Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

128 533. országos ülés 1890. január 15-én, szerdán. hoz közeledni óhajtok és nem vagyok idegen attól, hogy a bíráskodásnak ezen kettéosztása fogadtassák el, (Halljuk! Halljuk!) fogadtassék el taxativ felsorolása azoknak az eseteknek, melyekben a kúria itél és melyekben a kúria a semmiségét kimondhatja. Csnkhogy akkor ezeknek az eseteknek kibővítését kérem. Az egyik irányban talán semmi elvi nehézség nem lesz, mert a választási elnök bizonyos vissza éléseit ez a törvényjavaslat is, tekintet nélkül a számszerinti eredményre, megsemmisítési okokúl felsorolja. Itt tehát csak a törvényjavaslat elveinek nyomán haladva, ezeket az elveket bővíteni kell, hozzá kell adni példának okáért mint olyan formaságot, a melynek mellőzése a választás megsemmisítésének indokául szolgálhat, az azonossági tanúk megeeketésének elmulasztását, a választók bevouulására és elhelyezésére a törvényben előírt intézkedéseknek elmulasztását s a többi, gondoskodva egyszersmind a törvényben arról, hogy a választási elnöknek súlyosabb és rosszhiszemű visszaélései nemcsak fegyelmi, hanem büntetőjogi felelősség alá is kerüljenek és hogy ezzel is kizárjuk azt, hogy esetleg a választási elnökök szántszándékosan kövessenek el ilyen formahibákat, egy nekik nem tetsző, előrelátható választási eredménynek meghiúsítására. Ez volna az egyik csoport. De azután, t. ház, azt hiszem, hogy egyéb visszaéléseknek, tudniillik a hivatalos hatalommal való visszaéléseknek, a vesztegetésnek etetésnek és itatásnak is az államterület! és politikai egysége és épsége ellen irányuló izgatásoknak általánossága, azoknak általános elterjedtsége valamely kerületben, olyan lény, melyet lehet bíróilag megállapítható tényálladékká formulázni. Óhajtanám tehát azokat az eseteket, melyekben a kúria Ítélkezik, kibővíteni azzal, hogy a hol be van bizonyítva, hogy a választóknak hivatalos megfélemlítése, a vesztegetés, vagy azzal rokon visszaélések, az államnak politikai és területi egysége és épsége ellen irányuló izgatások általános kiterjedtséggel érvényesültek, ott a kúria kimondhassa a választásnak érvénytelenségét és hogy az onus probandi, annak kimutatása, hogy ezek az általános visszaélések nem érintették a választásnak számszerinti eredményét, ilyenkor a választást védőkre esik. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a kibővítéssel, azt hiszem, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat kielégítő garancziákat tartalmazna. Csak egy momentum szorul talán bővebb indokolásra azokkivtíl, a melyeket felhoztam, tudniillik az állam politikai vagy területi épsége és egysége ellen irányuló izgatás. (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, t. ház, hogy ily izgatások az országban tényleg léteznek, sokaknál indokul szolgál arra a követelésre, hogy a választási szabadság biztosítékainak megállapításában túlmerészek ne legyünk. Hát. t. ház, én nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, mely ebben az észjárásban fekszik, én nem tudom a magyar államnak a védekezését belső ellenségeivel olyan alapokra fektetni, melyek a mi intézményeinket, a mi törvényeinknek tartalmát a gyakorlatban hazugokká változtatják. (Úyy van ! baifelől.) A mi veszély van, a mi ellen védekezni jogos, helyes és szükséges, azt jelöljük meg nyíltan, és jelöljük meg nyíltan a törvényes védekezés eszközeit. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es én azt tartom, hogy épen abból az álláspontból, a mely állásponton a mi alkotmányunk áll, s a mely állásponton én is állok, hogy tudniillik a szavazati jog gyakorlása nemcsak egyéni joggyakorlás, hanem egyszersmind közfunkezió, melyet a nemzeti egésznek nevében végez az egyes választó, ethikailag és jogilag a semmiségnek bélyegével bir ezen jognak olyan gyakorlása, mely magának az államnak fundamentumaival, magának az állam létének törvényeivel ellentétes irányt követ. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. képviselőház! Bevégeztem azoknak az intézkedéseknek elősorolását, a melyeket én a kúria bíráskodásáról szóló törvényjavaslatnak keretén belül megvalósíthatóknak és megvalósítandóknak tartok, és melyektől én a választások tisztasága és szabadsága garancziáinak sokasodását, megerősödését remélem, sőt bizalommal várom. Most már csak a modus proeedendire nézve kell egynehány gondolatot kiemelnem, s azután visszatérek arra, a mivel beszédemet kezdettem, tudniillik annak a politikai hatásnak ecsetelésére, a meljet ezektől az intézkedésektől várok. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök újévi beszédében, (Halljuk! Halljuk!) egyébként korábbi nyilatkozataiban is, azt mondotta, hogy a kúria bíráskodásáról szóló törvényjavaslatnak rövid idő alatti letárgyalását óhajtja; azonban a háznak munkarendjére nézve a következő sorrendet alapította meg: (Halljuk!) A költségvetés után közvetlenül következnék a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, és ezt a törvényjavaslatot követné a kúria bíráskodásáról szóló törvényjavaslat. Hát, t. képviselőház, nekem mindegy volna, hogy az egyik vagy a másik sorrendben tárgy altatnak-e ezek a törvényjavaslatok, ha biztosítani lehetne, hogy úgy az egyikből, mint a másikból még ebben az ülésszakban törvény lesz. De én azt hiszem, mathematikailag bebizonyítható, hogy a kúriai bíráskodásról szóló tör-