Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

130 533. országos fllés 1896. január 15-én, szerdán. Én rámutattam egy intézkedésre, a melyből — azt hiszem— az országnak igen nagy haszna lehet; rámutattam egy olyan intézkedésre, a melyről azt hiszem, hogy annak megtétele a kedélyekre csillapítótag fog hatni, a melyről azt hiszem, hogy ebben a parlamentben a munkaés akczióképességet növelni fogná, a vidéken pedig a magyar társadalom megszakadt szolidaritásának helyreállítására alkalmas. Minden attól függ, hogy úgy itélnek-e a ház többi t. tagjai is. Ha nem úgy Ítélnek, akkor természetesen több szavam azokhoz, a kik tőlem e tekintetben eltérő véleményen vannak, nincs. Ha azt hiszik, hogy a választások terén a jelen állapotok fentartása üdvös, helyes, hogy azzal is boldogulnak, nemcsak mint pártok, hanem mint magyar nemzet is; ha nem tartanak attól, hogy a társadalmi ellentétek mindinkább kiélesedni és elmérgesedni fognak; vagy ha nem hisznek abban, hogy a politikai küzdelmekben a lojalitás szellemének bevitele minden előzetes alku és megállapodás nélkül a közszellemre gyógyítóiag hat úgy azon, mint ezen az oldalon: akkor mellőzzék javaslatomat. De én azt hiszem, hogy nagyon evidens az a hatás, melyet az az észlelés, hogy itt tehát minden tényező a politikai küzdelmeket lojális módon akarja vinni, az országnak egész szellemére javítólag fognak hatni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi ez a hatás? Azl egy röpke sióval akarták jellemezne melyet a t. miniszterelnök úr mondott ki, gondolom, nem abban az értelemben, a melyben azt később magyarázták, tudniillik az istenbékének, a treuga dei-nek eszméjével. Én ezt a kifejezést nem találom szerencsésnek, és nem találom jellemzőnek. Ez kevesebbet is foglal magában, mint én akarok, többet is. Többet abb^.n az értelemben, hogy abszolúte nem állhat szándékunkban a politikai küzdelemnek megszüntetése, a mi ellenőrzési kötelességünk teljesítésében a lanyhaság, az objektív bírálat szigorának enyhítése; mert mindez nemcsak jogúnk, de kötelességünk, a melyről tehát le sem mondhatunk megbízásunk elárulása nélkül, (Tetszés balfelől) mely különben az alkotmányos életnek csak javára válik, semmiesetre sem kárára, melynek kiküszöbölésére iparkodni tehát inkább valami hamis szentimentalizmus volna, mint az ország legéletbevágóbb gyakorlati érdekeinek szemügyre vétele. Ha tehát ezt valaki úgy értelmezi, hogy mi ilyen intézkedések megalkotása fejében akár progranimunk érvényesítésétől, akár ellenzéki hivatásom erélyes teljesítésétől, akár szervezkedésünk erőteljes előmozdításától elállunk, hát akkor az többet gondol, és többet akar olvasni, mint a mennyit én írtam, és többet akar hallani, mint a mennyit én mondtam. És én egyáltalán az igeu tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter urat közbevetőleg arra kérem, hogy azon üdvös reformok körébe, melyeket ő tárczája keretében már eddig is dicséretes buzgalommal kezdeményezett, és még kezdeményezni fog, az olvasás reformját is vegye föl, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert különösen politikai téren az olvasásnak Magyarországon egy olyan sajátságos iskolája honosodott meg és terjedt el, hogy a politikai nyilatkozatokból az emberek sohasem azt olvassák, ami írva van, hanem mindig valamit, a mit a sorok közt keresnek. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, (Halljuk.' Halljuk!) kevesebbet is mond az az istenbéke-féle kifejezés, mint a mennyit én akarok, mert én nem akarom, hogy úgy mondjam, a mi közéletünk bajait valahogy csak épen a millénium esztendejére valami vékony fátyollal befedni, hogy azok azután kétszeres erővel kifakadjanak és kikeljenek. Igenis én tekintettel vagyok az ezredéves ünnepélyre két szempontból. Abból a szempontból, hogy mikor ide figyel egész Európa, mikor ez a nemzet a müveit nemzetek családja előtt beszámol ezredéves múltjának eredményéről, ne lássa az az európai közvélemény, ne lássák a testvér nemzetek és fejeik ezt a mi nemzetünket széttörve, szétzilálva, egymással szinte gyógyíthatatlan és elmérgesedett ellentétekben küzködve, hanem lássák minden nézeteltérés mellett azon szolidaritásban és összetartásban, a mely valahányszor meglazult, erre az országra katasztrófák következtek be, és a mely valahányszor helyreállott, az az ország a legkétségbeejtőbb helyzetekből is ki tudott szabadulni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Igen, erre is tekintettel voltam, de nem csupán erre. Tekintettel voltam a nemzetnek maradandó és nagy érdekeire. S a választási reformnak, a választási szabadság biztosításának van még egy másik oldala, e reform szükségességének van még egy másik bizonyítéka, egy másik indító oka, nem csupán a kedélyek megzavart békéjének helyreállítása, nem csupán a szívek szolidaritásának létrehozatala. Meit ez a magyar nemzet és a magyar társadalom fennállásai ak csak egyik kelléke. Az egyik kelléke igenis az, hogy legyen szolidáris a magyar társadalom ; de a másik kellék az, hogy legyen szabad, független és önálló. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az országnak belső ellenségeivel szemben szükségünk van a magyar nemzeti társadalom szolidaritására, egységére. Azokkal a külső ellenségekkel szemben, a melyekkel nem sok éve, hogy már nem kell küzdenünk, és melyekről soha sem tudhatjuk,