Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

834. országos ülés 18%. január lö-áii, cstttSrtököu. 149 főispán által neveztetik ki. Szóvá tétetett, t. ház, a beszédem elején tett indítványokban a tisztviselők szolgálati szabályzatának, a szolgálati pragmatikának kérdése is. Ez a kérdés, t. ház. nem új keletű. Ezt erről az oldalról nagyon sokszor felvetették, ez oldalról a szolgálati pragmatika megállapítását nagyon sokszor szorgalmazták. Szorgalmazták pedig azért, mert jó szolgálati pragmatika csupán az, mely a közigazgatási tisztviselőt, — a törvényes függést kivéve — felébb valóitól, azoknak önkényétől függetlenítheti. A közigazgatási tisztviselő ezen függetlenségét azonban, nézetem szerint, szoros kapcsolatba kell hozni a felelősség kérdésével, és ezt a felelősséget ki kell terjeszteni a legszélső határig. Szigorúvá kell tenni különösen a büntetőjogi felelősséget. A felelősség egy nemét találjuk, t. ház, fegyelmi törvényeinkben. Nézzünk be tehát egy kissé ezekbe a mi fegyelmi törvényeinkbe. E törvények, t. ház, nem elégítik ki a közönség jogos várakozását, de nem felelnek meg a tisztviselők által táplált méltó igényeknek sem. Ezek nem egyebek, mint jogkörök a hatalom kezében. Egyébre nem valók. A közönség szolgálatára nem állanak ezek azért mert hisz a fegyelmi esetek e törvényekben taxatíve vannak egy pár pontban felsorolva. Ha tehát a tisztviselő részéről jogsérelem követtetik el a polgárral szemben, a melyre azonban az az egy-két pontban taxatíve felsorolt intézkedés nem alkalmazható, el van zárva az út, hogy a jogsérelmet szenvedett fél fegyelmi eljárás alá helyeztesse a tisztviselőt. De nem elégíti ki a törvény a tisztviselők jogos igényeit sem. A fegyelmi bíróság kikből áll? A tisztviselő felettes hatóságából. Hogyan lehet azt csak képzelni is, hogy ha a tisztviselő felettes hatóságának intenczióival jön ellenkezésbe, ha az a tisztviselő esetleg valamely hivatali fegyelmi vétséget követ el, ennél a bíróságnál, a mely az ő felebbvalóiból áll, a legjobb indulat feltevése mellett is pártatlan elbánásban részesíttessék. Maga a fegyelmi eljárás, a mely minden közvetlenséget, minden szabad védelmet kizár, rendkivtil hosszadalmag. Ha e fegyelmi eljárásban esetleg olyan jelenségek merülnek fel, hogy az ügy a büntető útra áttehető, eltart a fegyelmi eljárás öt-hat évig. Ez idő alatt a tisztviselő állásától felfüggesztve, javadalmazásának csak egy bizonyos hányadára van utalva. Es ha az eljárás vége az, hogy nem teljes felmentés következik be, hanem a büntetés minimuma: a dorgálás mondatik ki, ki van annak téve, hogy 5—6 évi felfüggesztés alatt elvesztett javadalmazása odavesz. Hát micsoda igazságtalanság az, hogy egy olyan cselekményt, a melynek büntetése a dorgálás, sújtsunk évek hosszti sorára terjedő fizetési részletek elvesztésével akkor, mikor a legnagyobb fegyelmi pénzbüntetés 500 forint. Jó közigazgatás, t. ház, megfelelő elleuőrzós nélkül nem képzelhető. Nézzük tehát, hogy az ellenőrzést, mint gyakorolják minálunk? Az ellenőrzésre hivatva van : a főispán, alispán és a kormány. A főispán ellenőrzési kötelességéről a törvény azt mondja, hogy tartozik évenkint legalább egyszer a hivatalokat, éspedig a külső hivatalokat is a helyszínén megvizsgálni. Hát konczedálom, hogy a főispán gyakorolja e kötelességét, de hogyan? Hát úgy,hogy egy-egy hivatal, külső hivatal, szolgabíró, rendezett tanácsú város összes hivatalainak megvizsgálása kitelik egy n pból. Egy rendezett tanácsú város működését, a hol van polgármester, főjegyző, kapitány, tiszti ügyész, vannak különböző pénztárak, egyetlen egy nap alatt megvizsgálja. Ha ez ellenőrzés, ha ez felügyelet, akkor, bocsánatot kérek, nem tudom, hogy mi nem az. (Igaz! Úgy van ! a ssélsö baloldalon.) Hasonló ellenőrzési kötelesség terheli az alispánt is, azzal a különbséggel, hogy —talán lesznek sokan, a kik emlékezni fognak rá — volt a belügyi kormányzatnak egy időszaka, a mikor ez a minisztérium szorgalmazta a törvényhatóságokban oly szabályrendeletek alkotását, hogy az alispán köteleztessék a megyéjebeli községeknek évenkénti meglátogatására. Engedelmet kérek, én ismerek törvényhatóságot, a melynek szabályrendeletében az alispán ezen kötelessége benfoglaltatik, de hogy valaki nekem tudjon olyan alispánt mutatni, a ki ezen kötelességét gyakorolja is, azt kétségbe merem vonni, A felügyeletnek egyik eszköze volna továbbá, t ház, a törvény szerint a számonkérőszék, egy egészen helyes intézmény, ha korrektül van az ez által nyújtott felügyeleti jog gyakorolva. Ámde, t. ház, ott, a hol én a számonkérőszék működését ismerem, ez abból áll, hogy a törvényhatóság összes tisztviselői a számonkérőszék elébe lesznek rendelve egyetlen egy napra, a hol a vizsgálat abból áll, hogy a munkakönyveket áttekintik, hogy vájjon vaunak-e abban elintézetlen számok, de hogy maguk az ügyek érdemileg és miképen vannak elintézve, arra a számonkérőszék figyelmét ki nem terjeszti. No hát ez minden ismét, csak nem felügyelet. (Igás! Úgy van a ssélso baloldalon.) Felügyeleti joga és kötelessége van még a miniszternek is. Elismerem, hogy törvény, mely e jog és kötelesség gyakorlását részletesen előírná, nincs, csak főbb vonásokban találjuk e jogot és kötelességet törvényeinkben szétszórtan lefektetve. Én azonban mondhatom, hogy a kormány ezt a felügyeleti jogot nagyon sok esetben úgy gyakorolja, hogy vagy nagyon