bizottság tagjai közé, kik ezen választási tör­vénytelenségeket követték el. Ezekben látom én a belügyminiszter úr sikereit! Közjótékony­sági igazgatás, opera és az országos központi járvány-bizottság. Igen sok volna még, a mit kötelességünk volna előadni, én azonban birok a szerénység bizonyos mértékével, hogy minden kérdést nem kívánok felölelni, de még is meg kell említenem egy oly dolgot, a mi legutóbb Pestmegyében történt. (Halljuk! Halljuk!) Ez is bizonyítákát képezi annak, hogy én egyálta­lában semmiféle dologban elfogult nem vagyok, minden irányú függetlenségemnél fogva mind­azt, a mi a véleményem, elmondom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megtörtént legutóbb Pest­megyében, hogy az általam különben tisztelt főispán a szabadelvű párt szervezkedő gyűlését összehívta, és összehívására a párt meg is ala­kúit. Én tisztelem, becsülöm mindenkinek a meggyőződését, t. ház, de ha azt hallom, hogy ilyet állami hivatalnok cselekszik, és palám et publice ő indítja meg a mozgalmat a szabad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom