Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-532

532. országos ülés 1896. január 14-én, keáden. 99 melyet innen a miniszter úr hirdet, nem tartom belyesnek és nem tartom czélszerűnek, hogy Magyarországgal szemben a horvátok ne az elismerés, ne a barátság, ne a testvéri szeretet, hanem a követelődző, osztozkodó atyafiak pörös nyelvével és természetével lépjenek fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Imre horvát szia VÖD -dalmátországi miniszter: T ház! Engedelmet kérek, hogy még egyszer felszólaljak, de úgy látszik, Ugron Gábor t. képviselő úr félreértette szavai mat, mert én nem szemrehányásként szólaltam fel, hanem csak kimutattam a Horvátország ellen intézett támadásokkal szemben, hogy az 1861-ben és 65-ben ő Felsége ellen terjesztett felírásokban Horvátország nem volt magyarellenes, inkább elismerte akkoriban, hogy kiegészítő része Magyarországnak és a magyar koronának. Ennélfogva ne tessék szavaimnak oly értelmet adni, a mit nem mondtam, nem állítottam és állíthattam soha. A másik dologra nézve pedig az az észrevételem, a mint több felszólalásom alkalmával is állítottam, hogy Horvátország a mostani viszonyokat fentartani kívánja, mert ezek alaptörvények, de követeli, hogy Magyarország is fentartsa, és hogy ezeknek megváltoztatása épen esik azon az úton történhetik, a melyen létrejöttek. Harmadszor pedig fel méltóztatott hozni, hogy Magyarország megajándékozta Horvátországot ezen törvénynyel. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bizony meg!) Bocsánatot kérek, erre nézve utalok egyenesen azokra a viszonyokra, a melyeket 1868-ban Magyarország talált Horvátországban, mikor a kiegyezés megkezdődött. Ugron Gábor: Nem az a kérdés, hanem mi volt 48-ban ? Josipovich Imre, horvát-szlavon-űalmátországi miniszter: De igenis, az a kérdés, mert azt méltóztatott mondani, hogy Magyarország megajándékozta Horvátországot ezzel az autonómiával. Nem ajándékozta meg, mert ez akkoriban Horvátországban fennállott és a kiegyezés csak biztosította. Tehát esak arra utalok, hogy ez nem ajándék, ez az akkori helyzetnek és viszonyoknak törvénybe iktatása volt. Ennélfogva kérem a horvát minisztérium költségvetésének elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sínes följegyezve. Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Tomasits Miklós szólásra jelentkezik,. Elnök: Kérem, be van zárva a vita, most már nem lehet szólani. A képviselő úr a következő tételnél, mely hasonló természetű, elmondhatja beszédét. (Helyeslés.) Felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház a 35.500 forintot, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta a tételt. Perczel Béni jegyző: (Olvassa.) Dologi kiadások 7340 forint. Reményi Ambrus előadó : T. ház! A pénzügyi bizottság nevében kérem a t. házat, méltóztassék a horvát-szlavón minisztériumnak a dologi kiadásokra nézve az átruházási jogot engedélyezni. Elnök: Kivan valaki ehhez a tételhez hozzászólani ? Tomasits Miklós: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) A költségvetési vita folyamán vád emeltetett a horvát politika, illetőleg a horvát nemzeti párt politikája ellen. Én nem szándékoztam felszólalni, mert azt gondoltam, hogy a horvát miniszter úr ő exczellencziája részéről a horvát vita alkalmával adott válasz oly világos és meggyőző volt, hogy erre szükség nem lesz. Most sem akarok bővebben foglalkozni egyes kérdésekkel, csak néhány tényt akarok felsorolni, a melyekről, úgy hiszem, hogy az úgynevezett horvát kérdést megvilágítani képesek. (Halljuk! Halljuk!) A múltkor és ma is az kifogásoltatott legerősebben, hogy némelyek Horvátországot államnak nevezik. Mi jól tudjuk, hogy a kiegyezési törvény értelmében és annak világos betűje szerint, Horvátország sem nem állam, sem nem tartomány, hanem a törvény társországnak nevezi, még pedig Magyarország társországának. (Helyeslés.) Én úgy hiszem, legjobb a törvényes kifejezésnél megmaradni, (Helyeslés.) mert. azon vita, hogy vájjon Horvátország tartomány e, avagy állam, nem ide tartozik, az akadémikus, theoretikus vita. Ismeretes a t. ház előtt, hogy van theoria, —- és itt kiváltképen a különféle német közjogászokat értem, —- mely szerint csak oly politikai testűlet, mely korlátlan szuverenitással bir, államnak nevezhető. Van olyan theoria is, mely szerint egy olyan politikai testűlet, melynek hatalma a központi kormány által ellenőriztetik, államnak neveztetik, ez a theóriája például a hires Labandnak is a német államokra nézve. Vannak továbbá olyan jogászok is, kik egyáltalán tagadják, hogy volna valami jogi különbség a község és az állam közt. A ki előtt ismeretesek ezek a theoriák, az nem fog azon csodálkozni, hogyha valaki Horvátországot egy bizonyos theoria alapján államnak nevezi. Én részemről, a ki a reális unió fogalmát mint külön közjogi thémát nem elég precziznek tartom, úgy hiszem, hogy Horvátország Magyarországgal együtt egy, még pedig Összetett — hogy a terminus technikussal 18*