Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-532
532. országos ülés 1896. január lé-én, kedden. 107 keret verni e nemzet életében, akármilyen erőszakkal igyekszik is azt fentartani és meghonosítani. Volt már, t. ház, Magyarországnak kormánya, melynek nagyobb többség állott a háta megett; voltak Magyarországon erélyesebb, eszélyesebb és okos államférfiak, mint önök ma, azonban ezeknek is meg kellett hajolni a nemzet Ítélőszéke előtt, meg kellett hajolniok az ország közvéleménye előtt. (Igass í Úgy van! a baloldalon.) Ha a kormány jó és egészséges közigazgatást akar, rég be kellett volna látnia, hogy Magyarországon csakis önkormányzatra fektetett közigazgatás az, mely ebben az államban jogosultsággal birhat. Mert ha egyszer a közigazgatás szigorú és becsületes fog lenni, ha annak vezetését és az arra való felügyeletet önérzetes és teljesen független állású férfiakra bizzuk, nem pedig olyanokra, a kik önérzettel sohasem birnak, a kik soha se buknak meg hivatali képtelenségükért, de irgalmatlanul elcsapatnak, ha nem képesek kortespolitikai szolgálatot tenni: akkor lesz ez az ország igazán a valódi, helyes közigazgatás mintaképe és nem lesz e képviselőház terme és a megyei székhelyek a visszaélések állandó felsorolásának tanyája. 1867 óta még alig volt kormány, mely annyi és oly sűrű megtámadásoknak lett volna kitéve, mint a mai kormány. Hiszen alig kezdődött meg novemberben az őszi ülésszak, alig indultak meg a viták, nem mxílt el hét, hogy két három interpelláczióval ne találkoztunk volna. És ezen interpellácziók mind a belügyi kormányhoz voltak intézve az országban elkövetett visszaélések miatt. És mi történt, t. ház? Daczára annak, hogy az interpellácziók tartalma mindenütt viszhangra talált, daczára, hogy azokban a napnál világosabban volt bebizonyítva az a sérelem, mely elkövettetett, a belügyminiszter úr, nem tudom, honnan vett és szerzett adatokkal, és honnan kerített tényállásokkal az ez interpelláőziókban foglalt panaszokat és sérelmeket valótlanoknak és alaptalanoknak igyekezett feltüntetni. Hát, t. ház, ez az igazi kormányzati képtelenség, ez lehetetlenítése annak, hogy Magyarországon egészséges közigazgatás csak lehetővé is legyen. Mert hiszen ne higyje a t. miniszter úr azt, hogy az ellenzéki képviselők csak ellenzéki viszketegségből hozzák fel a panaszokat és sérelmeket, hogy az ország ellenzéki közönsége el volna bolondítva és felültetve. Hiszen, ha az a nagyközönség nem is hallja a miniszter iirnak ide-oda kapkodásait s mellverdeséseií, s csak a hírlapokból olvassa az itt történteket, az a nagyközönség mégis már rég megtudta alkotni a maga meggyőződését a mai kormány, a mai helyzet fölött. Az a nagyközönség rég keresztül látott már a t. miniszter úr politikai kártyáin. S de ha még a saját füleivel is hallaná itt a t. miniszter úr válaszait, akkor meg menten és bizonynyal rögtön tisztába lenne, hogy vájjon a miniszter úrnak, vagy pedig az interpelláló ellenzéki képviselőknek van-e igaza? (Úgy van! a baloldalon.) Es én azt hiszem, t. ház, hogy itt, ebben a kérdésben nemcsak a kormány politikai hatalmának fentartása, hanem magának a parlamentarizmus megvédésének, annak a decoruma is forog szóban. Itt, ebben a kérdésben magának a parlamentarizmusnak reputácziójáról van szó. Mert, ha az a nagyközönség látja azt, hogy azon panaszok és visszaélések, melyek itt felhozatnak, a kormány által semmibe sem vétetnek; ha látja, miként azon visszaélések a t. txxloldal által lekaczagtatnak, ha látja, miként a kormány által ezek valótlanoknak tüutettetnek fel: akkor meg fog ingattatni a népnek a parlament iránti hite, és eszközt és fegyvert fog adni a társadalmi izgatóknak, eszközt és fegyvert magának az anarchiának is. {Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha a t. miniszter urak, valamely informácziót akarnak az ország állapotairól szerezni, ez mindég és mindenütt a főispánság csatornáin át szokott befolyni. Azok az informácziók, meglehet, hogy egyes esetekben talán a tényállással megegyeznek, azonban ott, a hol politikai kérdések forognak szóban, sohasem tapasztaljuk, hogy azok a valódi tényállással megegyezők volnának; mert az illető főispán nem azt mérlegeli, hogy mi a valódi tényállás? hanem tisztán azt mérlegeli, hogy az a tényállás, s annak felderítése az ellenzéknek, vagy a kormánynak érdekében van-e? Ha látja, hogy az ellenzék érdekeit istápolja, akkor kíméletlenül üldözi a jogot és igazságot, kíméletlenül tapossa el a legvitálisabb érdeket, csakhogy az ellenzéki igazságot valótlan színben tüntesse fel. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez a törekvés, a melyet mindenütt tapasztalunk az, hogy az egész ország, az egész állami közhatalom, maga az állam hatalma ne a jog és igazság érdekében használtassák fel, hanem felhasználtassák úgy, hogy maga az egész adminisztráczió ne legyen egyéb, mint a főispán kommandója alatt álló kortes tábor, mely kíméletlenül sodorja el a kicsinyeket, nagyokat, apróbbakat, nagyobbakat, kik a főispáni hatalommal ellenkező álláspontot mernek elfoglalni. T képviselőház! Ha a főispáni állásnak lehetne valami értelme, ha a főispánság valamely értelemmel bírhatna a törvényhatóságokban, úgy véleményem szerint annak lehetne egy értelme, és ez az, hogy egyfelől kimerítő, hű, tisztességes és becsületes informácziót adjanak a t. miniszter uraknak, másfelől pedig, hogy a főispánok Magyarország nemzetiségi vidékein az ország 14*
