Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

j 52 814. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. kéjeleg a maga zsarnoksága eredményeiben, és oda kerííl majd a baldachin alá, akkor Kubinyi Géza képviselő úr bizonyára ott lesz, a ki vinni fogja azt a baldachint. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mert nem kell oly könnyen venni a dolgot, jöhet a képviselő úr is olyan helyzetbe, a midőn ő is az erős, politikai parasztlegények közé sorozza magát, a kik a baldachint viszik. A harmadik védője a t. miniszter úrnak a miniszterelnök úr volt és meglehetősen csodálatosnak tartom, hogy midőn a választási viszszaélések miatt az a tisztító orkán előkerült, a mely Apponyi Albert t. képviselő úr beszédében leli a maga kicsúcsosodását, hogy akkor nem a belügyminiszter úr szólal fel, hanem a miniszterelnök úr; ebből azt következtetem, hogy a mint a fokozatosság mindeu irányban megvan az ország hivatalnoki karában, úgy talán a t. kormányban is megvan, vagyis, hogy a tárczanélkülí miniszterelnök magához ragadja a szerint, a mint neki tetszik, egyik-másik miniszter reszortjának kérdéseit, és ő nyilatkozik azon kérdésekben, a melyek egyenesen a reszortminisztereknek lennének fentartandók, a melyekben nekik kellene nyilatkozniok. És milyen a védelem? Az két főrészre oszlik, ez egyik része Zalán futása, a másik Zalán dicsekedése. A t. miniszterelnök úr nem hajlandó lényegében a leglényegesebb kérdésekben elfogadni gróf Apponyi Albert t. képviselő úr ajánlatát, helyes kívánalmait; szalad azok elől, bele burkolódzik az esetlegességek homályába és főképen azon esetek elől, a melyek a valódi, igazállamférfiútjellemzik, t. i. hogy bátorságot vegyen magának, hogy a hivatalnoki kar minden pressziója ellenében oda merjen állani a nemzet elé megkérdezni, hogy helyesli e politikáját vagy sem; és az elől a másik kérdés elől, a mely minden művelt államban az alkotmánynak legnagyobb garaueziáját képezi, t. i. a büntetőjogi megtorlás elől, — ezek elől a miniszterelnök úr megszalad. Mint mondja, kételyei vannak az iránt, hogy a hivatalnoki kart ki lehet-e zárni a visszaélésekből, hogy a büntetőjogi felelősséget lehet-e úgy megalkotni, a mint azt gróf Apponyi Albert képviselő úr szíves volt kifejteni. Ezek elől szalad a miniszterelnök, ki a hivatalnoki karnak azt a durvaságát fenn akarja tartani, melyet eddig minden alkalommal kifejtett, ki másrészt fut a büntetőjogi garancziák elől. Az ilyen kormányférfiú pedig nem kormányférfiú, hanem egy meglapuló nyúl, mely minden olyan zörrenésre, mely eledelét veszélyezteti, azonnal összerezzen és futásnak ered. Egyedííli és fő jellemvonása ez. Én azt tartom, hogy mindenek előtt ismeretes az, hogy az alkotmánynak megvédése, a mely egyrészt meghatározza az államhatalom körét, másrészt megállapítja az államhatalom közegeinek illetékesség-ét, megállapítja az állampolgári társadalom egészének jogait, legelső kötelessége a kormánynak az, hogy segédkezet nyújtson és minden erejét felhasználja arra, hogy ezek a legnemesebb törekvések érvényesüljenek. Hogy ha megtekintjük a belügyminiszter űr hatáskörét, azt találjuk, hogy ö bizonyos főhatósága egyes hatóságoknak, másrészt többféle hivatalok vannak alája rendelve. így többi közt, mint tudjuk, alá vannak rendelve a törvényhatósági és községi önkormányzati ügyek, árva, gyáraügyek, szegény ügyek, városi, megyei törvényhatóságok, országos levéltár Stb. Hanem, ezen sok alárendelt dolog közül különösen négy dolog az, melynél a belügyminiszter úr rendkívüli sikereket tudott elérni. (Halljuk! Halljuk!) Alája tartozik a közjótékonysági igazgatás. En azt tartom, hogy midőn azt a sok halmaz anyakönyvvezetőt kinevezte, és midőn a legutóbbi díszes választásokat keresztül vitte, a közjótékonysági igazgatást valóban oly európai mintára emelte, melynek párját kell keresni. A másik, a mi alája tartozik, az az opera. Azt látjuk, hogy minden nap minden közigazgatási hivatal valóban játsza az operát és az operettet, mert csakugyan a legnagyobb ritkaságok közé sorolom azt, ha valamely közigazgatási hatóság csakugyan pártatlan, igazságos s azon tulajdonságait érvényesíti, a melyek elementáris kötelességeit képezik. De, t. ház, a legnagyobb sikert érte el a belügyminiszter úr az úgynevezett országos központi járvány-bizottság működésével. Ezek a választások mind bizonyítják az országos járvány-bizottság előmenetelét, és hogy valaki félre ne értsen, csak azokat sorolom a központi járvány-bizottság tagjai közé, kik ezen választási törvénytelenségeket követték el. Ezekben látom én a belügyminiszter úr sikereit! Közjótékonysági igazgatás, opera és az országos központi járvány-bizottság. Igen sok volna még, a mit kötelességünk volna előadni, én azonban birok a szerénység bizonyos mértékével, hogy minden kérdést nem kívánok felölelni, de még is meg kell említenem egy oly dolgot, a mi legutóbb Pestmegyében történt. (Halljuk! Halljuk!) Ez is bizonyítákát képezi annak, hogy én egyáltalában semmiféle dologban elfogult nem vagyok, minden irányú függetlenségemnél fogva mindazt, a mi a véleményem, elmondom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megtörtént legutóbb Pestmegyében, hogy az általam különben tisztelt főispán a szabadelvű párt szervezkedő gyűlését összehívta, és összehívására a párt meg is alakúit. Én tisztelem, becsülöm mindenkinek a meggyőződését, t. ház, de ha azt hallom, hogy ilyet állami hivatalnok cselekszik, és palám et publice ő indítja meg a mozgalmat a szabad-